A gyermekek rövidlátása és a szabadban eltöltött idő kapcsolata

A kutatók közlése egy vizsgálaton alapult, amelyet Dr. Justin Sherwin vezetett és amelynek eredményeit Dr. Anthony Khawaja prezentálta a találkozón. Dr. Khawaja magyarázata szerint a rövidlátás Amerikában sokkal gyakrabban fordul elő napjainkban, mint 30-40 évvel ezelőtt, míg Ázsia egyes régióiban a lakosság négyötödének van rövidlátása.

Ez a friss analízis azt mutatja, hogy az az időtartam, amelyet a gyermekek és a tinédzserek a természetes fény mellett (a szabadban) töltenek, valamint az az idő, amelyet távol lévő tárgyak nézésével töltenek, hatással van a látásminőségükre.

Dr. Sherwin és kutatói teamje 8 vizsgálat meta-analízisét végezte el, mely vizsgálatok a gyermek- és a serdülőkori rövidlátásra fókuszáltak, illetve arra, hogy mennyi időt töltenek ezek a gyermekek a szabadban. A vizsgálatokba összesen 10.400 fő gyermeket és kamaszt vontak be.

A team kiszámolta, hogy a rövidlátás kockázatában 2 %-os csökkenés jelentkezett minden egyes addicionális órával, melyet a gyermekek hetente a szabadban töltöttek el. Jelentésük szerint a rövidlátó gyermekek átlagosan 3.7 órával kevesebbet időt töltenek hetente a szabadban, szemben azokkal a gyermekekkel, akiknek nincsenek látásproblémáik, illetve azokkal, akik távollátók. A távollátás (hyperopia) egyfajta képességet jelöl arra, hogy az illető a távolban lévő tárgyakat tisztábban látja, mint a közel lévőket.

A tudósok úgy vélik, a védőhatás semmilyen különleges tevékenységből nem származik, inkább annak az egyszerű „tevékenységnek” a következménye, hogy valaki a szabadban tartózkodik. A nyolcból két vizsgálat elemzésével a kutatók megkísérelték meghatározni, vajon azok, akik több időt töltenek a szabadban, kevesebb időt töltenek-e azzal, hogy közelre nézést igénylő munkát végeznek – ilyen pl. a tanulás és a számítógépes játékok -, de végül egyik vizsgálatnál sem találtak ilyen összefüggést. Jelenleg azt vizsgálják, hogy az az időtartam, amit a közelre nézést igénylő tevékenységekkel töltenek, hatással lehet-e a gyermekek látására.

Dr. Khawaja szerint: „Annak az időnek a növelése, amelyet a gyermekek a szabadban töltenek, egy egyszerű és költséghatékony módszer lehet, amely a látásuk és az általános egészségi állapotuk szempontjából is fontos előnyökkel jár. Ha azonban egyértelmű ajánlásokat akarunk tenni, akkor sokkal pontosabb adatokra van szükségünk. A jövőbeli, prospektív vizsgálatok segítenek majd nekünk megérteni, mely faktorok a legfontosabbak: a távolra nézés megnövekedett használata, a közelre nézés csökkentése, a természetes ultraibolya fénynek való kitettség vagy a fizikai aktivitás.

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, vajon a rövidlátó gyermekek számára járnak-e a szabadban töltött extra órák előnnyel – és vajon ez képes lehet-e megállítani a rövidlátásuk súlyosbodását.

Dr. Khawaja a találkozón említést tett egy kínai vizsgálatról is, amelybe 80 fő, 7-11 év közötti kisgyermeket vontak be, akik mindannyian rövidlátók voltak. Ezeket a gyermekeket a kínai kutatók véletlenszerűen választották be két 40 fős csoportba (randomizált vizsgálat):

• Az egyik az intervenciós csoport volt – ezeket a gyermekeket arra vették rá, hogy hetente 30 óránál többet ne töltsenek közelre nézést igénylő tevékenységgel és legalább hetente 14 órát töltsenek a szabadban.

• A másik a kontrollcsoport volt – itt semmilyen beavatkozás nem történt. Nem mondták a gyermekeknek a kutatók, hogy változtassanak életmódjukon vagy figyeljék a szabadban töltött idő mennyiségét, illetve a közelre nézést igénylő tevékenységgel töltött időt.

A kínaiak végül azt állapították meg, hogy 24 hónap elteltével az intervenciós csoportban lévő gyermekeknél a rövidlátás jobban csökkent mint a kontrollcsoportnál. Ez a kínai kutatás ugyanakkor nem volt része annak a 8 vizsgálatnak, amelyet az angol kutatók elemeztek.