A férfi szubfertilitás (a normálishoz képest csökkent mértékű megtermékenyítő képesség) és a prosztatarák kifejlődésének az alacsony kockázata között egyértelmű kapcsolat van – állítják a svéd Lundi Egyetem (a világ top 100 egyetemeinek az egyike) kutatói.
Azokkal a férfiakkal összehasonlítva, akik már legalább egy gyermeket nemzettek (apák) és fenyegeti őket a prosztatarák kialakulása, az önkéntelen gyermektelenség problémájával szembe néző férfiaknál a kórkép kifejlődésének a kockázata 50 %-kal alacsonyabb. A kutatók most arra kíváncsiak, vajon ez a jelenség a prosztatarák elleni harcban felhasználható-e.
A prosztata (dülmirigy) egy mirigyes szerv, amely része a férfi reprodukciós rendszernek. A prosztata által termelt váladék az ondó (a hímivarsejteket, a spermiumokat védő folyadék) részét képezi, a spermiumok aktivitását és mozgását segíti elő. Hazánkban a prosztatarák a férfiak rákos megbetegedései között a 2-3. helyet foglalja el. A prosztatarák egyik veszélye az, hogy a korai stádiumban rendszerint teljesen tünetmentes a beteg, éppen ezért akinek a családjában még nem fordult elő ez a kórkép, annak 50 éves kortól kezdve ajánlott a rendszeres szűrővizsgálatokon részt venni.
Dr. Yasir Ruhayel, az Egyetem Molekuláris Genetikai Reproduktív Orvostudományi Kutatócsoportjának a tagja és egyben a Skåne Egyetemi Kórház urológus rezidense és munkatársai a kutatásukba az ún. „Malmöi Táplálkozási és Rák Lakossági Vizsgálat”-ban (ez a nagyszabású vizsgálat az 1990-es években kezdődött Malmöben és mintegy 30.000 helyi lakosra terjed ki) résztvevő férfiak közül 900 főt vontak be. Közülük 450 férfi szenvedett prosztatarákban és őket hasonlították össze a hasonló létszámú kontroll csoporttal, akiknél ezt a betegséget még sohasem diagnosztizálták.
A kutatók tézise megerősíti azokat a korábbi, ugyancsak regiszter-alapú kutatási eredményeket, amelyek szintén kapcsolatot mutattak ki, de mégis Dr. Ruhayel és kollégái folytatták le az első olyan kutatást, amely a téma aprólékos részleteivel is foglalkozott.
A svéd kutatás fontos következtetése az, hogy a csökkent prosztatarák kockázat és a szubfertilitás közötti kapcsolat jóval erősebb, mint a prosztatarák és a korábban vizsgált egyéb faktorok közötti kapcsolat. Ilyen egyéb, kiváltó faktor például a táplálkozás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és számos különböző betegség megléte.
Dr. Ruhayel és munkatársai azt is kutatták, vajon bizonyos gének variációi összekapcsolhatók-e a szubfertilis férfiaknál megfigyelt csökkent prosztatarák kockázattal.
„Megállapítottunk bizonyos genetikai összefüggéseket, de az eredmények egyelőre csak előzetesnek tekinthetők és kiterjedtebb vizsgálatokra van szükség, melyekbe jóval nagyobb számban fogunk bevonni férfiakat ahhoz, hogy képesek legyünk a genetikai jelentőséget igazolni.” – magyarázza Dr. Ruhayel.
Az egyik azonosított „jelölt” gén az ún. AHR (AHR=aril-hidrokarbon receptor) fehérje-kódoló gén, amely a férfi és a női nemi hormon jelátviteli rendszerrel lép interakcióba. Az AHR gén „dioxin-receptor”-ként is ismert, mivel a környezetszennyező és mérgező dioxinok káros hatásait közvetíti és ezek érintik a fertilitást is. (A tudományos irodalom a poliklór-dibenzodioxinokat PCDD-nek vagy egyszerűen dioxinoknak nevezi.)
Amennyiben a jövőbeni kutatások képesek lesznek jóval pontosabban meghatározni azt, hogy mely gének csökkentik a prosztatarák kifejlődésének a kockázatát, az megnyithatja az utat az új, hatékony gyógyszerek kifejlesztése előtt. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, a kívánatos tulajdonságokkal rendelkező géneket szélesebb kontextusban is meg kell vizsgálni, mivel a csökkent fertilitást rendszerint számos tényező idézi elő. A rák-blokkoló tulajdonságokat szintén szeparálni és izolálni kell azoktól a tulajdonságoktól, amelyek a fertilitást csökkentik.
A Lundi Egyetem kutatói az ún. reverz (fordított irányú) szituáció iránt is érdeklődnek, nevezetesen az iránt, vajon lehetséges-e a csökkent fertilitású férfiak számára annak révén nyújtani segítséget, hogy a prosztatarákban szenvedő férfiak génjeit vizsgálják.
