A Mayo Klinika floridai részlegében került sor a „virtuális biopszia” kolonoszkópia szondák legújabb generációjának tesztelésére, melynek eredménye azt igazolja, hogy hamarosan lehetőség nyílik az ilyen eszközök gyógyászati alkalmazására.
A virtuális biopszia kolonoszkópia szondák segítségével lehetőség nyílik annak egyértelmű meghatározására, hogy a bélpolip vajon jóindulatú-e, vagy sem, anélkül, hogy egy darabkát is biopszia útján eltávolítanának belőle. Jelenleg ugyanis kolonoszkópia során minden bélpolipot eltávolítanak és szövettani vizsgálatra a patológushoz küldenek, ami többlet időt, költséget és némi többlet sebészeti rizikót is jelent.
A virtuális kolonoszkópiát általában CT, vagy MRI segítségével végzik. Egy vékony csövet helyeznek a beteg végbélnyílásán keresztül a végbelébe. CT vizsgálat esetén a csövön keresztül gázt pumpálnak be, hogy a vastagbél megduzzadjon és jobb képet kapjanak a kompjuter tomográfon. MRI vizsgálat esetén végbélen keresztül juttatnak be kontrasztanyagot a vastagbél kitágításához. A beteg a vizsgáló asztalon hanyatt fekszik, arccal felfelé, majd a vizsgáló asztalt átengedik a CT, vagy MRI egységen és a bélrendszerről több keresztmetszeti képet készítenek. Majd ugyanezt az eljárást megismétlik úgy, hogy a beteg arccal lefelé fekszik a vizsgáló ágyon. Ha a CT, vagy MRI felvételeket kiértékelő orvos gyanús elváltozásokat fedezett fel, akkor korábban szükség volt hagyományos kolonoszkópia segítségével biopszia végzésére, vagy a polip eltávolítására.
Amerikai kutatók nemrég tettek közre egy jelentést az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság folyóiratában, a „Gastroenterology”-ban, miszerint a két legígéretesebb virtuális biopszia eszköz közül a szonda-alapú Konfokális Lézer Endomikroszkópia (angol rövidítése: pCLE) sokkal pontosabb, mint a virtuális kromoendoszkópia, más néven keskeny sávú képalkotás. A pCLE olyan képalkotó eszköz, amelynek átmérője mindössze egy hüvelyk (=2,54 cm) 1/16-od része, és amely képes egy polipot 1000-szeresére felnagyítani, és így megtalálni és kimutatni még egy egyedüli sejtben is a potenciálisan veszélyes elváltozásokat, mint pl. a sejtmag megnagyobbodását is. A keskeny sávú képalkotó eszköz a kép erősítéséhez kék fényt használ.
A Mayo Klinika kutatói azt állapították meg, hogy a pCLE a rákmegelőző állapotban lévő polipok detektálásában a biopszia eredményeihez viszonyítva 91 %-os pontosságú volt, míg a keskeny sávú képalkotó eszköz 77 %-os.
„Egyre közelebb kerülünk ahhoz, ahova szeretnénk elérni, vagyis a 100 %-os pontossághoz.” – nyilatkozta a kutatási munkáról megjelent publikáció senior szerzője, a floridai Mayo Klinikához tartozó Orvostudományi Főiskola professzora. „Egy napon majd, és reméljük, minél hamarabb, képesek leszünk ezeket a szondákat egy polip virtuális biopsziájához felhasználni, ami azt jelenti, hogy csak azokat a polipszöveteket fogjuk majd eltávolítani, amelyek rákos elfajulása valószínűsíthető. Jelenleg az összes, kolonoszkópia segítségével eltávolított polip fele jóindulatú.”
Minden egyes módszert, amelyet a professzor és csapata eddig tesztelt, jelenleg is alkalmaznak néhány olyan intézményben, mint a Mayo Klinika, azzal a szándékkal, hogy minden olyan területet, ahonnan éppen eltávolítottak egy polipot, alaposan átvizsgálva megbizonyosodhassanak afelől, hogy rákmegelőző állapotban lévő sejtek nem maradtak a műtét helyén. Ennek meghatározása úgy történik, hogy megvizsgálják a sejt színében és méretében található elváltozásokat, megvizsgálják, hogyan néz ki a sejtmag, és hogy vajon a sejtek egy esetleges abnormális növekedés következtében összetömörülnek-e.
A publikált vizsgálatban a kutatók 75 beteg esetében standard vastagbéltükrözést (kolonoszkópiát) végeztek és az eljárás során mind keskeny sávú képalkotó eszközt, mind konfokális lézer endomikroszkópiát (pCLE) használtak a polipok rákkockázatának meghatározásához. Összességében, 119 db polipot távolítottak el a betegekből, majd küldték szövettani elemzés céljából a patológushoz. A 119 db eltávolított polipból 81 db rákmegelőző állapotban volt, és 38 db bizonyult csak jóindulatúnak. Mindkét rákkockázat megállapító módszer egyformán specifikus volt, vagyis mindkettő ugyanúgy képes volt a jóindulatú polipok felderítésére, ugyanakkor a pCLE rendszer mégis sokkal érzékenyebb volt a rákmegelőző állapotban lévő polipok detektálásában.
A professzor továbbra is folytatja a pCLE rendszer tesztelését kolonoszkópiában, valamint kutatja a konfokális lézer endomikroszkópia (pCLE) használatát gyulladásos bélbetegségek és Barrett nyelőcső szindróma esetén is. A gyulladásos bélbetegségben szenvedő pácienseknél gyakran kell bélbiopsziát végezni, mivel azzal tudják leellenőrizni, nem fejlődik-e ki bélrák. A szonda valószínűleg képes lesz a többszöri biopszia elvégzését kiküszöbölni. A professzor szerint egy gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegnél egy vizsgálat alkalmával általában 42 db bélbiopsziát kell elvégezni, de minden 1000 db elvégzett biopsziából csak egy esetben mutatkozik rákmegelőző elváltozás. Azt is közölte, hogy jelenleg is folyik egy olyan klinikai vizsgálat, amelyben a pCLE használatát tesztelik és ami alapján úgy tűnik, képesek lesznek lényegesen csökkenteni a biopszia iránti igényeket.
Fentiekhez hasonlóan a professzor adatai azt is igazolják, hogy a virtuális szonda rendszer a Barrett nyelőcső szindróma fennállásakor is képes az elvégzendő biopsziák számát csökkenteni. A Barrett nyelőcső szindróma olyan, potenciálisan rákmegelőző gyulladásos állapot, amelyben a krónikus gastrooesophagealis reflux betegség (GORB) szövődményeként a nyelőcső laphámsejtjei hengerhámsejtekké alakulnak át, melyek a bél szöveteiben is megtalálhatók. A nyelőcső-adenokarcinoma kizárása céljából az orvosok a Barrett szindrómás betegektől normális esetben minden négy hüvelyk (= kb. 10 cm) hosszú nyelőcsődarabból vesznek szövetmintát. A professzor meg van róla győződve, hogy a virtuális szonda rendszer segítségével képesek lesznek virtuális biopsziát végezni Barrett nyelőcső szindróma esetén is, ami éppolyan értékes lesz, mint a valódi biopszia.
