Ha valaki kórosan elhízott, azaz kövér, az könnyen elvezethet a vesesejtes rák leggyakoribb formája kifejlődésének fokozott kockázatához – állapították meg egy nemrégiben lefolytatott amerikai kutatás során.
Az amerikai kutatók azt állapították meg, hogy a vesetumoros kövér betegek esetében 48 %-kal gyakoribb a világossejtes veserák (Grawitz-tumor, a vese vizeletkiválasztásért felelős kanyarulatos csatornáinak hámjából kiinduló rosszindulatú daganat.) kifejlődésének esélye, mint azoknál a betegeknél, akiknek testtömeg-indexe (BMI-je) kisebb, mint 30. Minden egyes extra BMI pontérték 4 %-kal növeli meg a világossejtes veserák kifejlődésének esélyét!
A New York-i székhelyű Memorial Sloan-Kettering Rák Központ kutatócsoportja 1.640 fő vesetumoros beteget vont be a vizsgálatába. A betegek 88 %-ának rosszindulatú daganata volt és ebből mintegy 61 % világossejtes veserák (angol rövidítése: RCC) volt. A fennmaradó 12 %-nyi betegnek jóindulatú vesedaganata volt.
Amikor a betegek súlyát vizsgálták, felfedezték, hogy jelentős kapcsolat van a kövérség és a világossejtes veserák között, olyannyira, hogy a rákos betegek 80 %-a kövér volt és a kövérség egyúttal egyike volt a veserákos betegek halálozási esélyét növelő faktoroknak.
A legújabb tudományos sikerek azzal kapcsolatosan, hogy mi okozza a világossejtes veserákot, egyúttal új, célzott terápiák kifejlesztéséhez is vezettek. Ez teszi még fontosabbá, hogy időben kiszűrjék az orvosok azokat az embereket, akiknél várható, hogy az elhízás megnövekedett kockázatával – mint a veserák halálozási esélyét növelő egyik faktorral - néznek szembe. Az elhízás egyébként is igen növekvő tendenciát mutat az USA-ban.
A hasfal képalkotó eszközökkel történő vizsgálatának széles körben való elterjedése elősegítette a világossejtes veserák kiszűrését, de természetesen az eredmény nem száz százalékos. Számos kutatás igazolta, hogy a kóros elhízás, vagy hétköznapi nyelven a kövérség a világgos sejtes veserák egyik kockázati tényezője, de hogy pontosan miért is, az eddig még nem volt egyértelműen tisztázott. A friss amerikai kutatás elvégzői szerint a kóros elhízással együtt járó hormonális változások, a csökkent immunfunkció, a magas vérnyomás és acukorbetegség, mint másodlagos betegségek, játszhatnak szerepet a világossejtes veserák halálozási kockázatának növekedésében.
A kutatás során minden olyan vesetumoros beteg adatait áttekintették a kutatóorvosok, akik a Rák Központban 2000. január és 2007. decembere között sebészeti műtéten estek át. Az örökletes veserák szindrómában szenvedő betegek nem szerepeltek közöttük, illetve a vizsgált, összesen 1.640 fő betegből 64 főnek hiányoztak a BMI adatai.
A kutatási munka legfőbb megállapításai az alábbiak voltak:
-
A vesetumoros betegek átlag életkora 62 év volt, az 1.640 fő 63 %-a férfi volt, és az összes beteg 88 %-a fehér bőrű volt.
-
A betegek 38 %-ának 30, vagy annál magasabb volt a testtömeg-indexe – 30 feletti BMI-nél orvosi értelemben már elhízásról van szó -, és ez az arány 42 %-ra emelkedett a világossejtes veserákos betegek között. Ennek ellentéteként, a jóindulatú vesetumoros betegeknek csak 31 %-a volt kövér.
-
A kövér betegek 67 %-ának rosszindulatú világossejtes vese daganata volt, a nem kövér betegeknél ez az arány 57 % volt.
-
A többi rosszindulatú vese daganat típus, mint a papilláris, a kromofób és a gyűjtőcsatorna daganat aránya a kövérek és nem kövérek között egyforma volt.
A kutatók megvizsgáltak más egészségügyi és életmódbeli tényezőket is, mint pl. a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a dohányzás jelenléte, azonban e vizsgálatok azt mutatták, hogy mindössze két faktor bizonyult a világossejtes veserák független előrejelzőjének: ha a beteg neme férfi volt és a tumor mérete.
A kutatók végül azt a következtetést vonták le, hogy a testtömeg-index (BMI) a világossejtes veserák független előrejelző faktora és ha ez a BMI érték növekszik, azzal egyúttal a világossejtes veserák kifejlődésének esélye is megnő. A három független előrejelző faktor közül a kövérséggel volt a világossejtes veserák a legszorosabb összefüggésben.
