A rosszindulatú prosztata tumor sejtjei éhes, növekvő sejtek. Az ausztráliai Centenárium Intézet (Sydney) kutatói felfedezték a prosztatarák egy potenciális jövőbeni kezelési módszerét, amely a tumorsejtek azon esszenciális tápanyagoktól való megfosztását – éheztetését - jelenti, melyek a gyors növekedésükhöz szükségesek. A tudósok kutatásuk eredményeiről az Amerikai Rákkutatási Társaság „Rákkutatás” c. szakfolyóiratában számoltak be.
A kutatók munkája – melyhez laboratóriumban tenyésztett humán sejteket használtak – olyan gyógyszer célpontokat tárt fel, amelyek képesek a korai és a késői stádiumú prosztatarák progresszióját is lassítani.
Ausztráliában minden évben kb. 3.300 férfi hal meg prosztatarák következtében, az összes ráktípus közül a tüdőrák után a prosztatarák a második, amely felelős a férfiak elhalálozásáért. Ebben az értelemben a prosztatarák hasonlít a női emlőrákhoz. (Magyarországon évente kb. 1.500 férfi halálát okozza a prosztatarák és a férfiak körében a harmadik leggyakoribb rosszindulatú daganat.)
A prosztata (dülmirigy) egy mirigyekből és sima-izomzatból álló szerv, amely a húgyhólyag alatt helyezkedik el. A prosztatarák leggyakrabban a prosztata mirigyhámjának a sejtjeiből indul ki (adenokarcinóma). A prosztatarák kialakulásában nagyon fontos szerepet játszik a tesztoszteron hormon, mert e nélkül a férfi hormon nélkül – amelyet a herék termelnek – a tumor nem alakul ki. Általában a korai stádiumban lévő és így potenciálisan gyógyítható prosztataráknak nincsenek nyilvánvaló tünetei. Ez megnehezíti az egyéb, jóindulatú prosztata rendellenességektől való megkülönböztetését, melyek rendszerint vizeléssel kapcsolatos tüneteket okoznak.
Az 50 évesnél idősebb férfiaknak ajánlott évente prosztatarák szűrésre menniük. Mivel a prosztata közvetlenül a végbél előtt helyezkedik el, így a végbélnyíláson keresztül ujjal vizsgálható. Ha a családban már előfordult prosztatarák, akkor ajánlott már 40 éves kortól részt venni a rendszeres szűrővizsgálatokon.
A prosztatarák jelenlegi terápiája magában foglalja a prosztata sebészi eltávolítását (prosztatektómia), besugárzását (radioterápia), a kemoterápiát, a tumor fagyasztását vagy a férfi nemi hormon, a tesztoszteron szintjének vagy hatásának a csökkentését – a kezeléseknek azonban gyakori a mellékhatása, beleértve az inkontinenciát (vizelettartási probléma) és az impotenciát (más néven erektilis diszfunkciót) is.
A rákos prosztatasejteknek a növekedésükhöz esszenciális tápanyagra, a leucinnak nevezett aminosavra van szükségük, melyet specializált (elkülönült) fehérjék pumpálnak a tumorsejtekbe. És pont ez lehet a prosztatarák gyenge pontja.
Dr. Jeff Holst és kutatói teamje egy vizsgálat során azt állapította meg, hogy a prosztatarák sejteknek sokkal több „pumpáik” vannak, mint a normál, egészséges sejteknek. Ez teszi lehetővé, hogy a rákos sejtek jóval több leucinhoz jussanak mint a normál sejtek és akár a prosztatán kívülre is nőjenek (áttétképzés).
„Ez az információ teszi számunkra lehetővé, hogy megcélozzuk a pumpákat – és ennek két útját is kipróbáltuk. Azt láttuk, hogy elsősorban a proteinpumpák mennyiségének a csökkentésével szakíthatjuk meg a rákos sejtek leucinfelvételét, másodsorban pedig egy olyan gyógyszer bejuttatásával, amely felveszi a versenyt a leucinnal. Mindkét megközelítési mód lassította a tumor növekedését, lényegében „éheztettük” a rákos sejteket.” – magyarázza Dr. Holst.
A publikáció vezető szerzője, Dr. Qian Wang szerint a pumpák különböző sorozatainak a megcélzásával képesek voltak lassítani a tumor növekedését, mind a prosztatarák korai, mind a késői stádiumában:
„Néhány kísérlet során 50 %-kal is tudtuk a tumor növekedését lassítani. Reményeink szerint képesek leszünk egy olyan kezelési mód kifejlesztésére, amely lassítani fogja a prosztatarák növekedését, így nem lesz szükség sebészi beavatkozásra. Ha az elkövetkező néhány év során elvégzendő állatkísérletek sikeresnek bizonyulnak, akkor a klinikai vizsgálatok már rövid időn, akár 5 éven belül is megkezdődhetnek.”
Dr. Holst azt mondja, felfedezésük egyik járulékos haszna az, hogy sikerült megérteni a prosztatarák és a magas leucin tartalmú ételek fogyasztása közötti összefüggést is:
„A vörös húsokban és tejtermékekben gazdag táplálkozás korrelál a prosztatarákkal, de egyelőre azt még senki nem érti pontosan, miért. Elkezdtük tehát azt is vizsgálni, vajon ezek a fehérjepumpák magyarázhatják-e a táplálkozás és a prosztatarák közötti kapcsolatot. Miután Ausztráliában kilenc férfiból egynél kifejlődhet élete során a prosztatarák, ez a felfedezés emberéletek ezreit érintheti.”
Az L-típusú aminosav transzporterek, mint a LAT1 és a LAT3, közvetítik az olyan esszenciális aminosavak felvételét, mint amilyen a leucin is. A kutatók beszámolnak arról, hogy a prosztatarák sejtek koordinálják a LAT1 és a LAT3 transzporterek expresszióját, ezáltal sikerül fenntartani a leucin megfelelő szintjét az mTORC1 jelzéshez (a jelátviteli úton) és a sejtnövekedéshez.
(Az mTOR angol rövidítés, jelentése: emlős rapamycin célpont; egy fehérje, amelyet emberekben a FRAP1 gén kódol. Egyben egy serin/threonin protein-kináz, amely szabályozza a sejtnövekedést, a sejt-proliferációt, a sejtmotilitást, a sejttúlélést, a fehérjeszintézist és a transzkripciót. Az mTORC1, vagy mTOR Complex-1 egy komplex, amelyet az mTOR klasszikus jellemvonásai jellemeznek, mivel tápanyag/energia/redox szenzorként és proteinszintézis kontrollálóként funkcionál.)
A kutatók azt is bemutatták, hogy a LAT funkció (LAT=T-sejt aktiválás összekötő) gátlása lecsökkenti a tumorsejtek növekedését és az mTORC1 prosztatarák sejtekben történő jelzését. A rákos sejtek ugyanis az aminosav beáramlást a LAT3 expresszió androgén receptor szabályozásán keresztül tartják fenn és az aminosavtól való megfosztást követően a LAT1 expresszió ATF4 szabályozásán keresztül.
A primer prosztatarák esetében ezek a „válaszok” sértetlenek, amint azt a primer betegségben a LAT3 magas szintje és a LAT1 növekedése jelzi a hormonális ablációt követően és a metasztázisos léziókban.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy a prosztatarák sejtek a megnövekedett aminosav igényre egy integrált jelátviteli úton keresztül válaszolnak, ami megnövekedett aminosav transzporter expresszióhoz és sejtnövekedéshez vezet.
