A Chicagói Orvostudományi Egyetem kutatói a különböző élelmiszereknek a rákbetegség kezelésére használt gyógyszerek felszívódásában és kiválasztásában játszott szerepét tanulmányozzák. Nemrég jelent meg egy publikáció az amerikai „Klinikai Rákkutatás” c. szakfolyóiratban, amelyben a kutatók azt mutatják be, hogy napi 2.4 dl (240 milliliter) grépfrút juice elfogyasztása lassíthatja a „sirolimus”-nak nevezett hatóanyag (Magyarországon „Rapamune” néven forgalmazzák gyógyszerként) szervezetben zajló anyagcseréjét. A Rapamune (sirolimus) immunszuppresszív szer, amelyet a szervátültetésen átesett betegeknek egész életük folyamán szedniük kell a donor szerv kilökődésének a meggátlása céljából (ún. fenntartó kezelés).
Azoknak a betegeknek a szervezetében, akik naponta elfogyasztották a 2.4 dl grépfrútlevet, a sirolimus szintje 350 %-kal megnövekedett. Egy másik, „ketokonazol”-nak nevezett hatóanyag (hazánkban Nizoral néven forgalmazzák), amely szintén lassítja a gyógyszer metabolizmust, 500 %-kal emelte meg a vér sirolimus szintjét.
„A grépfrút juice és a hasonló mechanizmusú gyógyszerek jelentős mértékben emelhetik nagyon sok gyógyszer vérszintjét, ugyanakkor ezt hosszú ideje túladagolási kockázatként kezelik az orvosok. Éppen ezért a kutatásunk során azt szerettük volna látni, vajon a grépfrútlé használható-e kontrollált körülmények között a sirolimus hatásfokának és a humán szervezetben mért szintjének a növelésére.” – mondja Dr. Ezra Cohen, a klinikai vizsgálat igazgatója és az Egyetem rákspecialistája.
A grépfrút juice gyógyszerészeti „hősiessége” abból a képességéből fakad, hogy a bélrendszerben gátolja azon enzimek működését, amelyek lebontják a sirolimust, illetve sok más egyéb gyógyszert is. A juice attól az időponttól kezdve, amit a kutatók „grépfrútlé bevitel”-nek neveznek, megkezdi a hatása kifejtését. A szervezetből néhány nap alatt fokozatosan ürül ki.
Dr. Cohen és munkatársai egyidejűleg három különböző 1-es fázisú sirolimus klinikai vizsgálatot szerveztek meg, melyek a következőkben tértek el egymástól: az egyik klinikai tesztben a betegek csak sirolimust, a másikban sirolimust plusz ketokonazolt kaptak, míg a harmadikban a sirolimust grépfrútlével kombinálták. A három különböző 1-es fázisú vizsgálatba összesen 138 beteget vontak be, akik gyógyíthatatlan rákbetegségben szenvedtek és számukra nem állt rendelkezésre más ismert, hatékony terápia.
Az első, csak sirolimust kapó betegek nagyon alacsony dózissal kezdték a klinikai vizsgálatot, majd a kutatók a vizsgálat előrehaladtával emelték az adagot, hogy lássák, egyes esetekben mennyi gyógyszerre van szükség a megcélzott szint eléréséhez, így a betegeknél a legnagyobb rákellenes hatást érték el a legkisebb mellékhatás mellett.
Ezen betegek esetében az optimális rákellenes dózis kb. heti egyszer 90 mg volt. Ugyanakkor már 45 mg felett a gyógyszer súlyos gastrointestinalis (gyomor-bélrendszeri) problémákat okozott, mint pl. hányingert és hasmenést, így ezeket a betegeket heti kétszer 45 mg adagolásra állították át.
A másik két csoport esetében az optimális dózis mennyisége jóval alacsonyabb volt. Azoknál a betegeknél, akik a sirolimust ketokonazol kíséretében kapták, csak heti 16 mg-ra volt szükség ahhoz, hogy fenntartsák ugyanazt a gyógyszer vérszintet, mint amely a csak sirolimust kapó csoport tagjait jellemezte. Azoknak, akik grépfrút juice-szal együtt kapták a sirolimust, heti 25-35 mg közötti sirolimus mennyiségre volt ehhez szükségük.
A publikáció szerzői megjegyezték: „Ez az első rákvizsgálat, amely ezt a gyógyszer-élelmiszer interakcióban rejlő lehetőséget használja fel.”
A klinikai vizsgálat során egyik beteg szervezete sem adott komplett választ, de a három különböző vizsgálat folyamán a betegek mintegy 30 %-ának stabil maradt a rákbetegsége, vagyis olyan periódust jelentett, amely alatt a rák nem progrediált. Az egyik beteg szervezete – aki grépfrútlével együtt kapta a sirolimust – részben reagált is, jelentős tumorzsugorodás volt megfigyelhető nála, több mint három éven keresztül.
Annak ellenére, hogy a ketokonazol enyhén erősebb gyógyszer-retenciós (visszatartási) hatást produkált, a grépfrútlé rendelkezik azzal az előnnyel, hogy nem toxikus és nem áll fenn a túladagolás veszélye. A kutatók szerint: „Rendelkezésünkre áll így egy olyan ágens, amely jelentős mértékben növeli a biohasznosulást (ebben a vizsgálatban megközelítőleg 350 %-kal) és a jelen gazdasági helyzetben kritikus mértékben csökkenti nagyon sok ágens esetében, melyeket a P450 enzimek metabolizálnak, a receptre felírandó gyógyszer mennyiségét és ennek révén a költségeket.” – magyarázzák a kutatók.
A sirolimus az mTOR gátlóként ismert gyógyszercsalád tagja. Ezeket a gyógyszereket a transzplantált szervek kilökődésének a megelőzése céljából fejlesztették ki, de rákellenes hatásokkal is rendelkeznek. (Az mTOR egy protein-kináz, amely a sejtnövekedést és -proliferációt, valamint a sejtmotilitást, a sejt túlélését, a fehérjeszintézist és a transzkripciót – génátíródás - szabályozza.) Csoportjának első tagjaként szabadalmat is elsőként kapott és ez teszi a többi gyógyszernél olcsóbbá. A kutatók véleménye szerint további költségmegtakarításokat azzal lehet elérni, ha a sirolimust olyan ágensekkel kombinálják, amelyek a sirolimus metabolizmusát gátolják.
Mivel az egyes emberek szervezete eltérő mértékben termeli azoknak az enzimeknek a mennyiségét, amelyek a sirolimust lebontják, a grépfrút juice hatása változó lehet, de az enzimszintek tesztelései feltehetően előre tudják majd jelezni azt, hogy egy egyén szervezete hogyan fog reagálni.
„Magának a grépfrútlé potenciájának a variációja sokkal szélesebb körű lehet, mint azoknak az enzimeknek a variációja, amelyek a sirolimust lebontják.” – mondja Dr. Cohen. A klinikai vizsgálat egy korábbi verziója során konzerv grépfrút juice-t használtak, amelyet egy chicagói üzletlánc ajánlott fel nagylelkűen. Azonban a termék tesztelésekor megállapították, hogy a konzervléből hiányoznak az aktív összetevők, ezért a kutatók a fagyasztott grépfrút koncentrátum használatára tértek át.
