Közép-Ázsia még mindig a Szovjetunió szétesését követő gazdasági összeomlástól szenved és ez valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az ún. Negligált (elhanyagolt) Trópusi Betegségek (angol rövidítése: NTDs) újra felütik a fejüket a régióban, különösen a gazdaságilag legnagyobb hátránnyal bíró országokban – állítja Dr. Peter Hotez, az amerikai Sabin Vakcina Intézet elnöke és Dr. Ken Alibek, a kazahsztáni Nazarbayev Egyetem tudósa.
A két tudós annak a jelentésnek a társszerzője, amely a nyílt hozzáférésű „PLoS Negligált Trópusi Betegségek” online szakfolyóiratban jelent meg a témával kapcsolatosan.
Az egészségügyi szolgáltatások és infrastruktúra romlása miatt az öt közép-ázsiai ország - melyek főként kontinentális, azaz tengerparttal nem rendelkező országok - a Szovjetunió 1991. évi összeomlása után különösen sérülékennyé vált a NTDs betegségek tekintetében. Ez az öt utódállam: Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán.
A két tudós jelentésében a leggyakrabban előforduló betegségek kapcsán az alábbiakat emelte ki:
A Dél-Nyugat Kirgizisztán általános iskoláiban tartott járványügyi vizsgálat felfedezte, hogy néhány gyermeknek legalább egy, talaj közvetítette bélféreg fertőzése van. Ezek a fertőzött gyermekek fejlődési és kognitív képességbeli elmaradásoktól szenvednek, amely később alacsonyabb iskolázottsághoz és így felnőttként alacsonyabb jövedelem megszerzéséhez vezet. A talaj közvetítette bélféreg fertőzések tehetők felelőssé az üzbegisztáni gazdasági termelékenység csökkenéséért és nagy valószínűséggel ez más közép-ázsiai országokban is így van.
A gazdaságok és az élő állat termelés decentralizációját követően a legtöbb kis háztáji farm kimaradt az állatorvosi ellenőrzésből, ez pedig az állatgyógyászati közegészségügy romlásához és a zoonosis (állati eredetű) fertőzések növekedéséhez vezetett. Közép-Ázsia négy országában a cisztás echinococcosis (olyan galandféreg fertőzés, amelyet kutyák és juhok terjesztenek) előfordulási gyakorisága legalább a négyszeresére növekedett és a szakemberek vélekedése szerint nem is jelentik rendszeresen ezeket az eseteket. Továbbá, a gyermekek fertőzéses eseteiben és más állati eredetű bélféreg fertőzésekben sokkoló emelkedés következett be.
Annak ellenére, hogy a jelentett malária esetek prevalenciájában jelentős csökkenés tapasztalható a zárt térben helyileg permetezhető védőanyagoknak és a malária-ellenes gyógyszerek tömeges méretű orvosi felírásának köszönhetően, a kirgizisztáni és a tadzsikisztáni lakosság egy nagy százaléka továbbra is ki van téve a Plasmodium vivax malaria (humán kórokozó protozoa-parazita) kockázatának. Tadzsikisztánban a malária járványt az Afganisztánból érkező migránsok növelik, meghiúsítva azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az Afganisztánnal szomszédos országokban megszűnjön a malária.
Dr. Hotez – aki egyben a „Vakcina Fejlesztés Texasi Gyermekközpontja”-nak az igazgatója is, továbbá a szintén texasi Baylor Orvostudományi Főiskola oktatója és emellett nemrég az első nemzeti trópusi orvostudományi iskola alapító doyenjeként is megnevezték – az alábbi magyarázattal szolgál: „Úgy tűnik, Közép-Ázsiában nagyon sok ilyen elhanyagolt betegség előfordulási gyakoriságát és a részletes információkat tekintve általános a jelentés hiánya.”
Ezen túlmenően Dr. Hotez és Dr. Alibek azt javasolják, hogy az „AIDS-, a Tuberkulózis- és a Malária-ellenes Harc Globális Alapja” fontolja meg, hogyan tudja a legjobban az ellenőrzése és a felszámolási programja alá vonni a Negligált Trópusi Betegségeket annak érdekében, hogy elősegítsék ezekben az országokban az NTDs okozta problémák enyhítését.
