A British Medical Journal (BMJ) „Szupportív és Palliatív Kezelés” c. szakfolyóiratában jelent meg egy friss kutatási eredményről beszámoló publikáció, amelyben a kutatók arról írnak, hogy azoknak a szülőknek, akik gyermeküket élete első 12 hónapja alatt veszítették el, szignifikánsabban magasabb még 25 évvel elteltével is a korai elhalálozás kockázata.
Egy vizsgálatban az angol kutatók az Egyesült Királyság (UK) 1971-2006. év közötti felnőtt halálozási regiszteréből 5 %-nyi mintát véletlenszerűen választottak ki, egyrészt olyan szülőkét, akiknek gyermeke az első életévet túlélte, másrészt olyanokét, akiknek gyermeke élete első éve előtt elhunyt, beleértve azokat is, akiknek a csecsemőjük halva született.
Az eredmények napvilágra tárták, hogy azok a Skóciában élt szülők, akik gyermeküket a gyermek első életéve előtt elvesztették, kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg vagy özvegyültek meg a gyermek halálát követő 15 éven belül, mint azok a szülők, akik nem veszítették el gyermekeiket annak első életéve előtt. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy az özvegy anyáknál különösen magas volt a korai elhalálozás rizikója.
Angliában és Walesben a megözvegyült anyák elhalálozási kockázata négyszer magasabb volt a gyermek halálát követő első 15 évben és annak ellenére, hogy ezek a hatások az idővel fokozatosan csökkennek, a korai elhalálozás kockázata még mindig 1.5-szer magasabb volt a veszteséget követő 25 éven át, szemben azon anyákéval, akik nem estek át a gyermek korai elvesztésének a fájdalmán.
A szerzők azt mondják, amikor egy személy partnere vagy házastársa meghal, a hátramaradt fél az emberek ismert hiedelme szerint is korábban halálozik el és ez azzal magyarázható, hogy „meghasad a szívük” fájdalmukban. A vizsgálat szerint ez azokra is vonatkozik, akik gyermeküket annak csecsemőkorában veszítették el.
Annak ellenére, hogy az öngyilkosságok kizárásához az adatok nem bizonyultak elegendőnek, a szerzők azt sugallják, hogy a haláleset stresszhatásának biológiai értelemben vett hatása is van, gyengíti az immunrendszert.
A kutatók ezt írják: „A megözvegyült szülők sokkal nagyobb valószínűséggel használnak olyan hiányos alkalmazkodásra utaló megküzdési stratégiákat, mint pl. az alkohollal való visszaélés, amely az alkoholabúzus miatti betegségek vagy nem szándékos sérülések megnövekedett valószínűségéhez vezet. A szerzők véleménye szerint egy másik magyarázat erre az, hogy a gyermek halva-születése és a csecsemőhalál valószínűleg gyakoribb az olyan szülőknél, akik maguk is gyenge egészségi állapottól szenvednek.
A kutatók vizsgálatukból az alábbi végkövetkeztetést vonták le: „Szinte kényszerítve érezzük magunkat, hogy tovább nyomozzunk a korai elhalálozás okait illetően annak érdekében, hogy pontosan megállapítsuk, mely tényezők vezetnek a megözvegyült/magukra maradt szülők megnövekedett mortalitási arányához.”
