Mielőtt a beteg kezelését megkezdenék, kategorizálni kell a prosztatarákot, mennyire határos más szervekkel: mirigyre lokalizált, nagyobb, vagy csak lokálisan beszűrődött tumor, metasztázisos (távolra, vagy széles körben áttétet képzett) tumor.
Az első kettő kategória esetében a kezelési mód sebészi kimetszés, radioterápia, hormon terápia, krioterápia, ezek kombinációja és tartós figyelemmel kísérés. Az áttétet képzett prosztatarák esetén a hormon- és kemoterápia enyhítő, tüneti kezelés, amely lassítja a tumornövekedést és elnyomja a beteg tüneteit.
A sebészi kezelés a prosztatarák esetén részleges kimetszés, vagy teljes prosztatamirigy-eltávolítás. Mind ebben az esetben, mind radioterápiás kezelések esetén bekövetkezhetnek az ismert mellékhatások: impotencia, vagy csökkent szexuális funkció, valamint inkontinencia. Ilyen esetekben további kezelésekre van szükség.
A radioterápia lehet 6-7 héten keresztül tartó, célzott, széles sugarú besugárzás, vagy brachyterápia, ez utóbbi esetben UH irányítással, tű segítségével ún. radioaktív magokat ültetnek be a daganatba, vagy a daganat közelségébe, amelyek közeli sugárforrásként szolgálnak.
Hormonterápia esetén – mivel a tesztoszteron hormon stimulálja a prosztatamirigy rákos sejtjeinek burjánzását – a cél a tesztoszteron termelés elnyomása, amely történhet sebészi és gyógyszeres úton. Általánosságban elmondható, hogy a hormonterápiát azon előrehaladott állapotú rákos betegeknél alkalmazzák elsősorban, akiknél áttétképződés, vagy a szomszédos szövetekbe beszűrődés történt.
Krioterápia során a rákos sejteket fagyasztással ölik meg, ezt az eljárást elsősorban kezdeti stádiumban lévő prosztatarákos betegeknél alkalmazzák. Tű segítségével folyékony, megfagyásra képes anyagot, nitrogént, vagy argont juttatnak a rákos sejtekbe, UH-s felügyelet mellett. A kezelés mellékhatásaként a húgyvezeték és –hólyag károsodhat.
Kemoterápiás kezelésekre minden olyan, előrehaladott állapotú rákos beteg esetén sor kerül, akik más kezelésekre nem reagáltak megfelelően.
A beteg állapotának tartós figyelemmel kísérése, a rák korai stádiumában megköveteli a beteg 3-6 havonkénti megjelenését az orvosnál, amikor ujjas végbélvizsgálatra, valamint vérvizsgálatra kerül sor, a szokásos kikérdezésen túl. A korai stádiumú betegek mintegy 30 %-ánál beavatkozás helyett a tartós figyelemmel kísérést választják az orvosok, mivel a prosztatarák egyéb rákbetegségekkel összehasonlítva nagyon lassan növekszik. Sokszor évtizedek is eltelhetnek, mire a rák esetleg áttétet képez. Beavatkozás helyett ezt a módszert választják az orvosok akkor is, ha a beteg más, komoly betegségekben is szenved, mint pl. tüdő-, vagy szívbetegség, AIDS, cukorbetegség stb.
Prognózisa
Abban az esetben, ha a tumor a prosztatamirigyre lokalizálódott, ez a teljes eltávolítás mintegy 90 %-os gyógyulási esélyt biztosít, annak ellenére, hogy vannak mellékhatásai.
A prosztatarákos betegeknél a gyógyulás, a tünet- és panaszmentes sokéves túlélés kilátásai kellően megválasztott és időben alkalmazott terápiás beavatkozások mellett igen jók.
Prevenciója
Az időben felismert, lokalizált prosztatarák gyógyítható, vagy legalábbis visszaszorítható, és a beteg számára jó minőségű, lényegében tünet- és panaszmentes élet biztosítható.
A korai felismerés érdekében figyelni kell a vizelet színére, jellegére és véres vizelet észlelése esetén mielőbb orvoshoz kell fordulni. Anatómiai adottságok miatt nincs mód arra, hogy a korai felismerést valamiféle önvizsgálati módszerrel végezzék a férfiak.
Ajánlatos, hogy minden 40 évesnél idősebb férfi az ezen életkor felett egyébként is ajánlatos évenkénti általános, alapos orvosi kivizsgálás során kérje, hogy a prosztatáját is vizsgálják meg. Ezzel az egyszerű, kissé kellemetlen, de rövid és fájdalmatlan ujjas végbélvizsgálattal ugyanis a még tüneteket nem okozó prosztatarák is az esetek jelentős hányadában felismerhető, illetve minden, a prosztatarák gyanúját keltő elváltozás észrevehető és az ilyenkor szükséges szakorvosi kivizsgálás elvégeztethető.
A férfi nemi szervek daganatos megbetegedései
