Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a stressz és a feszültség befolyásolhatja a véralvadást. De majdnem teljes mértékben egészségügyi témájú kérdőívekre voltak alapozva. Ennek ellentéteképpen, a Bonn-központú kutatócsoport Franziska Geiser és Ursula Harbrecht körül képes volt, elsőként, lefolytatni egy nagyon alapos vizsgálatát a véralvadásnak, a feszültséggel kapcsolatos rendellenességektől szenvedő betegekben.
Mindenki tapasztal feszültséget időről időre – a matek dogán való megbukás félelme, a rettegés, hogy lemenjünk egy sötét pincébe, vagy általánosabban, a jövőtől való rettegés. Vannak azonban emberek, akiket erős félelmek ragadnak magukkal, amikor egy hétköznapi szituációba kerülnek. Például az agorafóbiától szenvedők gyakran esnek át pánikrohamon, ha tömegbe kerülnek.
A tünetek drámaiak lehetnek: reszketés, izzadás, remegés, vak pánik vagy ájulás – ami akár halálhoz is vezethet. Egy másik feszültséggel kapcsolatos rendellenességet, ami igen gyakori, társadalomfóbiaként írhatnánk körül. A legnagyobb félelme azoknak akik ezzel a problémával küzdenek, egy társaságban való középpontba kerülés. Dadogni kezdenek vagy elpirunak. Ennek elkerülése érdekében, a társadalomfóbiában szenvedők elszigetelté válhatnak, akik félnek az emberi kapcsolatoktól, így inkább otthon maradnak.
Az egészségügyi kutatók Bonn-ban összehasonlítottak betegeket, akik súlyos pánikbetegségben vagy társadalomfóbiában szenvednek egy egészséges csoporttal. Annak érdekében, hogy kihúzzanak, minden lehetséges befolyásoló tényezőt, mint a kor és a nem, mind a 31 feszültséggel kapcsolatos rendellenességgel küszködő beteget egy vele megyegyező egészséges emberrel párosítottak össze kor és nem szempontjából. Az alanyoktól először vérmintát vettek és megkérték őket, hogy végezzenek el egy bizonyos számú tesztet a számítógépen. Egy második vérmintát is levettek. A vérvizsgálat, ami különböző véralvadási tényezőket mért, egy egyértelmű eredményt adott: A feszültséggel küzdő csoportban sokkal magasabb volt a véralvadási rendszer működése, mint az egészséges csoportban.
A véralvadási rendszerben két mechanizmus dolgozik, amik nélkülözhetetlenek az élethez és normális esetben ellentétes irányban dolgoznak, így kiegyenlítve egymást. Egyfelől, a véralvadásba beletartozik a vér sűrítése, így képződhet egy dugó, ami megelőzi a túlzott vérzést a károsodott véredényekből. Másfelől, ott van a “fibrinolysis”, egy folyamat, ami megtartja a vért és lebontja a rögöket. A feszültséggel kapcsolatos rendellenességekkel küzdő betegekben viszont a kutatók megfigyelték, hogy a véralvadás folyamatához csatlakozik a fibrinolysis gátlása. A vérvétel során keletkezett szúrás kivételével semmilyen sebesülés nem történt. Ezeknél a betegeknél, a véralvadási rendszer kitér az egyensúlyából, miközben a véralvadás tendenciája nő - valószínűleg veszélyes következményekkel. Extrém esetekben az egyensúlyhiány a szívkoszorúér elzáródásához vezethet.
A fokozott véralvadási tendencia, Franziska Geiser szerint, a “hiányzó láncszem” lehet, ami megmagyarázza, hogy a feszültséggel küzdő betegeknek miért van magasabb kockázata a szívbetegség általi halálra. “Persze ez nem jelenti azt, hogy minden feszültséggel kapcsolatos rendellenességgel küzdő betegnek mostantól félnie kell a szívrohamtól. A véralvadási értékek, amiket mértünk, mindig a fiziológiai skálán belül voltak, ami azt jelenti, hogy nincs akut veszély.” tette hozzá a project vezetője. Egy igazi veszély az egészségre csak akkor jelentkezik, amikor más tényezők, mint a dohányzás vagy a túlsúly, szintén megjelennek az egyenletben.
