A Hodgkin limfóma

E sejtek jelenléte csak biopsziával mutatható ki. A betegség kezdetén egy nyirokcsomó terület – általában a fej, a nyak és a hónalj tájék – érintett, de később a daganatsejtek a vér, a nyirok útján, vagy közvetlen terjedéssel más szervekbe is eljutnak (máj, csontvelő, lép).

A betegség általános tünetei a láz, az éjszakai izzadás, a viszkető bőr, a fogyás, a teljesítőképesség csökkenése, a jellegzetes nyirokcsomók fájdalmatlan duzzanata, ami általában egy területre korlátozódik (mellkasi, hasi, nyaki, hónalji nyirokcsomók), valamint a máj és a lép megnagyobbodása (hepatosplenomegalia).

Rizikófaktorai:

• Kor/nem: jellemzően 15-35 éves kor közötti korosztály, ill. a 55 év feletti korosztály a leginkább érintett. A férfiakat nagyobb számban sújtja, mint a nőket.

• Családi örökletesség

• Epstein-Barr vírus (mononukleózis)

• Immunrendszer gyengesége

• Környezeti karcinogének

Diagnózisa felállításához biopsziára van szükség, az így kinyert szövetben a Hodgkin limfómára jellemző Reed-Sternberg sejteket keresik. Emellett a hagyományos fizikai vizsgálatok, az anamnézis felvétele, vérelemzés (laboratóriumi és kémiai is) szükséges, de a röntgen, CT, MRI, PET felvételek is a pontos diagnózis felállítását szolgálják, valamint a csontvelő biopszia is.

Hodgkin limfóma típusai:

• Csomós szklerózis (NS)

• Limfocita túlsúly (LP)

• Vegyes cellularitás (MC)

• Kimerített limfociták (LD)

• Csomós limfocita túlsúly (NLP)

A Hodgkin limfómák terjedésének négy stádiuma van, melyek befolyásolják az alkalmazott kezelést is: kemoterápia, csontvelő átültetés, perifériás vérátömlesztés, immunterápia, radioterápia, klinikai próbák (új gyógymódok klinikai tesztelése).

A Non-Hodgkin limfóma

Limfómák