Plasztikai sebészek kifejlesztettek a komplex koponya rekonstrukcióhoz egy olyan új sebészi technikát, amely javíthatja a funkcionális és esztétikai kimenetelt olyan esetekben, amelyeket korábban lehetetlennek vagy veszélyesnek tartottak és így a betegek a csúnya látványt nyújtó koponya deformitások miatt sisakot kellett, hogy viseljenek.
Az amerikai „Idegsebészet Folyóirata”-ában megjelent cikkben az orvosok egy egyedi esettanulmányt írnak le, ahol a betegnél az új technika alkalmazásával sikerült elérni, hogy újraformázzák az agyának a külső burkát, a durát. Ez lehetővé tette az orvosok számára, hogy rekonstruálják a férfi beteg nagy koponyadefektusát, mégpedig fém és akril kombinációját felhasználva; ezt az eljárást kranioplasztikának, koponyacsont pótlásnak nevezik.
(A koponyában elhelyezkedő agyvelőt három burok veszi körül. A külső a kemény agyhártya – latinul: dura mater encephali -, a belső kettő pedig a lágy agyhártya. A dura mater két rétegből, a csonthártyából és az agyhártyai rétegből áll.)
Az operációra a Massachusettsi Általános Kórházban (angol rövidítése: MGH) került sor és vezetője a Johns Hopkins Orvostudományi Egyetem segédprofesszora, Dr. Chad R. Gordon volt. Gordon segédprofesszor az Egyetem Plasztikai és Rekonstruktív Sebészeti Osztályán dolgozik, korábban pedig az MGH munkatársa volt.
A beteg, egy középkorú férfi, korábban agytumor eltávolítás miatt már átesett egy idegsebészeti műtéten, mely később olyan súlyos csontfertőzés szövődménnyel járt, hogy szükségessé vált a beteg koponyacsontjának a részleges eltávolítása. A férfi koponyája így jelentős mértékben deformálttá vált és annak érdekében, hogy a nyitottá vált koponyarész alatt meghúzódó agyvelejét megpróbálják a további sérüléstől megóvni, naponta sisakterápiában részesült. A sisakviselés, szaknyelven koponya ortézis, igen gyakori beavatkozás újszülöttek koponya rendellenességeinél is. A csontfertőzés kitisztulásához hosszabb időre volt szükség, mely idő alatt az agya kinyúlt az eredeti koponyája határain kívülre és ezáltal a standard koponya rekonstrukciók bármely típusának elvégzése lehetetlenné vált.
„Egészen mostanáig a koponya rekonstrukcióhoz rendelkezésre álló opciók ilyen nehéz esetekben jóval alatta voltak az ideálisnak. Világszerte évente betegek ezreinek van szüksége idegsebészeti beavatkozásra. Sajnálatos módon, közülük nagyon soknál reziduális (helyi) koponya deformitás marad vissza, az előre nem látható komplikációk miatt. Ez az új módszer a craniofaciális sebészek kezébe egy olyan új fegyvert ad, amellyel lehetővé válik a humán koponya bonyolult rekonstrukciója is.” – nyilatkozta Gordon segédprofesszor.
Dr. Gordon és kollégái elhatározták, hogy az operációnál egy új módszert fognak alkalmazni, amelyet úgy neveznek, hogy „bipoláris duraplasztika”, annak érdekében, hogy ideiglenesen kezeljék vele a beteg agysérvét. A beavatkozás során a sebészek az agysérv azonnali stratégiai zsugorításához alacsony fokú hőt használtak, gondos és precíz módon, ez lehetővé tette számukra, hogy elvégezhessék a tervezett kranioplasztikát. Ebben az esetben fém és műanyag implantátum kombinációját alkalmazták ahhoz, hogy a hiányzó koponyadarabot korábbi pozíciójának megfelelően pótolni tudják. Ez állandó agyvédelmet biztosít és, egyidejűleg, helyreállítja az optimális esztétikai megjelenést is. A bipoláris kiégetés (kauter), ahogyan itt használták, az első, valaha is világszerte craniofaciális sebészek által jelentett eset, mivel az agy ideiglenes újraformázásához bipoláris elektrokautert használtak.
„A bipoláris elektrokauter ezen az új területen való használata egyszerűnek bizonyult, miközben időtesztelt plasztikai sebészeti tudásunkat és gyakorlatunkat is bevetettük, hogy ezt a nehéz problémát megoldjuk. Az innováció nélkül ennél a speciális betegnél részleges agyrezekciót – ami egy komplikált koponya újraformázási procedúra - kellett volna alkalmaznunk vagy talán arra lett volna szüksége, hogy meghatározatlan ideig sisakkal védje a koponyáját.” – nyilatkozta Dr. Gordon.
A beteget az operációt követően közel egy éven keresztül szorosan monitorozták, de nem jelentkezett szövődmény. Gordon segédprofesszor reméli, hogy a jövőben klinikai próbavizsgálatot is tudnak folytatni annak érdekében, hogy a hasonló kranioplasztikai betegek hosszú távú gyógyulási kimenetelét értékelni tudják.
