A „Science” folyóiratcsalád „Haladó Orvostudomány” c. szakfolyóiratában jelent meg egy kutatási beszámoló, mely szerint a kemoterápiás gyógyszerek sokkal hatékonyabbak, ha használatukat rövid, de igen erőteljes koplalási (éhezési) ciklusokkal kombinálják. Továbbá, a koplalás önmaga a legtöbb, kísérleti állatokon tesztelt rákbetegség esetén hatékonynak bizonyult, beleértve az állatokba oltott humán ráksejteket is.
A kutatók felfedezték, hogy a rágcsáló állatoknál 8 ráktípusból 5 csak kizárólag a koplalásra reagált. A koplalás – csakúgy, mint a kemoterápia – késleltette a tumorsejtek növekedését és terjedését.
Dr. Valter Longo senior szerző, a Dél-Kaliforniai Egyetem (angol rövidítése: USC) gerontológia és biológia tudományok professzora így magyarázta: „..és kivétel nélkül a kemoterápia koplalási ciklusokkal való kombinálása jóval vagy sokkal inkább hatékonyabbnak bizonyult mint önmagában csak a kemoterápia alkalmazása.”
A professzor példaként említette, hogy az igen agresszív típusú gyermekrákban szenvedő egereket – akiknél a rák már az egész szervezetben szétterjedt – kemoterápiával kombinált néhány koplalási ciklus segítségével meg tudták gyógyítani, míg ugyanezen ráktípus jóval mérsékeltebb áttétei esetén csak az egerek 40 %-a gyógyult meg. Az egerek közül egyik esetben sem élte túl a rákbetegséget egyetlen állat sem, ha csak önmagában kemoterápiát kapott.
Longo professzor ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy csak egy kompletten befejezett humán klinikai vizsgálat – amely több évig is eltarthat – lenne képes igazolni, vajon az ugyanilyen kombinált kezelési módszer az emberek számára is előnyös lenne-e.
A már folyamatban lévő humán klinikai vizsgálatok I. fázisának eredményeiről, amelybe petefészek-, emlő- és húgyúti rákban szenvedő betegeket vontak be, a kutatók az Amerikai Rák Onkológusok Társaságának éves találkozóján számoltak be. A vizsgálatot Longo professzorral együttműködve Dr. Tanya Dorff és Dr. David Quinn onkológusok folytatták le az USC Norris Komprehenzív Rákközpontjában.
Az első vizsgálati fázisban csak a terápia biztonságosságát tesztelték, vagyis azt, hogy az egyes betegek képesek-e a kemoterápia előtt 2 napon, majd utána 1 napon keresztül tolerálni a koplalást.
Longo professzor szerint: „Azt még nem tudjuk, a kombinált módszer vajon hatékony-e embereknél is. Egyelőre a betegeknél ezt még tilos kipróbálni, de a beteg elmehet az onkológusához és megkérdezheti: 'mi a helyzet a koplalással kombinált kemoterápiával vagy a kemoterápia nélküli koplalással, ha a kemoterápia számomra nem ajánlott vagy alkalmazása még megfontolás tárgyát képezi'?
2010-ben egy esettanulmány beszámolt arról, hogy 10 rákos beteg, akik kipróbálták a koplalási ciklusokat, a kemoterápia jóval kevesebb mellékhatásait tapasztalták magukon.
Dr. Longo szerint a koplalás nem mindenki számára jelenthet biztonságos opciót. A humán kísérletbe (I. fázis) ugyanis nem vontak be olyan rákbetegeket, akiknél fennálltak olyan rizikófaktorok, mint a cukorbetegség vagy akik már testsúlyuk több mint 10 %-át elvesztették. Továbbá, a koplalás fejfájást és alacsony vérnyomást eredményezhet, amely egyes betegek esetében az autóvezetést és a hasonló tevékenységeket veszélyeztetheti.
A kutatók az állatkísérletek során azt állapították meg, hogy az egereknél a kemoterápia nélkül alkalmazott koplalási ciklusok késleltették a melanoma, a glioma, a humán neuroblastoma és az emlőrák rákos sejtjeinek a növekedését. Egyes esetekben a koplalási ciklusok éppoly hatékonynak bizonyultak, mint a kemoterápia maga.
Továbbá, a koplalás a humán petefészekrákban szenvedő egerek túlélési idejét meghosszabbította. A kutatók megállapították, hogy a melanomás egerek esetében a rákos sejtek önmagában egy koplalási ciklus után rezisztenssé váltak a koplalással szemben, de szervezetükben a rákos tumor más szervekbe történő áttétképzésének csökkentésében már egy koplalási ciklus is éppoly hatékonynak bizonyult, mint a kemoterápia. Az összes tesztelt ráktípus esetében azt állapították meg, hogy a koplalással kombinált kemoterápia késleltette a tumor növekedését és/vagy korlátozta annak terjedését és javította a túlélést.
A kutatók azt is napvilágra tárták, hogy bár néhány koplalási és kemoterápiás ciklus a nagy tumorcsomók növekedését mérsékelte, a rákmentes túlélést nem sikerült elérniük. Longo professzor hisz abban, hogy egy nagy tumoron belül a ráksejtek valamilyen módon védve vannak vagy pedig a nagy tumorok esetén a különböző mutációk jóval alkalmazkodóbbakká teszik őket.
A professzor szerint a rákbetegek többségénél az onkológusoknak legalább egy lehetőségük van, hogy szembe szálljanak a rákkal, mielőtt az túl nagyra növekedne. Annak érdekében, hogy a koplalás hatásait megértsék, Longo professzor és az „Idősödés Nemzeti Intézete”-ben dolgozó munkatársai az emlőrák egy típusát részleteiben is kutatták. Megállapították, hogy a tápanyagtól megfosztott ráksejtek megkíséreltek új fehérjéket generálni és „lépéseket tettek” annak érdekében, hogy továbbra is növekedni és osztódni tudjanak, miközben a normál sejtek a hibernációhoz hasonló állapotba léptek.
A professzor szerint az eredmény „események zuhatagát” indította el, amelyek aztán károsodott szabadgyök molekulák generációját eredményezték, melyek lebontották a ráksejtek saját DNS-ét és a pusztulásukat idézték elő. „Tényszerűen, a sejt celluláris (sejtszintű) öngyilkosságot követett el. Amit láttunk az az, hogy a ráksejtek megpróbálták kompenzálni mindazon dolgoknak a hiányát, amelyek a koplalás után hiányoztak a vérből. Lehet, hogy a ráksejtek megpróbálták azokat helyettesíteni, de nem sikerült nekik.”
A friss kutatás igazolta, hogy a koplalás nem védi meg a ráksejteket, hanem jóval sérülékenyebbé teszi azokat, ezt a hatást Longo professzor „Differenciális Stresszre Érzékenyítés”-nek nevezi. A professzor rákbetegségek és a koplalás iránti érdeklődése az élesztőgombák és egyéb organizmusok koplalása előnyes hatásainak a több éves kutatásából származik. 15 évvel korábban Longo professzor igazolta, hogy a kiéheztetett élesztőgomba sejtek stressz-rezisztens állapotba kerülnek, amikor tápanyagra várakoznak.
A professzor szerint ezzel ellentétben a ráksejtek mutációjának megvan az ára, például elveszítik a változó környezethez való alkalmazkodóképességüket. Azt is felfedezte, hogy azok az élesztőgombák, amelyek genetikailag a „példakép” ráksejteknek megfelelően módosultak, jelentős mértékben érzékenyebbé váltak a multiplex toxinokra.
A professzor magyarázata szerint: „A ráksejtek legyőzésének útja nem lehet az, hogy kikísérletezünk és végül találunk olyan gyógyszereket, amelyek kifejezetten megölik őket, csak az, ha összezavarjuk a ráksejteket azáltal, hogy extrém környezetet generálunk, olyat, mint pl. a koplalás is, amelyre csak a normál – egészséges – sejtek képesek gyorsan válaszolni.”
