Nagyon sok férfi esetében a tesztoszteron hormonszint a kor előrehaladtával párhuzamosan csökken, de egy friss kutatási beszámoló szerint, amely az amerikai Endokrin Társaság 94. éves találkozóján hangzott el (Texas, Houston), ez nem feltétlenül az öregedés következménye, sokkal inkább az olyan káros életvitellel van összefüggésben, mint a dohányzás, az elhízás és a depresszió.
A férfiaknál a tesztoszteron hormon a herezacskókban elhelyezkedő heregolyókban (herékben) termelődik és a serdülés korától a nemi karakterük fejlődését kontrollálja – beleértve az izomtömeget, a test zsírszövetének az eloszlását, a csonttömeget, az arc- és a testszőrzet növekedését, a hang mélyülését és a nemi ösztönt is.
A férfi reprodukciós rendszerének funkcionálásában szerepet játszó elsődleges hormonok a következők: FSH (follikulus-stimuláló), LH (luteinizáló) és a tesztoszteron hormon. Az FSH és az LH hormonokat az agyalapi mirigy termeli. A serdülés időszakától a heregolyók kétirányú működést fejtenek ki, egyrészt belső elválasztású (endokrin) mirigyként funkcionálnak, másrészt a spermiumokat, a hímivarsejteket termelik. A LH hormon serkenti a herékben található Leydig-sejtek tesztoszteron hormon elválasztását.
A korral járó változások kb. a 30. életévtől fokozatosan alakulnak ki és érintik a férfi reprodukciós rendszerén belül a hereszövetet, a spermium termelődését és az erektilis funkciót (hímvessző merevedése). A változások elsődlegesen a heréket érintik. A hereszövet tömege csökkenni kezd, de a férfi nemi hormon, a tesztoszteron szintje nem változik, vagy csak kevéssé csökken. Ezt az időszakot, a változókort a férfiak esetében az andropauza időszakának nevezik.
A tesztoszteron hormon szintje befolyásolja a férfi „jóllétét”, szexuális funkcionálását és termékenységét, valamint segíti az egészséges testösszetételt (a zsírszövet és az izomszövet megfelelő arányát), az izomtömeg fejlődését, a vörös vérsejtek kielégítő szintjét és védi a csont sűrűségét. A tesztoszteron segít a fehérjeépítésben, amely alapvető fontosságú a normális szexuális viselkedéshez és az erekció létrejöttéhez. Ezen kívül nagyon sok metabolikus tevékenységre is hatással van, pl. a csontképzésre, a zsír- és a szénhidrát anyagcserére, a májfunkcióra és a prosztata (dülmirigy) növekedésére.
Az Endrokrin Társaság éves találkozóján prezentált beszámoló társszerzője, Dr. Gary Wittert, az Adelaide-i Egyetem (Ausztrália legjobb egyetemeinek az egyike) orvostudományi professzora a sajtónak az alábbiakat nyilatkozta: „Kritikus fontosságú, hogy az orvosok (andrológusok) megértsék azt, hogy a tesztoszteronszint csökkenése nem az idősödés természetes része és így a hormonszint csökkenés legvalószínűbben az egészséggel összefüggésben lévő viselkedés vagy maga az egészségi státusz változásának a következménye.
„Korábbi kutatások azt igazolták, hogy nagyon sok férfinak alacsony a tesztoszteronszintje és egyes esetekben ez az alacsony hormonszint összefüggésben állt a depresszió kialakulásával, ugyanakkor csak nagyon kevés számú kutatás követte eddig nyomon ugyanazt a férfi csoportot.” – magyarázza a professzor. „Az ötvenes éveikben járó férfiak mintegy 30 %-ánál csökken le olyan alacsonyra a tesztoszteron hormonszint, hogy az már tüneteket okoz vagy különböző betegségek kifejlődése kockázatának teszi ki őket.”
A legfrissebb kutatás során a kutatók több mint 1.500 férfi tesztoszteronszintjének a mérési eredményeit elemezték, akiknél 5 éves szünetet beiktatva kétszer mérték a hormonszintet. Az összes mintát időben ugyanakkor tesztelték mind az ötéves szünet előtt, mind a szünetet követően.
Wittert professzor és kollégái csak 1.382 főt vontak be a vizsgálatukba, mivel kivették azokat, akik gyógyszert szedtek vagy olyan kórképük volt, amely befolyásolta a hormonszintet. Az analízisbe bevont férfiak átlagéletkora 54 év volt (az életkorhatár 35 és 80 év között mozgott).
Megállapították, hogy a férfiak átlagos tesztoszteronszintje nem jelentősen, évi 1 %-kal csökkent az első mintát az öt évvel később levett második mintával összehasonlítva. Alcsoportokat tekintve azonban a tudósok azt látták, hogy a minták észrevehetően eltérőek: az időszak folyamán bizonyos tényezők a hormonszintek sokkal jelentősebb eséséhez járultak hozzá.
„A tesztoszteronszint legnagyobb csökkenése azoknál a férfiaknál mutatkozott, akik elhíztak, felhagytak a dohányzással vagy a klinikai vizit alkalmával depressziósak voltak.” – mondja Wittert professzor, hozzátéve: „Miközben a dohányzás abbahagyása a tesztoszteronszint enyhe csökkenésének az egyik oka lehet, az előnyei mégis jelentősek.”
A kutatás azt is igazolta, hogy a résztvevők közül a nem házas férfiak tesztoszteronszintjében nagyobb visszaesés következett be, mint a házas férfiaknál. Wittert professzor szerint ez az eredmény feltehetően alátámasztja azokat a vizsgálatokat, amelyek arra mutattak rá, hogy a házas férfiak rendszerint boldogabbak és jobb egészségi állapotban vannak, mint az egyedülálló férfiak. A professzor azt is hozzátette, hogy a rendszeres szexuális aktivitás növeli a tesztoszteron hormonszintet.
