A diszlexiás gyermekek nehezebben küzdenek meg az iskolai háttérzajjal

A fejlődéssel együtt járó diszlexia az iskoláskorú kisgyermekek olvasási és helyesírási készségét érinti elsősorban. A kutatást a chicagói Northwestern Egyetem munkatársai folytatták le és úgy találták, a diszlexiás zavarban nem szenvedő gyermekek agya ezeket az auditív figyelemelvonó tényezőket képes szándékosan figyelmen kívül hagyni és ugyanakkor automatikusan a releváns, várható és ismétlődő hallásbeli információkra összpontosítani. A diszlexiás kisgyermekek agya nem rendelkezik ezzel a képességgel.

Ez a kutatási eredmény megerősíti egy korábbi vizsgálat eredményét, mely szerint a fejlődéssel együtt járó diszlexia zavarral küszködő gyermekeknek azzal kapcsolatosan is nehézségeik vannak, hogy a releváns hallásbeli információkat a kísérő zajoktól elválasszák. Az újonnan lefolytatott kutatás biológiai bizonyítékkal is szolgál arra nézve, hogy a gyermekeknek, akik zajos környezetben nehezen értik meg az emberi beszédet, mérhető idegcsatorna károsodása is van, amely akadályozza azon képességeiket, hogy a hangkörnyezet szabályosságait kihasználják.

A hagyományos olvasási és helyesírási alapú beavatkozások (fejlesztő pedagógia) mellett a fejlődéssel együtt járó diszlexiás zavarban szenvedő gyermekeknek már olyan egyszerű gyógymódok is előnyt jelentenek, mint az, ha közvetlenül a tanár elé ültetik őket, vagy pedig a zsinór nélküli technológia alkalmazásával a tanár hangját felerősítik számukra – állítják a kutatók, hozzátéve még ehhez: „Ez a kutatás közelebb hoz minket azon gyermekek érzékelési folyamatának megértéséhez, akik az irreleváns (nem oda tartozó) zajokat kivéve nehézségekkel küszködnek. Olyan objektív mutatószámot nyújt számunkra, amely segíthet abban, hogy az olvasási problémákkal küzdő gyermekeket értékeljük.”