Az apák kivételes pozícióban vannak azon a téren, hogy segíteni tudják a kamasz gyermekeiket a kitartás képességének a kifejlesztésében. Az angol „Korai Kamaszkor Szakfolyóirata” c. kiadványban jelent meg nemrég egy kutatás eredményeiről szóló publikáció, mely kutatást az amerikai Brigham Fiatalok Egyeteme (angol rövidítése: BYU) Családi Élet Iskolájának a kutatói folytatták le, miután hét éven keresztül követték nyomon 325 család életét.
A BYU professzorai, Dr. Laura Padilla-Walker és Dr. Randal Day felfedezték, hogy az idő múlásával az apáktól eredő kitartás alacsonyabb kötelességmulasztási arányt eredményezett és magasabb iskolai elkötelezettséget.
Dr. Day a fentieket az alábbiakkal magyarázza: „Kutatásunkban a szülőknek feltettük az alábbi kérdéseket: 'Képes az Önök gyermeke kitartóan foglalkozni egy feladattal? A végére tud érni egy projektnek? Képes a gyermekük arra, hogy célt tűzzön ki maga elé és azt el is érje?' A célhoz való ragaszkodás elsajátítása megalapozza a gyermekek számára a stresszel való együttélés és megküzdés képességét, továbbá az élet terheinek az elviselését.”
Dr. Padilla-Walker professzor asszony hozzátette: „Viszonylag kevés olyan vizsgálatot végeztek, amely az édesapák egyedülálló szerepére világítana rá. Ez a kutatás egyben segíti az olyan karakterjegyek meghatározását, mint a kitartás, amely nemcsak tanítható, de a gyermek életének sikeressége szempontjából kulcsfontosságú is.”
A kutatók rámutatnak, hogy az apáknak „nagyon határozottnak”, de nem „önkényeskedőnek” kell lenniük a siker elérése érdekében. Például, egy nagyon határozott apa egyértelműen meg tudja egy olyan személyként határozni önmagát, akit a gyermeknek tisztelnie kell és választ tud adni a gyermek igényeire, miközben egy olyan gondoskodó otthont biztosít a számára, amelyben a gyermek még a hibák elkövetése és a szabályok megkérdőjelezése közben is biztonságban érzi magát.
Az önkényeskedő apák a nagyon határozott apákhoz hasonlóan szintén meg tudják határozni önmagukat, mint „autoritást” (tekintélyt), de azzal a fontos különbséggel, hogy egy önkényeskedő apa nem válaszol a gyermeke igényeire és helyette szigorúan erőlteti a szabályok betartását és megbünteti a gyermeket.
A kutatók megállapították, hogy a siker kulcsa az, ha a gyermekek megtapasztalják az apai szív melegségét és szeretetét, valamint azt, hogy a szabályok mellett számíthatnak az apákra, illetve hangsúlyozott azok ésszerű magatartása, továbbá a gyermekek számára garantált az autonómia (önállóság) egy megfelelő szintje.
Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgálatban részt vett apák kb. 52 %-ánál átlag felettinek mutatkozott a nagyon határozott szülői magatartás, amely olyan hatást gyakorolt a gyermekekre, hogy még nagyobb valószínűséggel fejlődött ki náluk a kitartás képessége, amely viszonthatásként a jobb iskolai teljesítményhez és a kötelességmulasztás alacsonyabb fokához vezetett.
Annak ellenére, hogy ez a vizsgálat a 11 és 14 év közötti gyermekek felmérésére fókuszált, akik két szülős háztartásokban élnek, a kutatók úgy vélik, hogy az egyedülálló szülőknek szintén szerepük van a kitartás előnyeinek a megtanításában és utalnak rá, hogy szükség van a kutatások jövőbeni folytatására is.
Padilla-Walker professzor asszony az alábbi következtetéseket vonta le: „Az apáknak továbbra is meg kell próbálni részt venni a gyermekeik életében és bevonódni a magas minőségű interakciókba, még akkor is, ha ezeknek az interakcióknak a mennyisége a kívánatosnál kevesebb.”
