Sokrétű
tünetek együttese, amely ovuláció
(tüszőrepedés) után fokozatosan jelentkezik.
Hátterében közvetlen kóroki szempontból
fokozott folyadék visszatartás, azaz a veseműködés
menstruációt megelőző funkciócsökkenése
állapítható meg.
Ezzel
összefüggésben alhasi teltségérzet,
feszülés, hányinger, ritkábban hányás,
végtagok, ujjak átmeneti vizenyője, hát- és
kifejezett emlőfájdalom, gyakori fejfájások,
migrén, valamint az egész állapottal
összefüggésben fizikai teljesítménycsökkenés
és fokozott hangulati labilitás, idegesség,
depresszió, ingerlékenység és
alvászavarok figyelhetők meg. A tünetek tehát
ciklusfüggőek, a menstruáció megjelenését
követően 1-2 napon belül megszűnnek.
Tapasztalatok
szerint 40 éves kor felett fokozottabban jelentkeznek a PMS
tünetei a nőknél. A tünetek erőssége
változatos, az enyhétől a kifejezetten súlyosig.
A nők 2-6 %-ánál lehet annyira súlyos is a
tünet, hogy az már külön kategóriát
jelent, ezt nevezzük angol rövidítése után
PMDD-nek, azaz premenstruális diszfóriás
rendellenességnek.
Az
esetek nagy részében a PMS tünetei enyhíthetőek
gyógyszerrel, vagy akár életmód
változtatással is: könnyű tornagyakorlatok
végzése, tápanyag- és vitamindús
étkezés, de sokat segíthet a család, a
társ, a kollegák megértő és támogató
hozzáállása is.
Fontos
azonban a PMS-t megkülönböztetni néhány
hasonló tünetet is produkáló betegségtől,
mint pl.: depresszió, idiopathias (ismeretlen eredetű) ödéma,
krónikus kimerültség, hypotireózis
(pajzsmirigy csökkent működése) és IBS
(irritábilis bélszindróma).
A
PMS legfontosabb megkülönböztető vonása a
vérzést követő és a következő
ovulációig tartó tünetmentes időszak. Ha
ilyen nincs, akkor orvoshoz kell fordulni, hogy minél előbb
megtalálja a tünetek okát, míg a PMS zavaró
tünetei esetén a nőgyógyász adhat tanácsot
és nyújthat segítséget.
A menstruációs problémák és hátterük
