Kutatók szerint szerte a világon a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők használnak még bizonyos gyógyszercsoportokat, amelyek az elhalálozás és a szívelégtelenség kockázatát fokozzák, szemben a metformin terápiával.
A szulfanilurea készítmények, amelyeket évtizedek óta használnak a diabétesz (cukorbetegség) kezelésére, jóval gyengébb teljesítményű készítmények, mint a metformin – ezt mutatta ki egy, az orális antidiabetikumok vizsgálatát célzó kutatás -, orvosok véleménye szerint azonban ez a megállapítás nem feltétlenül azt jelenti, hogy a szulfanilurea készítmények szedését abba kellene hagyni.
A gliburid (vagy glibenklamid, hazánkban Gilemal, Glibenclamid és Glucobene néven forgalmazzák), a glipizid (hazánkban Minidiab néven forgalmazzák) és a glimepirid hatóanyagok (hazánkban Amaryl néven forgalmazzák) a szulfanilurea készítmények csoportjába tartoznak.
A metformin, amely a biguanidok hatástani csoportjába tartozik (és Magyarországon gyártótól függően Merckformin, Adimet, Avandamet, Gluformin, Maformin, Meglucon, Meforal, Metrivil, vagy Metfogamma néven is forgalmazzák) napjainkban már az első helyen választott terápiás hatóanyag a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében.
Amerikai orvosok szerint bizonyos diabétesz gyógyszerek sokkal inkább szívbarátok, mint néhány régebb óta használt cukorbetegség gyógyszer, de ebből következtetéseket nem lehet levonni. Amerikai orvosi vélemények szerint a metformin hatóanyagról széles körben terjedt el, hogy kedvező kardiovaszkuláris hatása van és az ebben a témában lefolytatott kutatások eredménye is ezt támasztja alá.
Egy friss angol kutatás is, amelyről nemrég a British Medical Journal-ban jelent meg publikáció, azt támasztja alá, hogy a cukorbetegség orális kezelésére használt olyan gyógyszerek, amelyek pl. a pioglitazon (Actos néven forgalmazzák) és a rosiglitazon (Avandia néven forgalmazzák) hatóanyagot tartalmazzák, nem emelik a szívinfarktus veszélyét, ugyanakkor az Actos használata során kevesebb halálesetet figyeltek meg, mint az Avandia használata során. (Mindkét gyógyszert már az 1980-as évek vége óta forgalmazzák.) Ez pedig azt sugallja, hogy inkább az Actos-t kellene felírniuk az orvosoknak, pedig mindkét hatóanyag a thiazolidinedion vegyületek csoportjába tartozik.
Sajnos annál a több száz millió embernél, aki a világon a 2-es típusú cukorbetegségben szenved, az elhalálozás kockázata eleve legalább kétszerese annak – nagyrészt kardiovaszkuláris betegségek miatt -, mint amennyi az egészséges embereknél.
Mivel az emelkedett vércukor-szint képes a vérereket és a test szerveit rombolni, a cukorbetegség kezelésében azok a gyógyszerek, amelyek a vér glükóz-tartalmát szabályozzák, igen fontosak. Éveken át azonban a kutatóorvosok azon aggódtak, hogy ezek a gyógyszerek a szívproblémák számát növelhetik, mégpedig abban a populációban, akiknél eleve magas az ilyen komplikáció fellépésének a kockázata.
A friss angol kutatás során az 1990 és 2005 közötti időszakban számon tartott, 91.500 fő, Egyesült Királyságbeli cukorbeteg adatait tekintették át. A metformint használókhoz viszonyítva, az első és a második generációs szulfanilurea készítményeket használó cukorbetegek körében az összes halálozási okot figyelembe véve az elhalálozás kockázata 24-61 %-kal volt magasabb. Azoknál, akik a második generációs szulfanilurea készítményeket használták, a szívszélhűdés (szívbénulás, hirtelen szívhalál) kockázata 30 %-kal emelkedett.
Azoknál a betegeknél, akik Actos-t szedtek, 31-39 %-kal alacsonyabb volt az elhalálozás kockázata, szemben azokkal, akik metformin hatóanyagú készítményeket szedtek. Ugyanakkor az Actos „unokatestvérét”, az Avandia-t használó betegeknél 34-41 %-kal megemelkedett az elhalálozási kockázat.
Jó néhány korábbi tanulmány is kimutatott nagyobb különbséget az Actos-t és az Avandia-t szedők körében az elhalálozási kockázat tekintetében. A British Medical Journal-ban megjelent publikáció szerzői megerősítették, hogy az Avandia szedése lényegesen rosszabb kardiovaszkuláris kimenetellel jár, mint az Actos szedése. A két gyógyszer közötti választás az orvosok számára is egy fontos dolog, amit meg kell fontolniuk receptírás előtt.
A cukorbetegek néha nem képesek tolerálni a mellékhatások miatt bizonyos gyógyszereket, éppen ezért az ő esetükben csak a régebbi gyógyszerek felírása jöhet szóba, amelyekkel viszont együtt jár a szívinfarktus, vagy egyéb szívproblémák megnövekedett veszélye. Ha azonban az orvosok ez utóbbi relatív kockázatát vetik össze azzal a kockázattal, ami azzal jár, ha a beteg cukorbetegsége kezeletlen marad, akkor a régebbi gyógyszerek szedése is nagyobb előnnyel jár bizonyos betegek körében, mint a kezeletlenül hagyott állapot.
