Még azoknál az idősebb embereknél is, akik aktív, egészséges életmódot folytatnak, gyakori az ún. csendes vaszkuláris betegség, amely érinti az egyén gondolkodási képességét, és amelyet az agy „szkennelése” (képalkotó eszközös vizsgálata) képes kimutatni – ezt a következtetést vonták le amerikai tudósok egy nemrég lefolytatott kutatás alapján. A kutatásról beszámoló publikáció „A Neurológia Archívuma” c. amerikai szakfolyóirat online változatán jelent meg.
„Ez a kutatás azt mutatja meg, hogy a csendes érbetegség az emberi szervezet öregedésével párhuzamosan egyre gyakoribb, és befolyásolja a gondolkodási képességet. Valójában még csak most kezdjük átlátni, hogy az érrendszeri betegség az Alzheimer-kór kialakulásában fontos szerepet játszik, a kettő tulajdonképpen együtt jár.” – magyarázza Charles DeCarli neurológia professzor, aki a „Kalifornia Egyetem, Davis” (angol rövidítése: UC Davis) Orvostudományi Iskolájának munkatársa, és egyben az UC Davis Alzheimer-kór Központjának igazgatója.
A jelen kutatási eredmények azokon az adatokon alapszanak, amelyek az „Alzheimer-kór Neuroradiológiai Kezdeményezése” elnevezésű kutatásban résztvevőktől származnak. A Kezdeményezés olyan embereket követ nyomon, akik egészségesek, akiknek enyhe kognitív funkcióromlásuk (angol rövidítése: MCI) van, továbbá Alzheimer-kórban szenvedő betegeket, és a nyomonkövetés MRI, PET képalkotó eszközök, laboratóriumi, valamint a kognitív funkciókat tesztelő vizsgálatok segítségével történik. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a kutatók képet kaphassanak a résztvevők kognitív státuszában bekövetkező változásokról.
Az USA-ban több, mint 5 millió ember szenved Alzheimer-kórban, amely egy progresszív, gyógyíthatatlan és halálhoz vezető betegség, és a korhoz köthető demencia (elmezavar) leggyakoribb formája. A „Nemzetközi Alzheimer-kór Szervezet” (Alzheimer's Disease International), amely a világ Alzheimer szövetségeinek egyfajta védőszervezete, kiadott egy jelentést, „A 2009. évi Világ Alzheimer Jelentés” címmel. Ebben megállapítják, hogy világszerte több, mint 35 millió ember szenved Alzheimer-kórban, vagy más típusú demenciában. A Szervezet előrejelzése szerint az elkövetkező 20 évben ez a szám várhatóan megduplázódik majd.
A kardiovaszkuláris betegségek – köztük a magas vérnyomás és koleszterinszint, valamint az érelmeszesedés – szintén gyakoriak az idősebb emberek körében, és az agyban a fehérállomány kórosan magas jelintenzitását (angol rövidítése: WMH), azaz agyszövet-károsodást okoznak, amely MRI vizsgálatok során úgy jelentkezik, mint apró, pontszerű jelintenzitás fokozódás az agy fehérállományában.
Az UC Davis kutatóinak az volt a céljuk, hogy a fehérállomány „hiperintenzitásai” és agyi gócterületének nagysága közötti összefüggéseket jobban megértsék, rájöjjenek, milyen változásokra lehet következtetni az agyszövet-károsodás mértékéből, és hogy azok egybeesnek, vagy követik-e a kognitív funkcionálásban bekövetkező rövid távú elváltozásokat.
A tudósok a kutatásukba több, mint 800 fő, 55-90 év közötti résztvevőt vontak be az USA és Kanada több, mint 50 különböző kutatási területéről (a Kezdeményezés résztvevői közül). Nagyjából 200 fő normális kognitív funkciókkal rendelkező személy volt, őket 3 éven át figyelték a kutatók. Kb. 400, enyhe kognitív funkcióromlásban szenvedő beteget szintén 3 éven keresztül követtek nyomon. A maradék 200 fő, Alzheimer-kóros beteget 2 éven át követték. Az olyan potenciális betegeket, akiknek súlyos agyi rendellenességeik voltak – pl. agytumor, vagy agyműtét előtt álltak -, kizárták a vizsgálatból.
Az összes résztvevő mérőbázisul szolgáló kognitív funkcionálását klinikai diagnosztikai értékeléssel állapították meg, beleértve a Mini Mentális Állapotfelmérő Tesztet és az Alzheimer-kórt Értékelő Skála Kognitív Alskáláját. Annak kritériuma, hogy valaki az egészséges kognitív funkciókkal rendelkező csoportba bekerülhetett, az volt, hogy ne legyenek nála depressziós tünetek jelen, továbbá enyhe kongnitív funkcióromlásra, vagy demenciára utaló jelek. Az MCI kategóriába (enyhe kognitív funkcióromlás) azok kerültek be, akiknek többek között szubjektív memória panaszaik, vagy objektív emlékezetvesztésük volt. Az Alzheimer-kóros csoportba bekerült betegek megfeleltek a nemzeti szinten elfogadott, Alzheimer-kórt diagnosztizáló kritériumoknak.
Azok a résztvevők, akiknek fehérállomány hiperintenzitásai (jelzavarai) szignifikánsan az átlag felett voltak a kutatás kezdetén, minden évben több pontot veszítettek a kognitív funkciókat mérő teszteken, mint azok, akiknél a fehérállomány jelzavar átlagos volt. Az alapméréseknél MCI, vagy Alzheimer-kóros csoportba került betegeknél a kognitív funkciókat mérő tesztek elvégzése során minden évben további romlást figyeltek meg, ami azt jelentette, hogy az agy fehérállományának jelzavara és az MCI, vagy az Alzheimer-kór együttes jelenléte sokkal gyorsabb és meredekebb kognitív funkcióromlást eredményezett. Továbbá, azok a résztvevők, akik az alapméréseknél az idősebb korosztályba tartoztak, idővel sokkal rosszabbul oldották meg a Mini Mentális Állapotfelmérő Tesztet.
A kutatók azt állapították meg, hogy a kutatás kezdetén mért fehérállomány hiperintenzitások összefüggésben voltak azzal a nagyobb globális kognitív funkcióromlással, amit a rákövetkező egyéves időszak alatt figyelhettek meg a betegeknél.
„Példaként említjük meg, hogy a gyakori értékelésekkel, a rövid távú utánkövetéssel és egy viszonylag enyhe kardiovaszkuláris rizikó profillal egyetemben a fehérállomány jelzavar kórkép az elkövetkező rövid távú globális kognitív funkcióromlás fontos előrejelző faktora lehet.” – áll a kutatók egy másik megállapításában.
„Az embereknek van egy nagy csoportja, akiknél nem jelentkezett olyan komolyabb kardiovaszkuláris esemény, mint pl. egy szívinfarktus. Mi azonban ennek ellenére is látjuk annak jeleit, hogy még az enyhébb, érrendszerhez köthető inzultusok is hozzájárulhatnak a kognitív funkciók romlásához.” – mondta Owen Carmichael, a kutatásról megjelent publikáció vezető szerzője, egyben az UC Davis Orvostudományi Iskola Neurológiai Osztályának segédprofesszora.
Azt is hozzátette, a kutatás eredményei azt sugallják, hogy a kardiovaszkuláris rizikófaktorok mérsékelt szintre való csökkentése sem látszik elegendőnek ahhoz, hogy az idősödéssel együtt járó, kognitív funkcióromláshoz vezető agyi betegségek minden típusának kialakulását megakadályozzák.
Véleménye szerint minden apróság számít, vagyis az idősödő embereknek minden olyan apró dolgot ki kell zárniuk a mindennapjaikból, ami az egészséges életmódot zavarja.
