A háziállatok gazdái úgy tűnik, jobban boldogulnak az életben, mint a többi ember, figyelembe véve a fizikai fittséget, az önbecsülést, a lelkiismeretességet, a szociális kommunikativitást, a jóval kevesebb aggódást a dolgok miatt és azt, hogy a házi kedvencek tulajdonosai általában kevésbé félősek – tárták fel kutatók az amerikai „Személyiség és Szociális Pszichológia” c. szakfolyóiratban megjelent publikációjukban.
A szerzők hozzáteszik, a gazdik kötődése háziállataikhoz nem megy emberi kapcsolataik rovására. Az egy mítosz, tárják fel a szerzők, hogy a gazdik jobban támaszkodnak házi kedvenceikre, amikor humán szociális támogatásuk meggyengül.
Allen R. McConnel PhD, az Ohio Állambeli Miami Egyetem pszichológusa és kutatóteamje három vizsgálatot folytatott le, melyek a háziállattartás potenciális előnyeinek értékelését célozták, mégpedig az általuk „mindennapi emberek”-nek nevezett gazdik körében.
McConnell ezzel kapcsolatosan az alábbiakat mondja: „Megfigyeltük annak bizonyítékát, hogy a háziállat tulajdonosok bizonyos dimenziókban jobban boldogulnak az életben, mind a „jóllét kimenetelét” illetően, mind az egyéni különbségeket tekintve, mint a nem háziállat tulajdonosok. A háziállatok gazdáinak kimondottan nagyobb az önbecsülésük, fizikailag sokkal fittebbek, kevésbé hajlamosak a magányra, és kevésbé hajlamosak az elfogultságra, mint a nem gazdik.”
Mielőtt még e tanulmány napvilágot látott volna, más kutatók csak két változó közötti kapcsolatot (korrelációt) vizsgáltak, és nem demonstrálták, hogy vajon az egyiket a másik okozta-e.
McConnellék három vizsgálata közül az elsőben 217 fő vett részt, 79 %-uk nő volt, a résztvevők átlagos életkora 31 év, és átlagos háztartási jövedelmük évi 77.000 USD volt. Olyan felmérő kérdésekre válaszoltak, melyek annak meghatározását célozták, vajon azok, akik háziállat gazdik, különböznek-e egymástól jóllétükben, érzelmi kötődés stílusukban és személyiség típusukban. A vizsgálat eredményei feltártak néhány különbséget, és ezek mindegyikében a háziállat gazdik jobb egészségnek örvendtek, nagyobb összhangban voltak a világgal és boldogabbak voltak, mint azok, akik nem tartottak háziállatot.
A második vizsgálatba 56 embert vontak be, akik kutyát tartottak – 91 %-uk nő volt, és a résztvevők átlagéletkora 42 év volt. Éves átlagos háztartási jövedelmük 65.000 USD volt. Ebben a vizsgálatban a cél az volt, hogy meghatározzák, vajon a kutyatulajdonosok számára jár-e az előnnyel, ha a kutyáik jobban kielégítik szociális szükségleteiket. Azok között a kutyatulajdonosok között, akiknek kutyáik megnövelték a gazdák valakihez tartozás érzését, önbecsülését és az értelmes létezés érzését, sokkal nagyobb volt a jóllét érzékelés foka.
A harmadik vizsgálatba 97 fő, egyetemi hallgatót vontak be, akiknek átlagéletkora 19 év volt. Azt állapították meg, hogy a szociális visszautasítás tapasztalása után otthon a háziállatok jobb kedvre derítik a gazdáikat. A résztvevőket megkérték arra, írják le írásban, hogyan éreznek, amikor kirekesztik őket valamilyen társadalmi közegből, vagy eseményből. Arra is megkérték őket, hogy írjanak valamit kedvenc háziállatukról, barátjukról, vagy rajzolják le az egyetemi kollégiumi tábor térképét. A kutatók megállapították, hogy a háziállatról való írásnak ugyanolyan kedvező hatásai voltak az egyetemistákra nézve, mintha a barátaikról írtak volna, amikor a visszautasítás miatti rossz érzésük csökkentéséről volt szó.
A publikáció szerzői a következőket írják: „Jelen munka jelentős bizonyítékot prezentál azzal kapcsolatosan, hogy a háziállatok tartása előnyökkel jár gazdáik élete szempontjából, mind pszichológiailag, mind fizikailag, azáltal, hogy a szociális támogatás fontos forrásaként szolgálnak. Míg a korábbi kutatások elsődlegesen azokra a háziállat gazdikra koncentráltak, akik jelentős egészségügyi kihívásokkal néztek szembe....a jelen tanulmány megalapozza azt, hogy a mindennapi emberek számára a háziállattartásnak nagyon sok pozitív következménye van.”
