Egy új amerikai kutatás eredményei azt sugallják, hogy a kreatív vagy eredeti gondolkodók kevésbé őszinték és valószínűleg többet is „linkeskednek”, mint a kevésbé kreatív emberek, talán azért, mert ők sokkal inkább képesek a cselekedeteiket kifogásokkal megmagyarázni.
A kutatók – Dr. Francesca Gino, a Harvard Egyetem üzleti tanára (docense) és Dr. Dan Ariely, a Duke Egyetem viselkedés-közgazdaságtani professzora – vizsgálati eredményeikről az Amerikai Pszichológiai Társaság kiadványában, a „Személyiség és Szociális Pszichológia Szakfolyóirata”-ban számoltak be.
Dr. Gino a sajtónak a következőket nyilatkozta: „A nagyobb kreativitás segíti az egyéneket abban, hogy nagyon sok területen megoldják a nehéz feladatokat, de a kreatív „szikrák” afelé viszik az egyéneket, hogy a nem etikus utakat válasszák, amikor a problémák és a feladatok megoldására törekszenek.”
Dr. Gino és Dr. Ariely szerint annak ellenére, hogy a tisztességtelenséget és az innovációt a népszerű sajtótermékek széles körűen megvitatják, a közöttük lévő kapcsolatot tudományosan eddig még senki nem vizsgálta.
Vizsgálatuk során először a résztvevők kreativitását és intelligenciáját értékelték, hivatalosan elfogadott pszichológiai tesztek és mérőeszközök segítségével. Ezt követően a résztvevőket meghívták, vegyenek részt öt kísérletsorozatban és minden egyes kísérletben a visszaélések leleplezéséért egy kis pénzösszeget kaptak. Az összes érintett kísérletért még több pénzt kaptak, ha csaltak a feladatok vagy a tesztek elvégzése során.
Az egyik kísérletben a résztvevők az általános ismereteket felmérő kérdőíveket kaptak és megkérték őket arra, hogy jelöljék be a kérdésekre adandó válaszokat, majd ezt követően eredményeiket vigyék át egy másik, többszörös választási lehetőséget tartalmazó kérdőívre, amit be kell adniuk. A tesztet felügyelő személy elmondta, hogy volt egy szándékos „hiba” is: a második kérdőíven halvány jelölések voltak a helyes válaszoknál (így a résztvevőknek meg volt a lehetőségük arra, hogy csaljanak és azt színleljék, hogy a válaszaik ugyanazok voltak, mint amelyek halványan be voltak már karikázva). A résztvevőknek azt mondták, hogy a helyes válaszokért több pénzt fognak kapni.
Egy másik kísérletben a résztvevőknek olyan rajzokat adtak, amelyeken ferde vonalak voltak, mindkét oldalukon pedig elszórtan pontok. Meg kellett mondaniuk, az egyik oldalon van-e több pont vagy a másikon. Összesen 200 próbálkozási lehetőségük volt, ezek felében látszólag lehetetlen volt megmondani, a ferde vonal melyik oldalán van több pont. Ugyanakkor a résztvevőknek azt mondták, hogy tízszer annyit fizetnek majd nekik minden alkalommal, ha azt mondják, hogy a jobboldalon több pont volt (az összeg 5 dollárcent volt szemben a 0.5 centtel).
A kísérletek alapján a kutatók azt állapították meg, hogy a kreatív személyiséggel rendelkező résztvevők jóval nagyobb valószínűséggel csaltak, mint a kevésbé kreatív „párjaik” és hogy a kreativitásra való hajlam a becstelenség jobb előrejelzője, mint az intelligencia.
Továbbá, a két kutató azt is felfedezte, hogy: „...a résztvevők, akik tökéletesen kreatívan gondolkodtak, sokkal nagyobb valószínűséggel viselkedtek becstelenül, mint a kontrollált személyiséggel rendelkezők....és a tisztességtelen viselkedés igazolásának a jobb képessége magyarázta a kreativitás és a fokozott becstelenség közötti kapcsolatot.” A kutatók azt is igazolták, hogy „a diszpozicionális (hajlambeli) kreativitás mérsékli az átmenetileg tetőfokán lévő kreativitás becstelen viselkedésre gyakorolt hatását.”
Dr. Gino és Dr. Ariely a következő következtetést vonták le: „Az eredmények bizonyítékkal szolgálnak arra nézve, hogy a kreativitás és a tisztességtelenség között összefüggés van és így rámutattak a kreativitás sötét oldalára.” A kutatók szerint „a kreatív emberek vagy azok a személyek, akik olyan környezetben dolgoznak, amely elősegíti a kreatív gondolkodást, vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve, ha etikai dilemmákkal szembesülnek.”
Ugyanakkor a két tudós rámutat kutatásuk néhány fontos korlátjára, így például arra a tényre, hogy az összes, csalásra ösztönző tényező pénz alapú volt. Javaslatuk szerint a jövőbeni kutatásoknak mélyebben fel kellene tárnia azt a terjedelmet, ameddig a kreativitás hatással van a rövid távú vágyakra, szemben a hosszú távú vágyakozással, amikor az emberek önkontrollja kemény kihívás elé van állítva.
Például egy, az előbbiekhez kapcsolódó vizsgálat fel tehetné azt a kérdést, vajon a kreatív emberek nagyobb valószínűséggel csalnak-e és esznek meg egy szelet süteményt, miközben súlycsökkentő programban vesznek részt? (Talán ezt elősegíti az, hogy sokkal inkább képesek több, könnyen hihető kifogást kiagyalni annak a magyarázatára, hogy miért cselekszenek így.)
