A gerincvelőrák diagnózisa, kezelése és prognózisa

A gerincvelőrák diagnózisa

Gyanújának felmerülése esetén az anamnézis és a teljes fizikális kivizsgálást követő laboratóriumi (vér- és vizeletvizsgálat) vizsgálatok általában nem nyújtanak elég segítséget a diagnózis felállításához. A képalkotó eszközök közül az MRI a megfelelő választás a gerincléziók legeredményesebb meghatározásához.

Az MRI alkalmazásával lehetőség van a teljes gerincvelő gyors, szagittális képi feltárására, s a készülék egyben a differenciál diagnosztizálásban is segítséget nyújt. (Elsősorban kizárandó más betegségek: gerincvelő tályog, hematoma, sipoly, sugárzás és kemoterápia okozta myelopathia, neopláziás meningitis, csigolyagyulladásos myelopathia stb.)

Amennyiben mágneses rezonancia vizsgálatra nincs lehetőség (pl. ha a betegnek pacemakere van), a myelografia, a hagyományos gerincröntgen, CT, nukleáris medicina adását követő CT állnak még rendelkezésre a képalkotó eszközök közül.

A lumbálpunkció (gerinccsapolás) elvégzése gerincvelőrák diagnózis feltételezése esetén nem ajánlott eljárás, mivel a gerincvelő nyomását fokozhatja. Szükséges a daganatból biopszia útján szövetminta vétele, a pontos diagnózis csak a szövetminta mikroszkópikus vizsgálata után állítható fel. A szövetminta vétel is történhet CT, vagy MRI irányítása mellett.

Az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján határozhatók meg a tumor tulajdonságai, stádiuma, fokozata, melyek ismeretében történik a gerincvelőrák kezelési módjának megválasztása.

A gerincvelőrák kezelése

A kezelés természetesen függ a tumor méretétől, lokalizációjától, a rák stádiumától, attól, hogy a rák elsődleges, vagy másodlagos tumor-e, valamint egyéb, a betegre jellemző egyedi tényezőktől is.

Amennyiben a daganat nyomja a gerincvelőt, nagy dózisú kortikoszteroidokat adnak a duzzanat csökkentésére.

A kisebb rákos tumorok általában kevésbé érzékeny helyeken helyezkednek el, így sor kerülhet a minél teljesebb körű sebészi eltávolításukra, úgy, hogy a neurológiai funkciókat teljes egészében épen megőrizzék.

Ha a daganatot sebészi úton nem lehet eltávolítani, vagy eltávolítása nem volt teljes körű (palliatív sebészi beavatkozás), radioterápia és kemoterápia alkalmazására kerül sor, hogy a visszamaradt rákos sejtekből minél többet elpusztítsanak és szaporodásukat megakadályozzák. Sor kerül a beteg immunterápiás kezelésére is.

A sugárterápia lehet a hagyományos, külső besugárzás, de a kezelés eszköze lehet a sugársebészet, a gamma-kés használata is, vagy mindkettő kombinációja.

A gerincvelőrák prognózisa

A gerincvelőrák speciális területet érint, nem szabad elfelejteni, hogy a kezdeti, fájdalomra és kisebb szenzoros, vagy motoros zavarokra korlátozódó tünetek a gerincvelő nyomásával arányosan erősödnek. Részbeni gerincvelő nyomás, mint pl. a Brown-Séquard szindróma is kialakulhat, ez az extramedullaris daganatoknál fordul elő. A nyomás előrehaladott állapotában komplett harántirányú szenzoros és motoros paralysis, bélürítési problémákkal és húgyhólyag inkontinenciával együtt felmerülhet, a beteg rokkantságát okozva.

A gerincvelőrák prognózisa nagyban függ a rák stádiumától, méretétől, lokalizációjától, a kezelésekre adott válaszától, a beteg egyéni, a kemoterápiás gyógyszereket és a kezeléseket tolerálni tudó képességétől. Minél korábban ismerik fel a betegséget és minél korábban kezelik, annál valószínűbb a kedvező prognózisa. Az időben végzett műtét a gerincvelő funkcióinak teljes helyreállítását eredményezi.

A másodlagos, metasztázisos gerincvelőrák prognózisa nem kedvező, azonban a modern gerincsebészet ebben az esetben is a minnél radikálisabb daganateltávolításra és a gerincoszlop megfelelő rekonstrukciójára törekszik.