Amíg a vallásosság és az élettel való megelégedettség közötti pozitív korreláció már régóta köztudott, addig egy friss kutatás – amelyről az „Amerikai Szociológiai Áttekintés” című, kéthavonta megjelenő szakfolyóirat számolt be – a vallás azon „titkos alkotóelemét” tárja fel, amely a vallásos embereket boldogabbá teszi az ateistáknál.
„Vizsgálatunk lenyűgöző bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy inkább a vallás szociális, mintsem teológiai, vagy spirituális aspektusai azok, amelyek az élettel való megelégedettség állapotához vezetnek a vallásos embereknél.” – nyilatkozta Chaeyoon Lim, az amerikai Wisconsin-Madison Egyetem szociológiai segédprofesszora, aki egyben a kutatás vezetője is volt. „Különösen igaz ez a vallásos gyülekezetek tagjai között szövődött szoros barátságokra, amelyeket mi olyan „titkos alkotóelemnek” tartunk a vallásban, amely boldogabbá teszi az embereket.”
A speciális kutatásban – amely „A Vallás, a Szociális Hálózatok és az Élettel Való Megelégedettség” címet viseli – Lim segédprofesszor és a társszerző, Robert D. Putnam, a Harvard Egyetem közpolitikai professzora (aki az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia és a Brit Akadémia mellett számos neves tudományos társaság tagja még) egy korábbi vizsgálatuk, az ún. „Faith Matters Study”, azaz „A Hit Számít” elnevezésű, az amerikai felnőttek reprezentatív mintáját 2006-2007. évben áttekintő panel-kutatás adatait használták fel. A korábbi panel-kutatás részleteit nemrég tették közzé a szerzők, Putnam professzor és David E. Campbell könyv formájában.
A friss vizsgálat szerint azoknak a vallásos embereknek a 33 %-a, akik minden héten részt vesznek misén, vagy más vallásos szertartáson, és a gyülekezetben legalább 3-5 fő, közeli jó barátjuk van, arról számolt be, hogy „extrém módon elégedett” a saját életével. Az „extrém módon elégedett”-et az 1-10-ig terjedő skálán a tudósok 10-esként határozták meg.
Ezzel szemben, azoknak az embereknek, akik szintén minden héten részt vesznek valamilyen vallásos szertartáson, de a gyülekezetben nincsenek szoros barátaik, már csak 19 %-a jelezte, hogy „extrém módon elégedett” lenne az életével.
Másrészt azoknak az embereknek a 23 %-a, akik évente csak néhány vallásos szertartáson vesznek részt, de legalább 3-5 fő, közeli jó barátjuk van a gyülekezetekben, szintén extrém módon elégedett az életével.
Végül, azoknak az embereknek, akik soha nem vesznek részt vallásos szertartásokon, és éppen ezért nincs is semmilyen gyülekezetben barátjuk, csak a 19 %-a nyilatkozott úgy, hogy extrém módon elégedett az életével.
„Számomra ezek a bizonyítékok azt igazolják, hogy nem igazán az teszi ezeket az embereket boldogabbá, hogy templomba (gyülekezetbe) járnak, vallásos szertartást, vagy imát hallgatnak, hanem az, hogy barátokat találtak a gyülekezetekben és bizalmas szociális hálózatot (network) építettek ott ki maguknak.” – kommentálta véleményét Lim segédprofesszor.
Véleménye szerint az emberek szeretik azt érezni, hogy tartoznak valahova. A vallás fontos funkcióinak egyike éppen az, hogy egy morális közösséghez tartozás élményét nyújtsa az embereknek, amely közösség a vallásos hiten alapszik. „Ez a közösség azonban lehet elvont és távoli is, hacsak nincs az embernek egy meghitt baráti köre, akikkel hasonló identitást osztanak meg. A barátok teszik valakinek a gyülekezetét valódi és kézzelfogható vallásos közösséggé, és egyben megerősítik az egyén közösséghez való tartozásának érzését.”
A friss kutatás eredményei egyformán alkalmazhatóak a három fő keresztény tradicionális közösségre: a fővonalbeli Protestánsokra, az evangéliumi Protestánsokra és a Katolikusokra. Lim segédprofesszor elmondása szerint a Zsidók és a Mormonok között hasonló mintákat találtak, még sokkal kisebb közösségi egységekben is, de egyben azt is megjegyezte, hogy az adatokban nem találtak a vizsgálathoz elegendő számú Muszlim és Buddhista vallású embereket, de szándékukban áll modelljüket ezekben a közösségekben is letesztelni.
