A
női emlők a mellkasi bordák elülső felszínének
mindkét oldalán elhelyezkedő szervek, a
szegycsontokhoz az izompólyák, vagy más néven
a Cooper felfüggesztő szalagok segítségével
csatlakoznak. A mellkas fő izomzatán, a nagy mellizmon
helyezkednek el. A nagy mellizom anatómiailag 3 részből
áll: a kulcscsonti, a szegycsonti és a hasi részből.
A megnevezésük egyben utal az elhelyezkedésükre
is.
A
mellben nem található izomszövet, állománya
kötőszövetből, zsírszövetből és
mirigyes szövetből áll. A mell belsejében
rendszertelenül elhelyezkedve kb. 12-20 db faggyúmirigy -
az ún. Morgagni gumók -található. A
faggyúmirigyeket fedő zsírállomány
határozza meg a mell méretét és formáját.
A kiemelkedő mellbimbó és a bimbóudvar, a
mellbimbót körülvevő sötét rész
normális esetben mindkét emlő közepén
helyezkedik el.
Az
emlőben található lebenyek sok kis apró
lebenykéket tartalmaznak, amelyek gömbszerű mirigyek,
vagy zsákocskák, ezek a tejtermelő emlőmirigyek. A
tejtermelő mirigyek a hormonális jelekre adott válaszként
tejet választanak el. Mindegyik tejtermelő mirigy (lebenyke)
a tejgyűjtő mellékcsatornákon, vagy másnéven
a mellékvezetékeken keresztül (ezek a fő
tejcsatornákról úgy ágaznak el, mint a fa
ágai), csatlakozik a fő tejcsatornákhoz, amelyeknek
külső kijárati nyílásai a mellbimbóba
vezetnek bele. A kisbaba tehát a mellbimbó szopásával
ezekből a fő tejcsatornákból kapja az emlőben
termelődő anyatejet.
Az
emlőmirigy szerkezete és működése képes a
változásokra, mintegy az ösztrogén, a
progeszteron és a prolactin női hormonok hatására
adott válaszként: a menstruációs ciklus
folyamán a mirigyszövet változik, a terhesség
során megindul a tejtermelés, a menopauza idején
megnövekszik a mellek zsírszövetállománya,
de előfordulnak jó- és rosszindulatú
proliferációs folyamatok is.
