A „Brit Orvostudományi Szakfolyóirat” (BMJ) online számában megjelent egy publikáció, amely egy frissen lefolytatott svéd kutatásról számol be. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a policisztás ovárium szindrómában (rövidítése: PCOS) szenvedő nőknél sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy a terhesség időszaka alatt egészségügyi problémáik lesznek, különösen, ha előtte termékenységi (meddőségi) kezelésen estek át.
A reproduktív korban lévő nők mintegy 5-15 %-a szenved a PCOS kórképtől. A policisztás ovárium szindróma (más néven: Stein-Leventhal szindróma) egy olyan gyakori rendellenesség, amelyben a petefészkek szélei körül belül, a meg nem repedt tüszőkből tipikusan kicsi ciszták fejlődnek ki. A kórkép tünetei között megtalálható a rendszertelen havi vérzés, az ovulációs (peteérési) problémák, az aknés bőr, a súlygyarapodás és a kórosan fokozott szőrnövekedés. Ezen túlmenően azoknál, akik a szindrómában érintettek, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy termékenységi (meddőségi) kezelésen kell átesniük ahhoz, hogy teherbe tudjanak esni.
A svéd kutatók a PCOS-ban szenvedő nők jobb monitorozását sürgetik a terhesség és a szülés időszakában, mivel ezek a nők jobban ki vannak téve a koraszülés, a terhesség alatti cukorbetegség és preeclampsia kifejlődése, valamint a terhességi toxémia kockázatának. A kutatók korábban úgy vélték, hogy ezeket a betegség kimeneteleket az asszisztált reprodukciós technológia alkalmazása magyarázza, de nem erről van szó.
A stockholmi Karolinska Intézet és Karolinska Egyetemi Kórház kutatói elhatározták, hogy megvizsgálják, mekkora a PCOS-ban szenvedő nők káros terhességi komplikációinak a kockázata, figyelembe véve az anyai jellemvonásokat és a termékenységi kezelést.
Ehhez a kutatók nemzeti szintű adatokat, konkrétan 3.787 fő, PCOS-ban szenvedő nő és 1.191.336 fő, a kórképben nem szenvedő nő szüléssel kapcsolatos információit tanulmányozták át, számba véve a káros terhességi kimenetel kockázatait, beleértve a terhesség előidézte cukorbetegség, a preeclampsia, a koraszülés, a magzati halvaszületés és az újszülöttkori elhalálozás kockázatait, továbbá az újszülöttek gyenge egészségi állapotát.
Elvégezték a különféle változók szerint szükséges kiigazításokat – ilyen változók például az anyai jellemvonások, beleértve a szüléskori életkort és a testtömeg-indexet, a szociogazdasági faktorokat és az olyan meddőségi kezeléseket, mint amilyen az IVF (kémcsőben történő petesejt megtermékenyítés) is.
A vizsgálat eredményei napvilágra tárták, hogy a policisztás ovárium szindrómával diagnosztizált nők között – ellentétben az e kórképben nem szenvedőkkel - sokkal gyakoribb az elhízott (kövér) nő és sokkal több közöttük az olyan, akiknél az asszisztált reprodukciós technológiát alkalmazták, pl. az IVF kezelést.
A kutatók azt is felfedezték, hogy erős kapcsolat van a policisztás ovárium szindróma és a preeclampsia között. A PCOS-ban szenvedő nőknél 45 %-kal magasabb annak a kockázata, hogy terhességi toxémia fejlődik ki náluk és több mint kétszer nagyobb valószínűséggel történik náluk koraszülés és/vagy fejlődik ki a terhesség indukálta cukorbetegség. Megállapították továbbá, hogy azoknak a csecsemőknek a súlya, akiknek az édesanyja PCOS-ban szenvedett a terhesség időszaka alatt, jóval nagyobb valószínűséggel lesz kórosan nagy és hajlamosak a szülés közbeni asphyxiára (lélegzet elakadás, fulladásos probléma).
Összefoglalva, a vizsgálat feltárta, hogy a PCOS diagnózisa a káros terhességi szövődmények megnövekedett kockázatával jár együtt és hogy az asszisztált reprodukciós technológia alkalmazása vagy az anyai jellemvonások – mint pl. az előrehaladott kor szüléskor vagy a terhesség alatti túlsúlyosság/kövérség – viszont nincsenek összefüggésben a terhességi szövődményekkel.
Végkövetkeztetésként a kutatók az alábbiakat mondták: „A terhesség alatt PCOS szindrómában szenvedő nőknél szükség lehet a terhesség és a szülés alatti fokozott ellenőrzésre. A jövőbeni kutatások szempontjából hasznos lehet, ha a glükóz-kontrollra, az orvosi kezelésre és a hormonális státuszra fókuszálnak a kutatók.”
Az angliai Southamptoni Egyetem professzora, Dr. Nick Macklon fentiekhez az alábbi megjegyzést fűzte, szerkesztői véleményként:
„Az világos, hogy a PCOS szindrómában szenvedő nőket „nagy kockázatú” szülészeti betegeknek kell tekinteni és ezeket a nőket a képzett szülésznőknek, a háziorvosoknak és a szülész-nőgyógyászoknak figyelemmel kell kísérniük. Ugyanakkor a perinatális (szülés körüli) kockázatok csökkentésére jelenleg alkalmazott intervenciók használatának az alátámasztásához több bizonyítékra van szükség és ez megkívánja a különböző policisztás ovárium szindróma fenotípusoknak és azoknak a háttérben meghúzódó mechanizmusoknak a jobb megértését, amelyek révén ez a gyakori kórkép megváltoztatja a terhességek kimenetelét.”
