Az amerikai Kalifornia Egyetem/San Francisco (UCSF) kutatói nemrég publikáltak egy kutatásról szóló beszámolót a „Szülészet és Nőgyógyászat” c. szaklapban, amelyben napvilágra tárják, hogy a szexuális vágy és aktivitás ugyan hasonló a diabéteszes (cukorbeteg) és nem diabéteszes nők körében, ugyanakkor a cukorbetegségben szenvedő nők jóval gyakrabban számolnak be alacsony szintű általános szexuális elégedettségről.
A cukorbetegség az USA-ban a gyakori kórképek közé tartozik, a teljes kb. 330 millió fős lakosságból mintegy 13 millió főt (4 %) érint. Az Amerikai Diabétesz Szövetség nemek szerinti megoszlást vizsgáló felmérése szerint a cukorbetegek 10.8 %-a 20 éves vagy annál idősebb nő.
A cukorbetegség számtalan módon érintheti a nők szexuális funkcióját, beleértve az urogenitális (húgy-ivarszervi) szövetek ér eredetű elváltozásait, amelyek érintik a hüvely nedvesedését, valamint a szexuális vágyra adott genitális válasz (a női nemi szerv felkészülése a közösülésre) megváltozását. A kutatók megállapították, hogy a diabétesz gyógyszerei és a betegség monitorozásával és kezelésével összefüggő egyéb intervenciók szintén károsan befolyásolhatják a szexuális funkciót.
Az UCSF kutatóinak vizsgálata feltárta, hogy a cukorbetegségben szenvedő és inzulinterápián lévő nők jóval nagyobb valószínűséggel tapasztaltak nehézségeket a hüvely nedvesedésében és az orgazmus elérésében is problémáik voltak.
Dr. Alison J. Huang, az UCSF Nők Egészségklinikai Kutatóközpontja Orvostudományi Osztályának a segédprofesszor asszonya és egyben a publikáció senior szerzője a következőket mondta: „A diabétesz a férfiak erektilis diszfunkciójának (merevedési zavar) ismert kockázati tényezője, de azzal kapcsolatosan, hogy a kórkép a nők szexuális funkcióját is érinti-e, alig áll rendelkezésünkre adat.”
Dr. Huang és orvosi teamje elhatározta, hogy felmérik a diabétesz szexuális funkcióra gyakorolt hatását egy etnikailag eltérő összetételű, középkorú és idősebb nőkből álló csoport segítségével. A vizsgálat során 2.270 fő, 40 és 80 év közötti nőt kérdeztek ki kérdőív segítségével, akiket három szeparált csoportba osztottak be: az inzulinnal kezelt diabéteszes, az inzulint nem használó diabéteszes és egy egészséges kontrollcsoportba, mely utóbbi tagjai nem szenvedtek cukorbetegségben.
A nők adatait a Kaiser Permanente nevű konzorcium (központja Oaklandban található - Kalifornia; kórházak, orvosi csoportok és egészségtervezés együttese) Kutató Divíziója által lefolytatott „Inkontinencia Reproduktív Kockázatai Vizsgálat” című kutatási, illetve az észak-kaliforniai Kaiser Permanente Diabétesz Regiszter adatbázisából nyerték.
A vizsgálatba bevont nőket megkérték arra, hogy számoljanak be különböző témakörökről, beleértve a szexuális vágyukat, a szexuális aktivitásuk gyakoriságát, az átlagos szexuális megelégedettségüket és az olyan specifikus szexuális problémáikat, mint pl. a hüvely nedvesedési nehézségek, a vágy felkeltése és az orgazmus zavarai, valamint a közösülés során érzett fájdalom. A team értékelte a válaszokat és megvizsgálta a diabetikus (cukorbajos) végszervi szövődmények, mint pl. a szívbetegség, a stroke, a vesediszfunkció, a perifériás neuropathia és a szexuális funkció közötti kapcsolatot.
Az összes 2.270 fő résztvevőből 486 fő (24.4 %) volt cukorbeteg, beleértve azt a 139 nőt is (6.1 %), akik inzulinterápiában részesültek. Az eredmények azt mutatták, hogy az összes nő 63.7 %-a számolt be az elmúlt három hónap során valamilyen szexuális aktivitásról. Az egészséges, nem cukorbeteg nőkkel összehasonlítva az inzulinnal kezelt diabéteszes nők körében az „alacsony szintű átlagos szexuális megelégedettség”-ről beszámolók aránya 50 %-kal magasabb volt, míg a cukorbeteg, de inzulint nem használó nők körében ez az arány 40 %-kal volt magasabb, mint az egészséges nőknél. A kutatói team egyik cukorbeteg csoportban sem figyelt meg jelentős különbségeket a szexuális vágy vagy a nemi érintkezés gyakoriságában.
A hasonló demográfiai és klinikai faktorokkal történő kiigazítás elvégzése után a kutatói team megállapította, hogy az inzulinnal kezelt, cukorbeteg, szexuálisan aktív nők több mint kétszer nagyobb valószínűséggel számoltak be hüvely nedvesedési problémákról és 80 %-uknak több problémája volt az orgazmus elérésében, mint a nem cukorbeteg nőknek.
A kutatói team azt is megállapította, hogy a korábban jelzett végszervi szövődmények minden cukorbeteg nő esetében legalább egy szexuális területen alacsonyabb szexuális funkcióval voltak kapcsolatban. A kutatók nem különböztették meg az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegséget, de feltételezték, hogy a legtöbb diabéteszes nő 2-es típusú cukorbetegségben szenved, amit a nőket diagnosztizáláskor és az inzulinterápia megkezdésekor jellemző életkorra alapoztak.
Egy korábbi kutatás már igazolta azt, hogy az olyan pszichológiai faktorok, mint a depresszió, hatással lehetnek a diabéteszes nők szexuális diszfunkciójára. Annak ellenére, hogy a team a friss kutatás során nem értékelte a depresszió női szexuális funkcióra gyakorolt hatását, mégis elvégezték a kiigazításokat a résztvevők antidepresszáns használata szerint, feltételezve, hogy ez ronthatja a szexuális funkciót. Ugyanakkor a vizsgálat során azt állapították meg, hogy a diabétesz és a szexuális funkció közötti kapcsolat független volt az antidepresszáns terápiától.
Dr. Huang egyik kollégája az alábbi következtetést vonta le: „Erre a kutatásra alapozva, a klinikusok megfontolhatják a diabéteszes nők szexuális problémáinak a felmérését, különösen azok körében, akik inzulint kapnak és elővigyázatosságra inthetik őket azon a téren, hogy a végszervi komplikáció megelőzése fontos lehet a szexuális funkció megőrzése tekintetében is.”
