Az USA Texas Államában a reprodukcióval foglalkozó tudósok őssejt technológia segítségével hím és nőstény egereket állítottak elő, akik egyszerre két apától származnak.
A tudóscsoportot Dr. Richard R. Behringer vezette, az Anderson Rákközpont kutatóorvosa. A kutatásról szóló beszámoló az amerikai „Reprodukciós Biológia c. szakfolyóirat online számában jelent meg.
A két apától származó emlős utódok „létrehozása” jelentős előrelépés lehet a veszélyeztetett emlős állatfajok megóvása és a haszonállat-tenyésztés javítása felé, valamint előreviszi a humán asszisztált reprodukciós technológiát is. Továbbá, megnyitja annak a rendkívül provokatív lehetőségnek is az útját, hogy egynemű pároknak saját genetikai utódjuk születhessen, jegyezték meg a tudósok.
A Behringer-team hím (XY) egér méhmagzatból származó fibroblasztokat (kötőszövetképző sejtek) manipulált annak érdekében, hogy egy mesterséges pluripotens őssejtvonalat (angol rövidítése: iPS) produkáljon.
(Az őssejteknek többféle típusa van, ezek közül a pluripotens őssejtek olyan csökkent potenciállal rendelkező őssejtek, melyek nem képesek extraembrionális - embrión kívüli - szövet létrehozására, de alkalmasak ivarsejtek képzésére és mindhárom csíralemez létrehozására. A pluripotens őssejtek közé tartozik az embrionális őssejt, az embrionális csírasejt és az embrionális karcinóma sejt.)
Az iPS sejtkolóniáknak, amelyek a fenti XY sejtvonalból növekedtek, kb. az 1 %-uk spontán elveszítette Y kromoszómáját, ami XO sejteket eredményezett. Az XO iPS sejteket donor nőstény egerekből származó blasztocisztákba (hólyagcsíra állapotban lévő embrió) injektálták a kutatók. A kezelt blasztocisztákat „pótanya” egerekbe ültették be, amelyek aztán XO/XX nőstény „kiméráknak” adtak életet, akiknek egy darab X kromoszómájuk az eredeti hím egér fibroblasztból származik.
(A „chimera” angol szó tulajdonképpen szörnyet jelent. A genetikában a kiméra megnevezés azokat az egyedeket jelöli, amelyek különböző egyedből származó – és így eltérő genetikai tartalmú – sejteket, szöveteket tartalmaznak.)
A nőstény kimérákat, amelyek XO sejtekből származó oocytákat (érett petesejt fiatal alakja) hordoznak, normál hím egerekkel pároztatták. Az így született utódok között néhány olyan hím és nőstény egér is van, akiknek genetikai alkotóelemei tehát két különböző apától származnak.
A megjelent publikáció tudós szerzői az alábbiakat állítják: „Kutatásunk során az iPS sejttechnológiák adta lehetőségeket aknáztuk ki annak érdekében, hogy a két hímtől származó alléleket (jelentésük: allelomorf gének=azonos jellegre vonatkozó, de egymást kizáró minőségi tulajdonságot meghatározó gének) kombinálva hím és nőstény utódokat generáljunk, azaz az emlős reprodukció egy új formáját.
A kutatásban leírt technika a mezőgazdaság szempontjából fontos állatfajoknál is alkalmazható két hímtől származó kívánatos genetikai jellemvonások kombinálásához, mégpedig anélkül, hogy „outcross” párosításra kerülne sor, eltérő jellemvonásokkal rendelkező nőstényekkel.
(Az állattenyésztésben létezik beltenyésztés, vonaltenyésztés és „outcross” tenyésztés is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha a beltenyésztésben a gének elérik a kritikus felhalmozódás határait, akkor szükség van „outcross”, beltenyészeten kívüli párosításra. Az outcrossing azt jelenti, hogy a tenyészvonalba külső genetikai anyagot visznek be, így teremtve meg azt a genetikai diverzitást, ami csökkenti a recesszív (látens) módon öröklődő betegségek előfordulásának lehetőségét.)
„Arra is lehetőség van, hogy egy hím képes legyen mind oocytákat, mind spermiumokat produkálni „ön-megtermékenyítéshez”, és így generálni hím és nőstény utódokat.” – hangsúlyozzák kutatásuk további jelentőségét a tudósok. „Az ilyen technika a fajok megőrzéséhez lehet nagyon értékes, amikor a nőstények kihaltak.”
A jövőben lehetőség lesz humán oocytákat is generálni hím iPS sejtekből, kémcsőben. Az „in vitro” (kémcsőben történő) megtermékenyítéssel együtt ez felszámolná a nőstény XO/XX kimérák iránti igényt, habár egy pótanya még mindig kellene, aki a két apától származó terhességet kihordja.
Az iPS technika variációjának használatával a kutatók szerint „az is lehetségessé válik majd, hogy nőstény donortól generáljunk spermát és produkáljunk életképes hím és nőstény utódokat, kizárólag két anya bevonásával.”
A tudós szerzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy: „a humán iPS sejtek „létrehozása” még mindig jelentős finomítást igényel, mielőtt terápiás célokra használni tudnánk őket.”
