Az amerikai Mayo Klinika és a szintén amerikai Georgiai Egyetem kutatói megállapították egy kísérleti rákvakcináról, hogy átlagosan 80 %-kal csökkenti a tumor méretét – a kutatók eredményeikről a „Tudományok Nemzeti Akadémiájának Közleményei” c. kiadványban számoltak be.
Állatkísérleteik során az egérmodelleknél – melyek szervezetében a hasnyálmirigy- és emlőrák jellemzők a leginkább hasonlítanak az emberi rákbetegségek jellemzőire – a tumorok drámai mértékű csökkenését sikerült elérniük, még azoknál az állatoknál is, amelyek a standard kezelésekre nem reagáltak.
A kutatók szerint azok a tumorok, amelyek hasonló határozott szénhidrát szignatúrával rendelkeznek, kiváltképp kezelhetőek lesznek ezzel az új vakcinával. Ezek között a rosszindulatú daganatok között megtalálhatóak a különböző kolorektális (vastagbél-végbél), petefészek, emlő, hasnyálmirigy és még néhány egyéb ráktípusok.
Dr. Geert-Jan Boons, az Egyetem kémia professzora, a publikáció egyik szerzője az alábbiakat írta: „Ez a vakcina egy nagyon erős immunválaszt vált ki. Az immunrendszer mindhárom fő komponensét (sejtszerű elemek: makrofágok és limfociták, molekuláris elemek: antitestek) aktiválja annak érdekében, hogy átlagosan 80 %-kal csökkentse a tumor méretét.”
A kancerózus (rákos) sejtek felszíni fehérjéin lévő szénhidrát molekulák eltérőek az egészséges sejtek felszíni proteinjein találhatóktól. A kutatók jó pár éven keresztül keresték annak módját, hogyan tudják „rávenni” az immunrendszert ezen különbségek azonosítására és hogyan tudják csak a ráksejteket megcélozni a kezelések során, érintetlenül hagyva az egészséges sejteket. Ez azonban nem könnyű, mivel a ráksejtek képződése a beteg saját szervezetében indul el, így immunrendszere ezeket az elfajuló sejteket nem tekinti idegen vagy patogén (kórokozó) sejteknek és ezért nem is támadja meg őket.
Dr. Sandra J. Gendler, a Klinika biokémia/molekuláris biológia professzor asszonya, a publikáció társszerzője, a kísérlet elvégzéséhez néhány egyedülálló egérmodellt fejlesztett ki. Az ezekben az egerekben kialakult rákos sejtek felszínén túlexpresszálódik az MUC1-nek nevezett protein típus. A tumorokban található MUC1 protein felszínének egy különleges, rövidebb láncú szénhidrátkészlete van – az egészséges sejtek felszínén ez nem így van.
Gendler professzor asszony erről a következőket mondja: „Ez az első eset, hogy sikerült olyan vakcinát kifejleszteni, amely arra „tanítja” az immunrendszert, hogy megkülönböztesse és megölje a rákos sejteket, és ez a megkülönböztetés a rákos sejtek olyan fehérjéin található eltérő szénhidrát struktúrán alapszik, mint amilyen az MUC1 is. Különösen nagy izgalmat jelent számunkra az a tény, hogy az MUC1 fehérjét a Nemzeti Rák Intézet (USA) nemrég fogadta el, mint a vakcina fejlesztéshez szükséges három legfontosabb tumor protein egyikét.”
Dr. Gendler magyarázata szerint az MUC1 típusú fehérjéről megállapították, hogy az összes halálos ráktípus több mint 70 %-ában jelen van. A petefészek-, a hasnyálmirigy- és az emlőrák, továbbá a myeloma multiplex kórképben is az esetek 90 %-ában az MUC1 fehérje rövidebb láncú szénhidráttal expresszálódik.
Amikor egy sejt rákossá fajul, a szerkezete megváltozik és az MUC1 típusú fehérje túltermelődik – ez segíti elő a tumorképződést. Éppen ezért a MUC1 fehérjét megcélzó vakcina potenciálja abban van, hogy a nagy kockázatú betegek esetében preventív (profilaktikus) eszközként éppúgy alkalmazható, mint a rák kiújulásának a kockázatát csökkentő eszközként. A vakcina ugyancsak rendkívüli segítséget jelenthet az olyan rák eseteknél, amikor a sebészi beavatkozás nem lehetséges – ilyen pl. a hasnyálmirigyrák – és így a kemoterápiával együtt szolgálná a kezelést.
Egyes rákbetegek szervezete nem válaszol az olyan hormonterápiára, ahol pl. aromatáz-gátló ágenseket használnak, köztük a Tamoxifent vagy a Herceptint. Az ilyen betegek 90 %-át az MUC1 túlexpressziója jellemzi. A tripla-negatív tumorok rendkívül agresszívek és nehéz őket kezelni.
Boons professzor az alábbiakat írta: „Egyedül az USA-ban évente 35.000 olyan beteget diagnosztizálnak, akiknek tripla-negatív tumoruk van. A vakcinával lehetővé válhat a betegek nagyobb csoportjának a kezelése, mivel számukra jelenleg a kemoterápián kívül nem létezik gyógyszeres terápia.”
(A tripla-negatív emlődaganat azt jelenti, hogy a rákos sejtek felszínén a három receptor - ER/PR és HER2 - közül egyik sem található meg. A receptorok jelenléte ugyan hozzájárul a daganat növekedéséhez, de egyben a kezelésüket is megkönnyíti, míg a hiányuk nemcsak megnehezíti a kezelést, de a tumor agresszívabb és gyakrabban újul ki.)
Ez az új vakcina sokkal egyszerűbb, mint az egyéb terápiás vakcinák - mint pl. a prosztatarák kezeléséhez használt Provenge -, mivel teljes mértékben szintetikus és szinte szerelősori precizitással állítható elő egy laboratóriumban.
A vakcinának három összetevője van:
-
Egy adjuváns elem (immunrendszert erősítő segédszer),
-
Egy olyan komponens, amely az immunrendszer részét képező T-helper sejtek (limfociták) termelését ösztönzi, valamint
-
Egy szénhidrát molekulához kötődő peptid, amely arra készteti az immunrendszert, hogy azokat a sejteket célozza meg, amelyek MUC1 proteinnel rendelkeznek.
Gendler és Boons professzorok kutatói csapatukkal jelenleg teszteléseket folytatnak azzal a céllal, hogy lássák, humán ráksejt tenyészet esetén mennyire hatékony a vakcina. Tervezik annak a megvizsgálását is, hogy mennyire toxikus, azaz biztonságos a szer. Ha minden a terveik szerint alakul, a vakcina biztonságosságát meghatározó klinikai vizsgálatok I. fázisára még 2013. vége előtt sor kerülhet.
Boons professzor így összegezte reményeiket: „Most kezdődik az, hogy olyan terápiás eszköz lesz a kezünkben, amely az immunrendszert megtaníthatja arra, hogyan szálljon szembe azzal, ami egyedülálló módon csak a ráksejtekben található meg. Ha ezt a diagnózis korai felállításával tudjuk kombinálni, akkor remény van arra, hogy egy nap a rák kezelhető betegséggé válik.”