A dohányzás növeli az öngyilkossági hajlamot a mániákus depressziós betegek körében

A bipoláris zavart, vagy más néven mániákus depressziót a szélsőséges hangulatingadozások jellemzik – az elgyengítő depressziós epizódoktól egészen az eufóriás vakmerőség jellemezte epizódokig terjedően. Korábbi vizsgálatok már megállapították, hogy a bipoláris zavarban szenvedő betegek, akik dohányoznak is, hajlamosabbak az öngyilkosságra, mint nem dohányzó betegtársaik, de az okot akkor nem sikerült a kutatóknak tisztázni.

A legfrissebb eredmények szerint a betegek impulzivitásának magasabb szintje, azaz minél többször hajlandóak a pillanat hatása alatt ösztönösen cselekedni – ami egyébként a bipoláris zavar egyik tünete – vonzza őket egyrészt a dohányzás felé, másrészt növeli öngyilkossági hajlamukat.

A bostoni kutatóorvosok 116 fő, bipoláris zavarban szenvedő beteget vontak be a kutatási munkájukba és a követési időszak alatt az egyébként is már dohányzó betegek az öngyilkossági gondolatokat és magatartási formákat mérő standard teszten magasabb pontszámot értek el, mint nem dohányzó betegtársaik. Ezen felül, a 31 fő dohányzó beteg közül a kutatási követési időszak 9 hónapja során 5 beteg (16 %) ténylegesen meg is kísérelt öngyilkosságot elkövetni. A 85 fő, nem dohányzó beteg közül hárman (3.5 %) kíséreltek meg ugyanezen időszak során öngyilkosságot elkövetni.

A kutatóorvosok az említett teszten kívül megpróbálkoztak egy másikkal is, amely a betegek impulzivitását volt hivatott mérni: az impulzivitásba beleértették többek között azt is, hogy milyen gyakran beszélnek, vagy cselekszenek meggondolás nélkül és hogy mennyire jól tervezik a jövőjüket. Amikor a kutatók ez utóbbi kérdőív válaszaira adott pontszámokat is bevonták az elemzésükbe, a dohányzás és az öngyilkossági hajlam közötti összefüggés csökkenést mutatott. A kutatóorvosok következtése szerint az impulzivitás magasabb szintje az, ami megmagyarázza, a dohányzó betegek miért vannak nagyobb öngyilkossági kockázatnak kitéve.

Praktikus szemszögből nézve, a kutatóorvosok szerint ezek az eredmények még több bizonyítékot szolgáltattak arra nézve, hogy a dohányzást a mániákus depressziós betegek esetében a nagyobb öngyilkossági kockázat „klinikai markerének” is tekinthetik, amely ugyan önmagában nem lehet előrejelzője a betegek öngyilkossági kísérleteinek, de fontos része lehet a betegek minden részletre kiterjedő és átfogó pszichiátriai orvosi értékelésének.

Annak tanulmányozása, hogy a bipoláris zavarban szenvedő betegek messzemenő segítése a dohányzásról való leszokásban kihatna-e majd a jövőben az öngyilkossági hajlamuk kockázatára, és persze pozitív irányban, még várat magára.