A beültethető szív defibrillátorok segíthetnek az idősebb, szívelégtelenségben szenvedő betegek életének meghosszabbításában, valamint a hirtelen szívhalál megelőzésében – erről számol be egy amerikai kutatásról közzétett publikáció.
A hirtelen szívhalál olyan embereket fenyeget, akiknél a koszorúér-betegség, illetve a szívelégtelenség tünetei egy ideje már jelen vannak (fáradékonyság, időszakos szegycsonttáji fájdalmak, légszomj). A szívelégtelenség olyan krónikus állapot, amelyben az elgyengült szívizmok nem képesek hatékonyan, a szervezet ellátásához elég vért pumpálni. Ez vezet olyan tünetek megjelenéséhez, mint az állandó fáradtság, illetve erőkifejtés esetén a fulladozás, légszomj.
A szívelégtelenségben szenvedő betegek több, mint 70 %-a 65 évesnél idősebb ember, mégis, a beültethető kardioverter defibrillátor (ICD) kísérletek során korosztályuk alulreprezentált, éppen ezért az ő korosztályukban az ICD-k hatékonyságát még nem tudták kimutatni.
A kaliforniai UCLA Egyetem kutatóorvosai akkor kezdtek el ezzel a kérdéssel foglalkozni, amikor 4.685 fő, szívelégtelenségben szenvedő idősebb férfi és nő adatait kezdték el elemezni. Ezeket az embereket korábban bevonták egy szívelégtelenséget kezelő vizsgálatba.
Az összes betegből a kórházi tartózkodás során 376 fő (8 %) bőre alá ültettek be ICD-t.
Az ezt követő 3 éves követéses időszakban az ICD beültetést kapott betegek között a halálozási arány szignifikánsan alacsonyabb volt, mint azok között, akiknek nem ültettek be kardioverter defibrillátort.
Az UCLA Egyetem kutatóinak kalkulációja szerint az ICD beültetés a 3 év alatt átlagosan 28 %-kal csökkentette a halálozási kockázatot. A kutatók következtetése az, hogy az ICD használat klinikailag hatékony a szívelégtelenségben szenvedő idős embereknél, egészen 84 éves korukig.
