„Ha Ön egy olyan hölgy, aki már elért a posztmenopauzális életszakaszába (utolsó menstruációja óta már eltelt 1 év) és diétával fogyókúrázik, ha nem szeretne veszíteni az izomtónusából, akkor folyamatos fehérjebevitelre van szüksége.” – írták az amerikai Illinoisi Egyetem kutatói a „Gerontológia Szakfolyóirata: Orvostudomány” c. szaklapban. Azt is hozzátették, a fehérje segít az éhség leküzdésében is.
Ellen Evans a cikkben elmagyarázta, hogy egy olyan súlycsökkentő diéta, amely proteinben gazdag, óvja az izomtömeget. Ms. Evans és kutatói teamje azt tűzte ki célul, hogy meghatározzák, a testösszetétel hogyan kapcsolódik a fizikális funkcióhoz – és végül azt állapították meg, hogy nagyon sok idősebb nő, aki súlycsökkentő diétába kezdett, hajlamossá vált az izomtömegvesztés magasabb kockázatára, de természetesen zsírt is veszített.
Ms. Evans kutatótársa, Mina Mojtahedi véleménye szerint az izomtömegvesztés alááshatja egy nő szervezetének az egyensúlyát, általános erőnlétét és arra is befolyással van, hogyan képes a napi feladatait teljesíteni, mint pl. lépcsőn felfelé haladni vagy egy karosszékből felállni.
A kutatók megállapították, hogy a fehérjében gazdag étrend kivédi az izomvesztést, amikor egy idősebb nő megpróbál súlyt veszteni – ezáltal megvédi az izom-zsír arányt.
Ms. Mojtahedi azt írta a publikációban, hogy az idősebb nők, akik fogyókúrás diétájuk során nagyobb mennyiségű fehérjét vittek be a szervezetükbe, 3.9 %-kal nagyobb súlyt veszítettek, mint más, hasonló korú diétázó nők és relatíve 5.8 %-kal több combizomtömeget nyertek.
A 6 hónapos, dupla-vak vizsgálatba 31 fő egészséges, a posztmenopauzális életszakaszban lévő elhízott nőt vontak be, akik egy 1.400 kalóriás súlycsökkentő diétát követtek. A résztvevőket két csoportba osztották, az egyik csoport egy por alakú tejsavó táplálékkiegészítőt kapott reggelente és délutánonként, míg a másik csoport szénhidrátokat tartalmazó placebot kapott.
Mindezzel kapcsolatosan Ms. Mojtahedi a következőket mondja: „Hisszük, hogy reggel és a nap folyamán is fontos fehérjét fogyasztani, így a szervezet mindig megkapja a szükséges aminosavakat. Sajnálatos módon az amerikai nők hajlamosak arra, hogy ne egyenek fehérjét, különösen, amikor megpróbálják étrendjük kalóriaértékét csökkenteni. Nem nehéz azonban proteinport adni a „smoothie”-ba (turmixital, amely joghurt, valódi gyümölcsök és jégkása keveréke), vagy elfogyasztani egy magas proteintartalmú snacket, illetve becsempészni egy egészségesebb étrendet a hajszolt életmódba is.”
Mindkét vizsgálati csoport tagjait arra ösztönözték, hogy végezzenek könnyű testmozgást, például sétáljanak vagy végezzenek streching (nyújtás) gyakorlatokat, emellett a résztvevők diétás oktatásban is részesültek, melynek során egészséges napi étrendmintákkal ismerkedhettek, valamint kaptak egy mérleget, hogy mérni tudják az ételadagjuk mennyiségét.
A vizsgálat előtt és után is értékelték a résztvevők erejét és egyensúlyozási képességüket: értékelték, vajon képesek-e 15 métert sétálni, egymás után ötször felállni egy karosszékből és felemelni egy könyvet 40 cm-rel a válluk fölé. Jobb combjuk izomtérfogatát, a combjukon lévő zsír mennyiségét és a combizmon belüli zsír mennyiségét MRI készülékkel mérték mind a vizsgálat kezdetén, mind a végén.
Mindkét csoportnál látható volt, hogy izomerejük csökkenésével párhuzamosan a súlyuk is csökkent. Ms. Evans a publikációban azonban megjegyezte, eredményeik azt jelzik, hogy az izomtömeg zsírhoz viszonyított mennyiségének a növekedése előnyösen hatott az egyensúlyozási képességre és a teljesítményre is: „Habár ezeknél az idősebb hölgyeknél a súlycsökkenés negatívan hatott az izomerőre, a csökkent testsúly más aspektusból azonban segítette a fizikális funkciót. Feltételezzük, hogy a fentieknél jóval erőteljesebb gyakorlatok – különösen az ellenállás tréning – még több izomtömeget őrizne meg.”
