A jóindulatú szívtumorok tünetei
A
szív daganatai
lehetnek tünetmentesek, okozhatnak kisebb tüneteket, vagy
járhatnak az életveszélyes szívműködési
zavarral, aminek jelei hasonlóak az egyéb
szívbetegségek kapcsán kialakuló
tünetekhez, de azoktól eltérően hirtelen
alakulnak ki. A tumor például szívelégtelenséget,
szívritmuszavart (arritmiát), vagy vérnyomáscsökkenést
okozhat, ez utóbbit akkor, ha a perikardiumba, a szívet
borító zsák üregébe vér
kerül.
A
szívbillentyűn, vagy annak környékén
kialakuló daganatok (például a mixómák
és a fibrómák) körülbelül a
betegek felében vezetnek zörejekhez, mivel a véráramlás
a billentyűkön át nem szabályos. Ha a szív
működését akadályozza, akkor a jóindulatú
daganat is éppoly halálos lehet, mint egy rosszindulatú
tumor. Ezek a tumorok, különösen a mixómák
elfajulhatnak, a belőlük lemorzsolódó darabok a
keringéssel messzire kerülhetnek (embólussá
válhatnak).
A jóindulatú
szívtumorok diagnózisa
Az
elsődleges daganatokat nehéz diagnosztizálni, mivel
viszonylag ritkán fordulnak elő, és tüneteik
számtalan egyéb betegség tüneteire
emlékeztetnek. Elsődleges szívtumorra azokban a
betegekben gyanakodnak, akiknek szívzörejük,
szívritmuszavaruk, a szívelégtelenségre
utaló megmagyarázhatatlan tüneteik, vagy
tisztázatlan eredetű lázuk van (ami például
mixóma következménye lehet). Másodlagos
szívtumor jelenlétét pedig akkor tételezik
fel, mikor a betegek, akiknek szervezetében valahol máshol
rákos daganat található, szívműködési
zavar okozta panaszokkal keresik fel az orvost.
Abban
az esetben, ha a tumor diagnózis felmerül, általában
ekokardiográfia segítségével igazolják
azt. Az eljárás során ultrahangot kibocsátó
szondát helyeznek a mellkasra, ami kirajzolja a szív
képleteit. Ha más nézőpontból is meg
szeretnék tekinteni a szívet, a szondát a torkon
keresztül a nyelőcsőbe (özofáguszba) juttatják,
így a jeleket közvetlenül a szív
mögött rögzíthetik. Ezt transzözofageális
ekokardiográfiának hívják. A CT és
az MRI további információt nyújthat. A
koronarográfia a tumor röntgennel látható
körvonalát rajzolja ki, de erre csak ritkán van
szükség.
Amennyiben
a jobb szívfélben fedeznek fel tumort, egy apró
mintát vesznek, hogy mikroszkóp alatt megvizsgálják
(biopszia). A mintát egy katéter segítségével
veszik ki, amit általában a láb valamelyik
vénájába helyeznek, és onnan vezetik fel
a szívbe a szívkatéterezésnek nevezett
eljárás során. Ennek segítségével
azonosítható a tumor fajtája, és
megválasztható a megfelelő kezelés. A bal
szívfél tumorainál ritkán végeznek
biopsziát, mert az eljárás több
kockázattal, mint haszonnal jár.
Jóindulatú szívtumorok kezelése
Egyetlen,
apró, jóindulatú elsődleges tumor sebészi
úton eltávolítható - ez általában
gyógyuláshoz vezet. Ha egy nagy, jóindulatú
elsődleges tumor jelentősen csökkenti a szíven
keresztüli véráramlást, akkor javíthat
a szív működésén
a tumor azon részének eltávolítása,
ami nem nőtt bele a szív falába.
Lehetetlen azonban a műtét kivitelezése, ha a szívfal
nagy része érintett. A jóindulatú
rabdomiómás újszülöttek kb. felében
a tumor kezelés nélkül is visszafejlődik; másik
felükben pedig nem nő nagyobbra, és nem igényel
kezelést. Csecsemőkben és gyermekekben a fibróma
eltávolítása akkor lehet sikeres, ha az nem
érinti a kamrák közti falat (a szeptumot). Ha
mégis, akkor általában a szív
elektromos vezető rendszerére is hatással van, és
sebészileg nem távolítható el. Az ilyen
típusú daganatos gyermekek, általában
szívritmuszavar következtében, korai életkorban
meghalnak. Amennyiben egy fibróma nagy méretű,
akadályozza a véráramlást, és
belenőtt a környező szövetbe, szívátültetésre
lehet szükség.
Keringési rendszer daganatos megbetegedései
