Múlt hónapban elsőként jelent meg egy kutatási beszámoló, mely azt mutatja meg, hogy a gyermekkori zenei leckék változásokat idézhetnek elő a kisgyermekek agyában, mégpedig olyanokat, amelyek a zenetanulás abbahagyását követően évekkel később is fennállnak.
Az amerikai Illinois Állambeli Northwestern Egyetem kutatói főiskolai hallgatók agytörzsének a hallásért felelős területe válaszreakcióit rögzítették – konkrétan a komplex hangok kiváltotta elektromos agyhullámokat. A hallgatók azon csoportjánál, akik gyermekkorukban tanultak zenét, az agyi válaszok jóval robusztusabbak voltak – ezeknek a fiataloknak az agya tesztelés során sokkal jobban ismerte fel az olyan lényeges elemeket, mint pl. a dallamot a komplex hangokból. Ez a zenetanulást követően évekkel később is igaznak bizonyult.
A tudósok a gyermekkori zenetanulás és a nyelv-alapú (pl. olvasás) tanulás között meglévő kapcsolatokat próbálják kibogozni. A legújabb kutatások azt igazolják, hogy ha egy gyermek megtanul hangszeren játszani, az nem várt előnyökkel is járhat.
Fentiek nem az ún. Mozart-effektusra vonatkoznak, amely azt jelenti, hogy a klasszikus zene hallgatása a tesztek során javíthatja az emberek teljesítményét, hanem ezek az aktív bevonódás és fegyelem hatásainak a vizsgálatát jelentik. Az ilyesfajta zenei képzés javítja az emberi agy azon képességét, amivel megkülönbözteti egymástól a hang komponenseit – a dallamot, az időzítést és a hangszínt.
„Ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon olvasni, jó munkamemóriára van szüksége, arra a képességre, hogy egyértelműen felismerje a beszédhangokat és hogy a hangokat a jelentésükkel össze tudja kapcsolni.” – mondja Dr. Nina Kraus professzor asszony, a Northwestern Egyetem Auditív Idegtudományi Laboratóriumának az igazgatója. „Úgy tűnik, hogy e dolgok mindegyike erősödik a zenei hangszereken való aktív gyakorlás révén.”
A hang finom minőségeinek értékelési képessége egy komplikált és zajos háttérzaj ellenére is úgy tűnik, nemcsak ahhoz fontos, hogy a gyermek megtanulja a beszédet és az írott nyelv értését, hanem ahhoz is, hogy egy idősebb személy felvegye a harcot a hallásvesztéssel szemben.
Egy olyan vizsgálat során, amelynek az alanyai folyamatosan játszottak valamilyen hangszeren, a kutatók megállapították, hogy ahogy a zenészek korosodnak, a perifériális hallásukban és a fülükben lévő idegek funkcionálásában ugyanolyan csökkenést tapasztalnak, mint azok, akik nem zenészek. Az idősebb zenészek ugyanakkor megőrzik az agyuk funkcióit, azokat a centrális hallási feldolgozó képességeket, amelyek a beszéd megértését segítik a zajos háttér ellenére.
„Gyakran hivatkozunk a „koktél parti” problémára – vagy képzeljük el, hogy egy olyan étteremben vacsorázunk, ahol nagyon sok ember beszélget.” – mondja Dr. Claude Alain, a torontói Rotman Kutatóintézet segédigazgatója és a kutatási beszámoló egyik szerzője. „A muzikálisan képzett idősebb emberek a zajos környezetben történő tesztelés során a beszédben jobban teljesítenek – amely inkább az agyukat, mint a perifériális hallási rendszerüket érinti.”
A San Franciscói Kalifornia Egyetem (angol rövidítése: UCSF) kutatói a hangképet eltérő nézőpontból közelítik meg, tanulmányozzák az abszolút és a tökéletes zenei hallás genetikáját, valamint azon képességet, melynek segítségével valaki bármilyen hangtónust képes azonosítani. Dr. Jane Gitschier, gyermekgyógyász professzor asszony, aki az UCSF-en irányítja a kutatást, kollégáival együtt azon munkálkodik, hogy mind a genetika, mind a korai képzés hatásait kiszűrjék.
„Az azonnali kérdés, amelyhez megpróbálunk eljutni, az, hogy mik azok a variánsok az emberi genomban, amelyek az egyént hajlamosítják az abszolút hallásra.” – magyarázza a professzor asszony. „A hipotézis továbbra is az, hogy azok a variánsok fognak abszolút hallás formájában manifesztálódni, amelyek a korai zenei képzés inputjából származnak.”
A valóságban csaknem mindenkiről, akinek valóban abszolút hallása van, kiderül, hogy gyermekkorában zenei képzésben részesült.
Alexandra Parbery-Clark, Dr. Kraus laboratóriumának doktorandusz jelöltje – és az egyik szerzője annak az idén publikált kutatási beszámolónak, amelynek témája a hallási munkamemória és a zene vizsgálata volt – eredetileg koncert zongoristaképzésben részesült. Ms. Parbery-Clark azon vágya, hogy visszamenjen az egyetemi továbbképzőbe és az emberi agyat tanulmányozza, abból fakad, hogy egy francia iskolában zeneileg tehetséges gyermekeket tanított és megfigyelte azt, hogy a zenei képzés hogyan érintette a gyermekek egyéb tanulási képességeit.
„Ha valaki egy három-négy év körüli gyermeket az odafigyelésre tanít, ők ilyenkor nemcsak a hallási képességeik csiszolásán dolgoznak, hanem a figyelési és a memorizálási képességeiken is – amely átfordítható iskolai tanulásra.” – mondja Ms. Parbery-Clark.
Ms. Parbery-Clark és munkatársai megtekinthetik a hangok elektromos detektálásának a felvételeit és láthatják, hogy a zeneileg képzett emberek agya eltérő és erősebb válaszokat produkál. „Jelenleg már több, kézzel fogható bizonyíték áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatosan, hogy a zene valóban „csinál” valamit. Az egyik laboratóriumi munkatársam megnézheti a számítógépet és azt mondhatja: „Ó, a felvétel egy zenész agyáról származik.”
Az ezen a területen kutatók közül sokan maguk is olyan zenészek, akik az agy plaszticitása (képlékenysége), valamint a zenei képzés agyhullámokra gyakorolt hatásai iránt érdeklődnek, amely tükrözi a stimuláns hangokat. „Ez egy olyan válasz, amely tulajdonképpen a hang akusztikus elemeit tükrözi vissza, amelyről tudjuk, hogy jelentéssel bír.” – magyarázza Kraus professzor asszony.
Van valami elbűvölő – és még bizonyos mámorító öröm is – az agy tanulási folyamatában és a stimuláció, az alkalmazás, a gyakorlat és a hallási gyakorlatok kombinációja nagyon sok hatásának az előcsalogatásában, amelyre a zenei képzés képes. Azonban az összes tudós óvatos azzal kapcsolatban, hogy nincs egyetlen legjobb út e kutatási eredmények alkalmazására.
Különböző zenei eszközök, különböző tanítási módszerek, különböző életmódok – a családoknak meg kell találniuk azt, hogy az individuális gyermekükhöz mi illik a legjobban és mi az, ami működik a család számára is, mivel ennek nagy része az örömről és a tökéletes tudásról szól. A gyermekeknek jól kell tudni érezniük magukat és élvezniük kell a zenei leckéket is. A szülőknek is törődni kell a zenével és nem szabad terápiás eszközként használniuk.
„Az akarjuk, hogy jöjjenek rá az emberek arra, a zene mit is jelenthet egy ember életében, de ezt nem követelményként fogalmazzuk meg. „Csupán csak azt szeretnénk, hogy valakinek jobb kognitív (észbeli felfogó) képességei legyenek és ezért vezetjük be a zene világába. A zene nagyszerű és fantasztikus élmény, egyben szociális elem is – engedjük, hogy az emberek azért élvezzék, ami valójában a lényege.” – foglalja össze Ms. Parbery-Clark.
