A
haemangiomák a leggyakoribb veleszületett
rendellenességek (hamartomák). Tulajdonképpen a
vérerek hamartomája, nem valódi neoplazma. Az
érintett erek nagysága szerint három osztálya
van: hajszáleres (kapilláris), üreges (kavernás)
és vegyes haemangiomák. Elsődleges megjelenési
helye a bőr, de előfordulhat a nyelven, a vázizomzatban, a
nyálmirigyekben, a gégén és a
szájüregben. A haemangiomák sérülésekor
fokozott vérzésveszéllyel kell számolni!
Az
eperre emlékeztető, bőrből kiemelkedő válfaj színe
mélyebb, kékesvörös színű. Szerkezete
szivacsos, tele van vérrel telt erekkel, ujjnyomással a
kisebbek elhalványíthatók. Korábban az
ilyen érdaganatokat gyakran besugarazták, vagy
műtétileg távolították el, ma ez csak
kivételes esetben szükséges, mivel általában
14 éves korra szinte teljesen visszafejlődik. Az
életveszélyes vagy esetleg nyomot hagyó
haemangiomákat szteroidokkal, interferonnal, fekélyek
ellen is használatos lézerrel lehet kezelni, vagy a
mélyebben fekvő daganatokat sebészi úton is el
lehet távolítani.
A
haemangiomákkal ellentétben ezek a nyirokrendszer
valódi malformációi. Leggyakrabban a fejen és
a nyakon alakulnak ki, klinikailag és szövettanilag 4
csoportba lehet őket osztani: hajszáleres (kapilláris),
üreges (kavernás), cisztás (higróma) és
lymphangiohaemangioma. Ez utóbbi csoport vegyes léziókat
foglal magába, amelyek általában úgy
viselkednek, mint más lymphangiomák, de, időnként
véreznek és ez a kiemelkedő jellemzőjük. A
lymphagiomák diagnózisának felállításában
az MRI-nek különösen nagy jelentősége van, de
a beteg kezelése utáni követésben is, a
recídivák (kiújulások) észrevételében.
Ér
eredetű szövetszaporulat. 2-10 mm átmérőjű,
élénkvörös, vagy kékesvörös,
félgömb alakú, alapjához keskeny kocsánnyal
csatlakozó, rugalmas tapintatú tumor. Környezete
erodált, nedvedzik, híg, nedves lepedék fedi.
Sérülés esetén erősen vérzik.
Leggyakrabban az ujjakon, kézen jelenik meg. Lábujjakon
rosszul vágott körömlemez okozta sérülés
következtében. Felépítésében
értágulatok kötőszövetes beszűrődése,
elvékonyodott, néha erodált hám látható.
Tulajdonképpen gennykeltő felülfertőzések
talaján keletkezett, érdús kötőszövetes
„tumorocska” (sarjszövet). Eltávolítás
esetén recídivára (kiújulás)
hajlamos. Ennek elkerülése érdekében
kerülendő a körömsarok mély kivágása,
szűk, lapos orrú cipők viselése.
A
paragangliomák a szimpatikus
ganglionok (idegdúcok) chromaffin sejtjeiből származó
paraganglion rendszer daganatai, e daganatok többsége
hormonálisan aktív, főleg noradrenalint, calcitonint
és adrenocorticotropint választanak ki. Általában
jóindulatúak. A kifejezés, paraganglioma
egyszerűen csak a neoplaziás folyamatot jelzi. A
paragangliomák két csoportra oszthatóak: nyaki
és halántékcsonti paragangliomák.
Nyaki
paraganglioma
A
leggyakoribb nyaki paraganglioma a nyaki verőér
paragangliomája, amely a hasonlóan elnevezett
kemoreceptorokból ered. Ez a paraganglioma sötét,
vörösesbarnától a bíborig terjed a
színskálája, jól körülírt
neoplazma. Lassan növő, nyaki szövetmassza. Családilag
örökletes, de spontán is kialakulhat. Az esetek 6-12
%-ában válik rosszindulatúvá.
Diagnózisához rutin vizsgálatokra, nyaki
angiográfiára és kétévente MRI
vizsgálatra van szükség. A tűbiopszia
szükségtelen és veszélyes, kontraindikált.
Kezelése sebészeti kimetszés útján
történik, de a daganat lokalizációja miatt
megvan a halálozási kockázata is.
Temporális
halántékcsonti paraganglioma
Az
Arnold- és a Jacobson-ideg mentén kialakuló
paraganglion lassan növekvő, erősen vaszkularizált
daganata a halántékcsonti paraganglioma. A legkisebb
ellenállás irányába terjed. Kezdetben a
fossa jugularis (nyaküreg) csontos falát és a
sziklacsont postero-inferior (hátsó-alsó)
régióját erodálja, majd a környező
csontos struktúrák elpusztítása révén
intracranialis (koponyán belüli) és extracranialis
(koponyacsonton kívüli) terjedést mutat. Ez a
tumor hasonlatos a nyaki paragangliomához. Lassan nő és
lokálisan invazív. Tünetei között a
halláscsökkenés is megtalálható.
Diagnózisa felállításához teljes
fej- és nyakvizsgálatra van szükség,
beleértve a hallásvizsgálatot és az
agyideg tesztet is, valamint orvosi és családi
anamnézisre. CT, MRI, MRA (kontraszt anyaggal) vizsgálattal
a kiterjedését lehet megállapítani.
Nagyobb tumor esetén angiográfiára is sor kerül.
Radioterápia és sebészeti eltávolítás
a kezelési módja, amely azonban függ a beteg
korától és egészségi állapotától
is. Posztoperációs követésre szükség
van.
Keringési rendszer daganatos megbetegedései
