A gerincvelőrák hasonló az agy rákos daganataihoz, de sokkal kevésbé gyakori, előfordulása mindössze egytizede-egyötöde az agy rákos daganatainak. Az elsődleges gerincvelő daganatok mindössze 10 %-a fajul rákossá!
Az egyéb szervek rosszindulatú daganataitól eltérően a központi idegrendszerben (az agyban és a gerincvelőben) kialakult rákos daganatok még előrehaladott stádiumban sem képeznek áttéteteket más szervekben.
Előfordulását tekintve nőket és férfiakat egyformán érinti, azonban a gerincvelőrák egyik típusa, a meningeoma elsősorban a nőket sújtja.
A rákos daganatok a gerincvelőhöz viszonyított helyzetük alapján anatómiailag három csoportba oszthatók:
Intraduralis-extramedullaris (juxtamedullaris): a durán belül, de a szürke- és fehérállományon kívül alakulnak ki.
Extraduralis: a gerinccsatornában, de a durán kívül kialakuló daganatok. Tipikusan a más szervekből kiinduló (tüdő, mell, prosztata, vese), metasztázisos daganatok előfordulási helye!
Intramedullaris: a gerincvelő szürke-, vagy fehérállományából kiinduló daganatok.
Habár a legtöbb gerincvelő daganat extraduralis, mégis a rákos daganatok többsége az intraduralis-extramedullaris csoportba tartozik (52 %), ezen belül a gerincvelő háti, keresztcsonti és nyaki szakaszának érintettsége 50, 30 és 20 %-os arányú.
A gerincvelőrák a csigolyákban, a szövetekben, a gerincfolyadékban, az idegekben és a gerincoszlopban egyaránt kialakulhat. Az extraduralis gerincvelőrák előfordulásának gyakorisági aránya 28 %, az intramedulláris daganatoké 20 %.
A gerincvelőrák kialakulásának legfőbb okai
Genetikai (kromoszóma) rendellenességek,
Li-Fraumeni szindróma (a p53 tumorszupresszor gén születéstől fogva hiányzik a szervezetből),
Családi örökletes hajlam,
Karcinogén anyagokkal való érintkezés a munkahelyeken (pl. formaldehyd, vinylchlorid monomer, acrylnitrit),
