A hererák több, mint 95 %-a a csírasejtekből indul ki. Ebből 45 % a seminoma, 50 % a non-seminoma, vagy teratoma típusú rákos daganat. A nem csírasejtekből eredő többi daganattípus között megtalálható a Leydig-sejtes tumor, a Sertoli-sejtes tumor és a sarcomák.
A hererák az összes rákos daganatot tekintve ritka előfordulású, de a férfi nemi szerv daganatai között mégis a 20-35 éves korosztályt leginkább érintő betegségek közé tartozik. Sajnos kevesen tudják azt , hogy a női emlők önvizsgálatához hasonlóan, a hererák is korai stádiumban felismerhető rendszeres önvizsgálattal. Magyarországon is emelkedő tendenciát mutat a megbetegedések száma, évente legalább 200 új betegnél diagnosztizálják a rákos heredaganatot.
A herezacskók rákos tumora a pre-pubertás kor leggyakoribb csírasejtekből eredő betegsége. Lehet jóindulatú is, de leginkább rosszindulatú a kialakuló daganat. A legtöbb herezacskó tumor esetén sebészeti műtétre és kemoterápiára van szükség, mivel a tumorok természete agresszív, de ennek ellenére átfogó prognózisuk kiváló.
A mellékherék rákos daganata extrém ritkán fordul elő. Jóindulatú daganat valamivel gyakrabban fordul elő, amely csomó formájában jelentkezik, így az szintén az önvizsgálat során tapintható.
A hererák rizikófaktorai:
-
Le nem szállt herezacskó,
-
A herék abnormális fejlődése,
-
Cryptorchidism, abnormálisan leszállt herék,
-
Klinefelter-szindróma,
-
Családban előfordult hererák,
-
Fehér bőrszín,
-
Férfi sterilitás,
-
Alacsony születési súly,
-
A szülők túl fiatal kora,
-
Gyermekkori sérv,
-
Magasság – a magasabb férfiaknál gyakrabban fejlődik ki csírasejtekből tumor,
-
Herekő képződés (UH készülékkel észrevehető herén belüli kisebb fajta meszesedés),
-
Genetikai faktor.
Hererák tünetei:
-
Fájdalmatlan csomó (több, mint 80 %-ban ez a figyelmeztető tünet),
-
Fájdalom az alhasban és a lágyékban (kb. 30 %-ban figyelmeztető jelzés),
-
A herezacskó kitelítődésének, nehezebbé válásának érzete (kb. 30 %-ban figyelmeztető tünet),
-
Heréket ért friss trauma (általában nem okozója a hereráknak, de a férfiakat önvizsgálatra készteti),
-
Here megnagyobbodása,
-
Hydrokele, hirtelen folyadék-felhalmozódás a herezacskóban,
-
Gynaecomastia, a férfi emlőmirigyek megnagyobbodása,
-
Áttétképződés: a seminomák esetén a para-aorticus csomókba történik áttétképződés, amely hátfájdalmat okoz. A teratomák a véráramon keresztül a májba, tüdőbe, csontba és az agyba képeznek áttéteket.
A hererák diagnosztizálása
Diagnózisának felállítását egész sor orvosi vizsgálat elvégzése előzi meg. Ennek részei: a kórelőzmény felvétele, beleértve a beteg családjára vonatkozó adatokat is. Ezt követi a beteg teljes körű fizikális kivizsgálása, az általános egészségi állapot meghatározása, melyet a herezacskó és herék gondos orvosi átvizsgálása követ. Ez rendszerint kiegészül bizonyos laboratóriumi vizsgálatokkal. Ezt kívánatos és szokásos speciális laboratóriumi tesztek elvégeztetésével is kiegészíteni, mert a hererákok termelhetnek bizonyos sajátos fehérjéket (ún. tumormarkereket), melyek megjelennek a beteg vérében is, rendszerint kóros mennyiségben.
A hererák diagnózisának felállítását rendszerint UH, CT vizsgálat és szövettani vizsgálat erősíti meg. A szövettani vizsgálathoz azonban a teljes here-eltávolítást kell végezni, nem pedig biopsziát, tekintettel arra, hogy a herezacskó felvágása és ezáltal a heréből szövetminta vétele a hererák megléte esetén annak azonnali áttétképződését okozná a herezacskóba és nyirokcsomókba.
Ha a hererák diagnózisa fennáll, a sejttípus (seminoma, vagy non-seminoma) meghatározása következik, mivel a kezelés eltérő a két különböző típusú daganat esetén.
A hererák kezelése
A seminoma típusú hererák érzékeny a radioterápiára, míg a teratoma típusú nem, ezért eltérő a kezelésük is.
A seminoma tumorok esetén az első lépés az elsődleges tumor eltávolítása sebészi úton. Az I. és II. stádiumú rák esetén az azonos oldali hasüreg és medence radioterápiája szükséges. Ez a II-C és azon túli stádiumok esetén kiegészül kemoterápiával is.
Teratoma tumorok esetén az első lépés szintén az elsődleges tumor eltávolítása művi úton. Ezt követi a kemoterápia minden olyan beteg esetén, akinél az áttétképződés, vagy a relapszus (kiújulás) esete fordul elő. Ezt követően további felügyeletre és tumormarker (BhCG) figyelésére is szükség van.
Ha a műtétet és a sebészi eltávolítást követően a hashártya mögötti (retroperitonealis) nyirokcsomók továbbra is megnagyobbodott állapotban maradnak, azokat is el kell távolítani, laparaszkópiás úton.
Az életmentő kezeléseket követően természetszerűleg foglalkozni kell a beteg sterilitási és spermatárolási kérdéseivel. Az egyik oldalon történt here-eltávolítás után a sperma minősége csökkent és ezért még a műtét előtt szükséges a spermavételt és annak lefagyasztását elvégezni.
A kezelések után a következő komplikációk merülhetnek fel:
-
Az egyik oldali hererákban megbetegedett férfiak 5 %-ánál a másik oldali herében karcinóma in-situ rákbetegség figyelhető meg.
-
A műtét következtében fellépő sterilitás további kezeléseket igényel.
-
A radio- és kemoterápia toxikussága a férfi nemiszerveket érzékenyebben érinti, mint a szervezet más szerveit.
-
A betegség rövid- és hosszú távú komplikációi (hányinger, hányás, szepszis, hajhullás, egyes kemoterápiás gyógyszerek szerveket károsító hatása stb.)
Prognózis
A hererák stádiumától, a tumor típusától és a tumormarkerek szintjétől is függ. A seminoma, amennyiben korán felismerik, kiválóan gyógyítható. Az ötéves túlélési arány 95 % körül van az I. stádiumban, és 85-90 % körüli a II. stádiumban.
Teratoma esetén az eredmények kedvezőtlenebbek, az I. stádiumban az ötéves túlélési arány 86 %-os. Teratokarcinómák esetén ez csak 70 %.
A choriokarcinómának van a hererák típusok közül a legrosszabb prognózisa. A rák megjelenését követő 5 éven belül csaknem minden beteg meghal.
A férfi nemi szervek daganatos megbetegedései
