A San Franciscó-i Kalifornia Egyetem (angol rövidítése: UCSF) tudósai amellett érvelnek, hogy a hozzáadott édesítőszerek veszélyt jelentenek a lakosság egészségére és ezért az amerikai kormánynak a termékek cukortartalmát éppolyan szigorúan kellene szabályoznia, mint amilyen szigorú szabályok vonatkoznak az alkoholos italokra és a dohánytermékekre. A tudósok a világhírű „Nature” tudományos szakfolyóiratban azt is megindokolták, miért tekintik a cukrot toxikus anyagnak.
A publikáció első szerzője, Dr. Robert H. Lustig, az UCSF Benioff Gyermekkórházának az endokrinológia professzora a sajtónak a következőket nyilatkozta: „Vannak jó kalóriák és rossz kalóriák, éppúgy, mint ahogy vannak jó zsírok és rossz zsírok, jó aminosavak és rossz aminosavak, jó szénhidrátok és rossz szénhidrátok. A cukor azonban a magas kalóriatartalmán túl még toxikus is.”
Lustig professzor, aki a kórházban a gyermekek súlyértékelő programjának (WATCH program) az igazgatója is, valamint a társszerzők, Dr. Laura Schmidt és Dr. Claire Brindis professzor asszonyok, jelentésükben az állítják, hogy a cukor „fűti” a globális elhízás járvány terjedését és világszerte évente 35 millió ember haláláért felelős, mivel hozzájárul az olyan nem fertőző betegségek kifejlődéséhez, mint a rák-, a szív- és a cukorbetegség, melyek napjainkban világszerte nagyobb fenyegetést jelentenek, mint a fertőző betegségek.
Az USA-ban az egészségügyi kiadások kb. 75 %-át fordítják ezen betegségek kezelésére, illetve az ilyen betegségekkel összefüggő rokkantság finanszírozására.
A három szerző, akik közül a hölgyek a szociológia és a közegészségügy tudományának a képviselői, azon az állásponton van, hogy a cukor jóval több, mint csupán üres kalória, amely azáltal hat indirekt módon az emberek egészségére, hogy kövérré teszi őket. A cukorfogyasztás az elmúlt 50 év során világszerte megháromszorozódott és ma már az orvosok és egyéb szakemberek úgy vélik, a cukor az a fő tényező, amely hozzájárul a globális elhízás járvány terjedéséhez.
A túlsúlyos állapot (kövérség) ugyanakkor csak egy markere a túlzott cukorfogyasztás közegészségre gyakorolt toxikus hatásának és a szerzők úgy vélik, ez az anyag mindenre kihat a szervezetben, különösen azon a szinten, amilyen szinten az amerikaiak fogyasztják azt, így pl. megváltoztatja az anyagcserét, megemeli a vérnyomást, megváltoztatja a hormonális jeleket (a hormonok jelhordozó molekulák, amelyek információkat tartalmaznak a hormonokat termelő sejtek állapotáról és amelyek befolyásolni tudják más sejtek működését), károsítja a májat – és ezek a hatások bizony kevéssé közismertek.
A három tudós szerint ezek a veszélyes károsodások ugyanolyan típusúak, mint amilyen csapásokat az alkohol mér az emberi szervezetre és azt is kihangsúlyozták, az alkoholt is cukorból desztillálják (lepárolják). Ez pedig megmagyarázhatja azt a tényt, hogy a metabolikus szindrómában, a szív- és a rákbetegségekben szenvedő betegek 40 %-a klinikailag miért nem elhízott (a metabolikus szindróma összetett anyagcserezavar, melyet a magas vérnyomás, a magas vércukor- és trigliceridszint és az alacsony HDL (jó) koleszterinszint jellemez).
Lustig professzor véleménye a következő: „Amíg a közgondolkodás úgy tartja, hogy a cukor csupán üres kalória, addig nincs esélyünk a fenti probléma megoldására.”
Brindis professzor asszonynak – aki többek közt az UCSF Philip R. Lee Egészségpolitikai Vizsgálatok Intézetének, illetve a Globális Reproduktív Egészség Bixby Központjának az igazgatója – az a véleménye, hogy az emberek gondolkodási sémáinak a megváltoztatása nem egy egyszerű probléma, inkább nagyon is összetett: „Senki nem támaszkodhat csak az egyének megváltoztatására, közösség-szerte és a környezetben is változásokat kell elérni éppúgy, mint ahogy azt az alkohol és a dohányzás terén sikerült, így tudjuk csak fokozni a siker esélyeit.”
A három tudós úgy vélekedik, ahhoz, hogy az emberek megváltozzanak és kevesebb cukrot kezdjenek fogyasztani, szükség van arra, hogy tudják, a tudósok milyen felfedezéseket tesznek a cukorral kapcsolatosan.
Dr. Schmidt professzor asszony szerint – aki munkássága részeként annak az UCSF intézetnek a társelnöke, amely az akadémiai kutatásokat, az egészségügyi politikát és a közösségi gyakorlatot kívánja egymáshoz közel hozni azzal a céllal, hogy javítsa a lakosság egészségi állapotát – „hatalmas rés van a között, amit a tudomány révén megismertünk és a között, amit a gyakorlatban cselekszünk.”
Továbbá, azt is hozzátette: „ahhoz, hogy az egészségügy iránytűjét a helyes irányba mozdítsuk el, globális szinten kell felismerni ennek a problémának a fundamentális voltát.”
A szerzők úgy érvelnek, hogy az a sok változtatás, amelyet a kormányzatok világszerte véghez vittek az alkoholfogyasztás és a dohányzás csökkentése érdekében, modellként szolgálhat a cukorfogyasztás csökkentéséhez is. Ennek eszköze lehet többek között a cukorra kivetett speciális forgalmi adó és a hozzáférés ellenőrzése, valamint az árusító automaták és a snack-bárok engedélyezésének a megszigorítása, melyek magas cukortartalmú termékeket forgalmaznak az iskolákban, a munkahelyeken és az egyéb közösségi területeken.
A szerzők természetesen egyensúlyra törekszenek a változtatásokban, így azokhoz az élelmiszerekhez, amelyeket nem tömtek tele cukorral, a lakosság továbbra is olyan könnyen és olcsón férhetne hozzá, mint ahogy jelenleg a magas cukortartalmú élelmiszerekhez.
Schmidt professzor asszony állítja: „Nem tiltásról beszélünk, hanem egy olyan gyengéd módszerről, amelynek révén a cukorfogyasztás valamivel kevésbé hozzáférhetővé válik és ezáltal el is tereli az embereket a koncentrált adagoktól.”
