Napjainkban a leszbikusként, homo-, vagy biszexuálisként történő „coming out” (a nemi vonzódás nyilvánosság előtti kinyilatkoztatása) sokkal jobban növeli az egyén érzelmi jóllétét, mint korábban – ezt tárta fel egy kutatási munka.
A „coming out” pszichológiai előnyei – kevesebb harag, kevesebb depresszió és nagyobb önbecsülés -, csak támogató környezetben érvényesülnek – foglalja össze egy kutatásról megjelent publikáció, amely a „Társadalom Pszichológia és Személyiség Tudomány” c. amerikai szaklapban jelent meg.
„A kutatási eredmények kiemelik az olyan munkahelyek és más társadalmi közegek létrehozásának a fontosságát, amelyek minden embert elfogadnak, de különösen a homoszexuális férfiakat, a leszbikus nőket, vagy a biszexuális embereket.” – mondja a publikáció társszerzője, Richard Ryan, az amerikai Rochester-i Egyetem pszichológia professzora.
„Általánosságban, kutatásunk azt bizonyítja, hogy a „coming out” jó dolog. Kutatások hosszú évtizedei állapították meg, hogy a nyíltság lehetővé teszi a homoszexuális férfiak számára önmaguk autentikus (hiteles) érzékelésének kifejlesztését és egy pozitív kisebbségi szexuális identitás fejlesztését. Ennek ellentéteként, a mi friss kutatásunk megerősítette, hogy a bezárkózás komoly pszichológiai kockázatokkal jár, beleértve a sokkal zavarosabb romantikus kapcsolatokat, a több distresszt (negatív stressz), és még a megnövekedett öngyilkossági hajlamot is.” – magyarázza Ryan professzor.
A bezárkózás állapotában maradás hátrányai és a „coming out” előnyei ellenére, a korábbi kutatások csak a kisebbségi nemi identitás felfedése előidézte enyhe mentális egészségbeli javulást tártak fel. Ryan professzor szerint a probléma az volt, hogy ezek a vizsgálatok egy kategóriába soroltak mindenkit – azokat az embereket, akik támogató közösségben tették meg „coming out”-jukat, azokkal, akiknek stigmával és diszkriminációval kellett szembenézniük.
Napvilágra hozva a különböző kontextusok hatásait, ez a kutatás azt igazolja, hogy „a környezet hatalmas szerepet játszik abban, hogy valakit a „coming out” mikor tesz boldoggá.” – mondja Nicole Legate, a Rochester-i Egyetem doktorandusz hallgatója, aki Ryan professzorral és Netta Weinsteinnel, az angliai Essex-i Egyetem munkatársával együtt vezette a kutatást. „Elfogadó csoportokban az egyének jelentősebb pszichológiai megtérülést tapasztalnak attól, hogy nyíltak nemi identitásukkal kapcsolatosan. Ellenséges csoportokban a leszbikusként, homoszexuálisként, vagy biszexuálisként történő azonosulás stigmája és hátránya semlegesíti ezeket az előnyöket. Ítélkező kontextusokban azok, akik megtették „coming out”-jukat, tulajdonképpen nem érzik jobban magukat, mint azok, akik továbbra is leplezik nemi identitásukat.”
Ezen különböző hatások méréséhez, a kutatók 161 fő leszbikus, homoszexuális és biszexuális egyénnek tettek fel részletes kérdéseket arra vonatkozóan, hogy 5 csoportban (kontextusban) milyen tapasztalataik voltak:
A résztvevőket közösségi és szociális internetes hálózatokról, illetve egy egyetemi LGB (angol rövidítés, jelentése: leszbikus, homoszexuális és biszexuális) szövetség weblapjáról verbuválták. A résztvevők válaszaikat névtelenül, online formában adták meg.
Az 5 kontextus minden egyes típusánál a résztvevők jelezték külső létük, jóllét-érzésük színvonalát, valamint elfogadásuk, vagy „autonómia támogatottságuk” észlelését. A jólléthez az ilyen típusú kijelentések igazságát értékelték: „Amikor a családommal vagyok, akkor magányosnak érzem magam”, vagy: „Amikor az iskolatársaimmal vagyok, pozitívan gondolok magamra.” Az autonómia támogatottsághoz egy 7 fokos skálán az alábbi állításokkal értettek, vagy nem értettek egyet: „Munkatársaim hallgatnak gondolataimra és ötleteimre”, vagy: „Vallási közösségem választékot és szabad választást biztosít nekem”.
Minden egyes kontextusban a résztvevők sokkal magukba zárkózottabbak voltak az olyan környezetben, amely kontrolláló és ítélkező volt. Legtöbben a vallási közösségükben titkolták továbbra is szexuális orientációjukat (69 %), az iskolában (50 %) és a munkahelyen (45 %), és valamennyire nyitottabbak voltak családjukban (36 %). A legtöbb leszbikus, homoszexuális és biszexuális egyén számára a barátok messze a legelfogadóbb csoportnak számítottak. Az összes résztvevő 13 %-a már feltárta barátainak nemi vonzódását, és arról számoltak be, hogy jóval kevesebb haragot és nagyobb önbecsülést éreznek, ha barátaik körében tartózkodnak, mintha más csoportokban lennének.
A vizsgálat, amelyben a résztvevők kora 18 és 65 év között volt, még azt is megállapította, hogy amikor a nemi identitásról kell nyíltan beszélni, akkor a kor ebben nem jelent különbséget. Ugyanígy, nem számított sem a nem, sem pedig maga a nemi orientáltság. Helyette, a kulcs meghatározó tényező azzal kapcsolatban, hogy valaki feltárja-e kisebbségi nemi identitását, a környezet támogató viselkedése volt.
„A homoszexuális férfiak többsége nem minden környezetben hajlandó feltárni nemi identitását. Az emberek „olvasnak környezetükből” és úgy határozzák meg, vajon biztonságos-e a coming out, vagy sem.” – foglalja össze Ryan professzor.
Egyes szituációkban, de másokban nem, a nemi identitás feltárása nem gyakorolt hatást a mentális egészségre, ez pedig azt sugallja, hogy ez a fajta szelektivitás se nem segítő, se nem káros.” – vonták le a következtetést a szerzők.
A kutatás további eredményei arra engednek következtetni, hogy a homoszexuális férfiak az összes vizsgált (értékelt) szituációban és közegben alacsonyabb jóllétet tapasztaltak, míg a leszbikusok élvezték a legtöbb autonómia támogatottságot. A leszbikusok voltak a legtöbben a 3 csoport közül, és a biszexuálisok a legkevesebben.
