A Queen Mary Londoni Egyetem – kooperációban egy amerikai kutatócsoporttal - legfrissebb kutatási eredményei arra világítanak rá, hogy a fogínybetegségek a kor előrehaladtával jóval gyakoribbá válnak. A kutatási eredményekről beszámoló publikáció a világhírű Nature tudományos magazin „Immunológia” c. szakfolyóiratában jelent meg és rámutat arra, hogy a fogíny egészségének a romlása a kor előrehaladtával gyakran fordul elő és az ún. „Del-1” protein (gén) szintjének a csökkenésével van összefüggésben.
A kutatók véleménye szerint a Del-1 gén szerepének és a szervezet immunrendszerére gyakorolt hatásainak a jobb megértése segíthetne a komoly fogínybetegségek kezelésében vagy megelőzésében.
A parodontitis, vagyis a fogágygyulladás első jele a gingivitis, a fogínygyulladás, amelyet az érintésre vérző és begyulladt íny jellemez. A gingivitis azzal jár, hogy a baktériumok a gyulladt íny és a fogak közé hatolnak, ahol ún. tasakok alakulnak ki. A fogíny egy speciális kemény nyálkahártya, amely tulajdonképpen a szájüreg nyálkahártyájának a folytatása. A szájüreg nyálkahártyája két rétegből áll, az irha (lamina propria) és az azt fedő rétegzett laphám (endotélium) rétegből.
A fogíny vérellátását biztosító vérerek látják el azokat a kapilláris érfonatokat is, amelyek a szájüreg nyálkahártyáját fedő epitéliummal (rétegzett laphám) és a fogíny barázdák (tasakok) epitéliumával (ez utóbbi a szabad ínyszélnél csatlakozik a szájüregi epitéliumhoz) szomszédos szájüregi kötőszövetben lokalizálódnak.
Ha a fogínygyulladás kezeletlen marad és a progressziója bekövetkezik, akkor parodontitisbe fordul át, amely behatol és rombolja nemcsak a fogágyat, de az alatta fekvő fogmedercsont (az állcsont része) szöveti állományát is. A fogmedercsont állományának a destrukciója miatt a fogak meglazulhatnak és ki is hullhatnak.
Az Egyesült Királyság lakosságának mintegy 20 %-át érinti a parodontitis betegség és elsősorban a szervezet immunrendszerének a túlreakciója okozza, amelyet a szájban növekvő baktériumok váltanak ki. Az emberi szervezet öregedésével jóval gyakrabban alakulnak ki gyulladásos betegségek, beleérte a fogínygyulladást is.
A gyulladásos folyamatok kezdetén (akut fázis) az immunrendszer sejtjei, a fehérvérsejtek (leukociták) közül elsődlegesen a neutrofilek szállnak szembe a kórokozókkal és ezek vándorolnak először a gyulladás helyére. A neutrofilek a sejtfelszíni receptoraik által érzékelt agyi kémiai jelzésekre (pl. interleukin-8) reagálva vándorolnak a „kemotaxis”-nak nevezett folyamat során a fertőzés vagy a gyulladás helye felé. A neutrofilek változatos specifikus receptorokkal rendelkeznek, melyek egyrészt detektálják az endotéliumot, másrészt csatlakoznak hozzá.
Az angol kutatók fiatal és öreg laboratóriumi egérmodellek fogínybetegségeit tanulmányozták és azt állapították meg, hogy az idősebb állatokat jellemző fogínybetegség növekedést a Del-1 gén expressziójának a csökkenése kísérte. A fertőzés vagy gyulladás helyére történő leukocita (neutrofil) „toborzás” multiplex adhezív (tapadási) eseményeket igényel. A „fejlődési endotelialis lokusz-1”, azaz az embrionális endotél sejtfehérje, rövidítve a Del-1 gén arról ismert, hogy gátolja a leukociták (neutrofilek) szájüregi nyálkahártyához történő adhézióját és ezzel az immunrendszer működését.
Azoknál a génmódosított egereknél, amelyeknél kikapcsolták a Del-1 gén működését, súlyos fokú fogínybetegség és fokozott állcsont pusztulás alakult ki, továbbá a kutatók a fogínyszövetükben szokatlanul magas koncentrációban találtak leukocitákat.
Amikor a Del-1 génnel rendelkező egerek fogínyét kezelték, a fehérvérsejtek száma lecsökkent, a fogínybetegség és a csontszövet pusztulás mérséklődött. A kutatók azt állítják, hogy eredményeik alapul szolgálhatnak a fogínybetegségek megelőzéséhez vagy az új kezelési módszerek kifejlesztéséhez.
A Queen Mary Londoni Egyetem mikrobiológia professzora, Dr. Mike Curtis – egyben a Sejt- és Molekuláris Tudományok Blizard Intézetének az igazgatója – vezette a kutatás során a mikrobiológiai vizsgálatokat.
Curtis professzor véleménye szerint „A parodontitis extrém gyakori probléma és tudjuk, hogy a betegség a kor előrehaladtával hajlamos a jóval gyakoribb megjelenésre. Kutatásunk fényt vet arra, hogy az idősödés miért tesz minket jóval fogékonyabbakká a fogínybetegségekre, továbbá ennek a mechanizmusnak a megértése az első lépés ahhoz, hogy hatékony kezelési módszereket tudjunk kifejleszteni.”
