A méhrák

A méhrák leggyakoribb típusa a méh belhártyájából, az endometriumból indul ki.

Ettől eltérő a méh szarkómája, amely a méh simaizomfalából indul ki. A méhnyakban kezdődő rák szintén egy önálló típus.

A méhrák rizikófaktorai

A méhrák kialakulásának pontos okai nem ismeretesek.

• Életkor. A méh rákos megbetegedése általában a nők 50. életéve után kezdődik.

• Endometriális hyperplasia.

• HRT (hormonpótló kezelés). A HRT kezelésben részesülő nők közül azoknál fordul elő inkább, akik az ösztrogénpótlás mellett nem részesülnek progeszteron pótlásban is. (A progeszteron védi a méhet.) A HRT kezelésben részesülő nőknél éppen ezért fontos a rendszeres ellenőrzés.

• Elhízás. A zsírszövet bizonyos fokig képes ösztrogéntermelésre, ami miatt a kövér nők szervezetében a szükségesnél magasabb az ösztrogénszint, ez pedig fokozza a méhrák kialakulásának esélyét. Az elhízáshoz társuló szövődmények, mint pl. a cukorbetegség, magas vérnyomás, tovább fokozzák a méhrák kialakulásának kockázatát.

• Tamoxifen kezelés. A mellrák kemoterápiájában használatos tamoxifennek a mellrák legyőzésében elért előnye sokkal fontosabb, mint a méhrák rizikója miatt a gyógyszer adásának abbahagyása. Rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés mellett adható csak.

• Faj. A kaukázusi fehér nőknél gyakoribb a méhrák kialakulása, mint az afrikai származású, fekete bőrű nőknél.

• Kolorektális rák. (Bél- és végbélrák). Azoknál a nőknél jelent rizikófaktort, akiknél a kolorektális rák öröklött.

A méhrák tünetei

A méhrák általában a menopauza kezdetén, de inkább utána alakul ki. Az abnormális hüvelyi vérzés az egyik legfontosabb tünete a méhrák kifejlődésének, ami ugyanakkor egybeesik a menopauza időszaka körüli vérzési rendellenességek időszakával is, így nehéz felismerni. Az alábbi tünetek jellemzik még:

• Hüvelyi folyás,

• Nehézkes, vagy fájdalmas vizelés,

• Fájdalom közösülés közben,

• A medence területén érzett fájdalom.

A méhrák diagnózisának felállítása

A fenti panaszokkal orvoshoz forduló nők esetében fontos a teljes kivizsgálás, a vér- és a vizelet laboratóriumi vizsgálata, valamint egyéb tesztek elvégzése:

• Medence vizsgálata. Magában foglalja a hüvely, a méh, a húgyhólyag és a végbél fizikális vizsgálatát. A vizsgálótükör használata kiegészíti a fizikális, tapintásos vizsgálatokat. A női test e szervein az orvos könnyen kitapintja a daganatot, csomót.

• Papanicolau teszt elvégzése. A sejtminta felső hüvelyi részből és a méhszájból történő levétele után szövettani vizsgálatra kerül. Ez a teszt azonban nem alkalmas a méhen belüli szövettani eltérések feltárására, ahhoz szükséges a biopszia.

• Hüvelyi UH vizsgálat. Ha a méh nyálkahártyája (endometriuma) túl vastagnak tűnik a vizsgálat során, biopszia vétele szükséges.

• Biopszia. Az orvos a méhbelhámból (nyálkahártya) vesz szövetmintát elemzés céljára.

• Curette. Ha a biopszia nem bizonyul elegendőnek a szövettani vizsgálathoz, szükségessé válik a méhkaparás (curette) elvégzése.

A méhrák kezelése

Ha megtörtént a méhrák diagnosztizálása, a kezelések tervezéséhez elengedhetetlenül fontos a rák stádiumának meghatározása. Előfordul, hogy a diagnózis felállításához második szakvéleményre és ismételt vizsgálatokra is szükség lehet.

A kezelés megválasztása függ a rákos daganat méretétől, stádiumától, fokozatától és attól, hogy a tumor a női hormonokra reagál-e. A kezelési módszerek az alábbiak lehetnek:

• A daganat sebészi eltávolítása.

Gyakorta a méh, a petefészkek és a petevezetékek teljes eltávolításával együtt.

• Radioterápia.

Lokálisan, csak a kezelt terület sejtjeit érinti a besugarazás. Ritkán, de előfordul, hogy a radioterápiára önmagában kerül sor, mert valamilyen oknál fogva a beteg nem műthető. A sebészi beavatkozások előtti radioterápia segít a daganat összezsugorításában. Van külsőleg és belsőleg alkalmazható radioterápiás módszer is. A belsőleg végzett radioterápia során kis csövek segítségével radioaktív anyagot juttatnak a hüvelyen keresztül a méhbe néhány napra.

• Hormonterápia.

A hormonterápiás kezelés megkezdése előtt az orvos hormonreceptor tesztet végeztet. Ha a méh szövete tartalmaz hormonreceptorokat, nagyobb az esély arra, hogy a beteg szervezete reagál a hormonterápiára.

• Kemoterápia.

• Kombinált terápia.

A sebészi beavatkozások során gyakorta eltávolítják a méh közelében lévő nyirokcsomót is, hogy szövettanilag megvizsgálhassák. Ha rákos sejteket találnak benne, ez jelzi a rák metasztázisát. Amennyiben a rák nem képzett áttétet, a beteg nőknek további kezelésre nincs szükségük, de a mellékhatások miatt is fontos a beteg utókövetése, rendszeres orvosi ellenőrzése.

A beteg pszichológiai segítséget is kaphat, mert nemcsak a rákbetegség tudatával együttélni nem könnyű, de a kezelések mellékhatásai is megviselik a beteget, valamint felmerülnek bennük olyan problémák, amelyek jövőbeni életüket, munkájukat, családjukat, szexuális életüket érinthetik.

A méhrák prognózisa

A méhrák prognózisa sok tényezőtől függ:

• A rák típusa és lokalizációja,

• A rák stádiuma (képzett-e áttétet és milyen mértékben),

• A rák fokozata (milyen gyorsan nőnek a rákos sejtek, mennyire abnormális megjelenésük stb.),

• A beteg kora, általános egészségi állapota és a kezelésekre adott válasza.

Az orvos minden egyes beteg esetében ezeket a tényezőket figyelembe veszi, valamint azokat a sokéves kutatási tapasztalatokat is, amelyek megszerzése során betegek százait, vagy ezreit vizsgálták és jegyezték fel adataikat a méhrák betegségük lefolyásával, túlélésével, felgyógyulásukkal kapcsolatosan.

Ha a méhrák a kezelésekre jól reagál, az orvos kedvezően látja a betegségből való teljes felgyógyulás esélyét is. Ha a rák kezelése nehézkes, a prognózis is kedvezőtlenebb. A prognózis azonban csak az orvos tapasztalatokon alapuló jóslata és soha nem lehet biztosan tudni, az adott beteg szervezete, pszichikuma mennyire tudja legyőzni a rákbetegséget.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a betegek mintegy 18 %-a meghal. A méhrák ötéves relatív túlélési rátája 85 % körül van.