A koraszülés

A koraszülések kb. 40 %-a „spontán koraszülés”, kb. 30 %-ában a magzatburok váratlanul reped meg, vagy a terhesség során már eleve egy lyuk képződött rajta, és kb. 30 %-a pedig ún. iatrogén, azaz az orvos által előidézett koraszülés, amelynek hátterében az anya, vagy a magzat életét veszélyeztető komplikációk, a terhesség idejének téves kiszámítása, vagy a terhesség harmadik trimeszterében a magzat érettségének irreális megítélése állhat.

A koraszülött babák súlya születéskor kevesebb, mint 2500 gramm, és a szülés előbb következik be, mint a 37. hét, vagyis kisebb az esélye a babának az életben maradásra: gyakran légzési elégtelenséggel küzdenek, így lélegeztetni kell őket. Eközben fertőzést kaphatnak – amibe belehalhatnak –, ha viszont nem lélegeztetik őket, alacsony oxigénszintjük miatt agykárosodást szenvedhetnek. Ha túl sok oxigént kapnak, a látásuk károsodhat.

A fejlett országok egészségügyi ellátásának egyik legfontosabb mutatója az újszülöttek túlélési esélyei és a koraszülöttek fejlesztési lehetőségei. A koraszülött intenzív osztályokra kerülő kisbabák mintegy 10-12 százaléka (évi 600-700 kisbaba) károsodik komolyan, 20-25 százalékuknál pedig, ami évi 1200-1500 gyermeket jelent, finom idegrendszeri sérülések mutathatóak ki, amelyek magatartási problémák, tanulási zavarok, hiperaktivitás formájában jelentkezhetnek később.

Általánosan is elmondható, hogy a koraszülött babák általában hátránnyal indulnak az életben, nagyobb az esélyük ugyanis a hallás- és látáskárosodásra, a cukorbetegségre, vagy az idegrendszeri és vérnyomás problémák kialakulására, mint társaiknak.

Bizonyos tényezők növelhetik a nők koraszülési kockázatát, bár annak speciális okai nem ismeretesek, és sajnos létrejöhet bármely előzetes jel nélkül is (sokszor pszichés tényezők hatására):

• Több gyermekkel való várandósság,

• Már előfordult a nőnél koraszülés,

• Bizonyos méh, vagy méhnyak abnormalitások esetén.

Orvosi szempontból a koraszülés veszélye fenyegethet az alábbi rizikótényezők fennállása esetén:

• Ismétlődő húgyhólyag, vagy vesegyulladás,

• Húgyúti szervek és hüvelygyulladás esetén, valamint a szexuális úton terjedő fertőzés fennállása esetén,

• Lázzal járó fertőzéses állapot fellépése a terhesség idején,

• A terhesség 20. hete után fellépő, ismeretlen eredetű hüvelyi vérzés,

• Krónikus betegségek esetén, mint pl.: magas vérnyomás, veseelégtelenség, vagy diabetes,

• Az első trimeszter során többször végzett művi terhesség-megszakítás, illetve egy, vagy két esetben végzett második trimeszterbeli művi abortusz,

• Terhesség előtti kóros soványság, vagy kövérség,

• Vérzési rendellenesség (trombofília -veleszületett vérrögképződési hajlam),

• In vitro megtermékenyítés utáni egymagzatos terhesség,

• Kevesebb, mint 6-9 hónap telik el a szülés és a következő terhesség bekövetkezte között.

Az anya életmódbeli rizikótényezői:

• Elégtelen, vagy semmilyen terhesgondozás esete,

• Dohányzás,

• Alkoholfogyasztás,

• Illegális drogok használata,

• Fizikai, szexuális és érzelmi erőszak előfordulása a családban,

• A szociális támogatottság hiánya,

• Alacsony jövedelem, szegénység,

• Terhesség alatti hosszas állással járó hosszú munkaidő.

A koraszülés figyelmeztető jelei ismeretében lehetséges megelőzni a koraszülést, ezek a következők lehetnek:

• 10 percenkénti méhösszehúzódás, vagy egy órán belül gyakoribb időtartamú fájások (ötnél több 60 perc alatt),

• Vizes folyás a hüvelyből (a magzatburok megrepedésére figyelmeztet),

• Menstruációs görcshöz hasonlatos érzés az alsó hastájékon, amely csak úgy „jön és megy”, vagy pedig állandó,

• Gyenge hátfájdalom a csípővonal alatt, amely csak úgy „jön és megy”, vagy pedig állandó,

• Nyomásérzés a medence tájékán, amely hasonlatos ahhoz az érzéshez, amikor a baba leszáll a szülőcsatorna felé,

• Hastájéki görcsök, amelyek hasmenés kíséretében, vagy anélkül jelentkeznek,

• Hüvelyfolyás jellegének megváltozása, vagy erősödése.

Az általában nagy fájdalommal nem járó, szülést előkészítő terhességi Braxton-Hicks méhösszehúzódások rendszeres és gyakori jelentkezése (10-12 percenként, legalább egy órán keresztül) koraszülés kezdetét jelezheti, és a méhnyak is kitágulhat. Fentiek és ezen méhösszehúzódások esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni, hogy ellenőrizze a méhnyak állapotát. Addig is, míg ilyen esetben a nőgyógyász megvizsgálja a kismamát, maga a várandós nő is tehet a koraszülés bekövetkezése ellen, azon túl is, hogy tisztában van a figyelmeztető jelek ismeretének fontosságával:

• Kiüríti a húgyhólyagját,

• Lejtős helyzetben lefekszik a bal oldalára: ez lelassíthatja, vagy megállíthatja a tünetek jelentkezését.

• Kerüli a lapos helyzetben háton való fekvést, mivel ez elősegítheti a méhösszehúzódások kiváltódását,

• Iszik néhány pohár vizet, mivel a dehidráció (kiszáradás) méhösszehúzódásokat idézhet elő,

• Egy órán keresztül ellenőrzi a fájásait és számolja a két méhösszehúzódás között eltelő időtartamot.

Ha a tünetek rosszabbodnak, vagy nem múlnak el egy óra után sem, feltétlenül be kell mennie a kórházba. Ha előtte az orvosát hívja, feltétlenül el kell mondania az orvosnak, milyen jeleket tapasztal. Annak, hogy valaki megbizonyosodjon róla, hogy valóban koraszüléssel áll-e szemben, az egyetlen biztos módja az, hogy a nőgyógyász ellenőrzi a méhnyakat. Ha a méhnyak kinyílt, megkezdődhetett a koraszülés folyamata.

Ha a koraszülés megindult, még mindig vannak módszerek, amelyek segítségével meg lehet előzni, hogy az folytatódjon, de ugyanezen módszerek a koraszülés fellépésének megelőzésére is alkalmasak lehetnek:

• Intravénásan beadott magnézium-szulfát, amely ideiglenesen hányingert okozhat. Kezdetben nagy dózist adnak, majd kevesebbet, 12-24 órás időtartamon keresztül.

• Kortikoszteroidot ad be a nőgyógyász 24 órával a szülés előtt, azért, hogy segítse a baba tüdejének és agyának érési folyamatát.

• Néha szájon át is kap a kismama gyógyszert, ami csökkenti a méhösszehúzódások gyakoriságát és jobban is érzi tőle magát a várandós nő.

Minél hosszabb ideig van a magzat az anyaméhben, annál nagyobb az esélye arra, hogy egészségesen szülessen meg. A koraszülött babáknál nagyobb a kockázat agyi és neurológiai komplikációk, valamint légzési és emésztési problémák fellépésére.

Ha sikeres a nőgyógyász közbelépése, sok esetben még az olyan kismamát is meg lehet menteni a koraszüléstől, akinek a méhnyaka már picit tágult: a kismamának a terhesség normál idejének végéig ágyban fekve kell maradnia.

Sajnos a 24. hét előtt megszületett babáknak minimális az esélyük az életben maradásra, mindössze 50 %-os. A 32. hét után született koraszülött csecsemők életben maradási esélye jóval nagyobb és rendszerint nincsenek hosszú távú komplikációk a koraszülött intenzív osztály gondos ellátása mellett.