Ha egy nő sírni kezd, a könnyeiben lévő kémiai anyagok olyan „lekapcsoló” jeleket közvetítenek, amelyek a férfi szexuális vágyát, libidóját lecsökkentik – állítják az izraeli Weizmann Intézet tudósai az amerikai „Science” (Tudomány) c. szakfolyóiratban megjelent publikációjukban.
Vajon ez hogyan és miért történik meg, még mindig egyfajta rejtélyes témának számít, mivel a könnyeknek nincs illatuk, ennek ellenére olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek reakciókat indítanak be az emberekben.
Az emberi lény, éppúgy, mint az állatok, testfolyadékaiban számos vegyi összetevőt szabadít fel, amelyek titokzatos üzeneteket sugároznak a többi emberi lény felé. A legfrissebb kutatások szerint az ember izzadtságcseppjei telis-tele vannak kémiai anyagokkal, amelyek érzelmi és más jelek széles körét hordozzák, és akik megszagolják, azok veszik is ezeket a jeleket. A könnycseppek esetében, amelyek szagtalanok, az üzeneteket a többi ember valamilyen más módon fogja fel.
Egy kísérletben az izraeli Intézet kutatói, Shani Gelstein, Yaara Yeshurun és munkatársai, érzelmi könnycseppeket gyűjtöttek össze olyan, a kutatásukban részt vevő nőktől, akik egy „világtól elzárt” szobában ültek és szomorú filmeket nézve könnyekre fakadtak. A tudósok azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy kitalálják, vajon a férfiak ezeket a könnycseppeket képesek-e megkülönböztetni az egyszerű sóoldattól – de nem voltak rá képesek.
Egy másik kísérletben a férfiakat arra kérték meg, hogy vagy sóoldatot (kontroll oldat), vagy könnycseppeket szagoljanak. Majd ezután a könnyeket, vagy a sóoldatot a férfiaknak egy gézdarabon az orrlyukuk alá kellett tartaniuk, miközben egy képernyőn nők különböző fényképeit nézegették és kommentálniuk kellett azokat.
Ezt a dupla-vak tesztet a következő napon is megismételték, de akkor fordítva: azok, akik előzőleg könnycseppeket szagoltak, most sóoldatot kellett, hogy szagoljanak, és vice-versa.
A kutatók azt állapították meg, hogy sem a könnyeknek, sem pedig a kontroll oldatnak nem volt semmilyen hatása a férfiakra, amikor a női arcokon tükröződő empátia, vagy szomorúság értékelésére kérték fel őket. Azonban azokat, akik könnycseppeket szagoltak, negatívan befolyásolták a könnyek, amikor arra kérték őket, hogy azoknak a női arcoknak, amelyeket éppen kommentáltak, valamiféle nemi varázserőt tulajdonítsanak.
Később a férfiakat megkérték, hogy nézzenek érzelem teljes filmeket, miközben könnycseppeket szagoltak, vagy sóoldatot. Megkérték őket arra is, hogy számoljanak be saját, a filmek nézése közben tapasztalt hangulatukról. A kutatóorvosok eközben mérték a férfiak bőrhőmérsékletét, szívritmusát és szexuális izgalmuk jeleit. Miután kielemezték a férfiak beszámolóit, azt állapíthatták meg, hogy a könnyek szagolása semmilyen hatással nem volt a férfiak empátiájára, és közben még nemi izgalmuk is enyhén lecsökkent.
Azt is megállapíthatták, hogy a férfiak nemi izgalmának fiziológiás jelei, bőrhőmérsékletük és szívritmusuk is lecsökkent a női könnycseppek szagolása miatt. Továbbá, a könnycseppeknek kitett férfiaknál a tesztoszteronszint is jelentősen leesett. A tesztoszteron egy hormon, amely szorosan összefügg a férfiak nemi izgalmával.
A könnycseppeknek való kitettség és az agyi aktivitás
Egy másik vizsgálatban a férfiak ugyanezeket tették, de a kutatóorvosok egy fMRI (funkcionális MRI) berendezést használtak a férfiak agyi aktivitásának mérésére. A berendezés letapogató eszközei világosan kimutatták, hogy a nemi izgalomért felelős agyi területeken lecsökkent az aktivitás, amikor a férfiak a női könnycseppeket szagolták.
Noam Sobel, a kutatócsoport egyik tagja a következőket fűzte hozzá megállapításaikhoz:
„Ez a tanulmány igen érdekes kérdéseket vet fel. Melyek azok a vegyi anyagok, amelyeket a női könnyek tartalmaznak? Vajon a különböző érzelmi szituációk különböző, könnyek-kódolta jeleket közvetítenek-e? Vajon a női könnyek kémiai összetétele különbözik-e a férfiakétól? És a gyermekek könnycseppjei? Vizsgálatunk megerősíti azt az ötletünket, mely szerint a humán kémiai jelek – még akkor is, ha valaki nincs tisztában vele – hatással vannak mások viselkedésére is.”
A publikáció szerzői azt is megemlítik, hogy az emberi sírás és a könnyek funkciója még Charles Darwint is megtévesztette. Darwin képes volt arra, hogy az érzelmi „kifejeződések” néhány funkcióját megmagyarázza, mint pl. az undor esetén a száj összehúzása, amelyről úgy vélte, az a romlott ételre adott válaszreakció eredménye.
Az izraeli kutatók szerint az ő vizsgálódásuk eredményei talán szolgálnak egy válasszal erre a rejtélyre, vagyis, hogy a könnynek „chemosignal”, azaz kémiai jelző funkciójuk van. Noam Sobel azt is kihangsúlyozta, hogy néhány rágcsáló állat könnye az emberéhez hasonló kémiai jeleket tartalmaz, tehát szerinte a kizárólag az emberre jellemző viselkedés, az érzelmek kiváltotta sírás, lehetséges, hogy nem is olyan egyedülállóan „humán” tevékenység.
