A rádiofrekvenciás abláció (angol rövidítése: RFA) a diszplasztikus Barrett-nyelőcső kórkép biztonságos és hatékony kezelési módszere, mely hosszan tartó hatást biztosít – számol be egy frissen lefolytatott vizsgálat eredményéről az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság hivatalos folyóirata, a Gasztroenterológia.
A vizsgálat azt igazolta, hogy a betegség progressziója, amely megelőzi a nyelőcsőrák kifejlődését, ritka volt azon betegek körében, akik RFA kezelésen estek át és közöttük nem is fordult elő a beavatkozással vagy a rákkal összefüggő elhalálozás.
„A vizsgálattal kapcsolatos publikáció a prekancerózus (rákmegelőző) Barrett-nyelőcső kórképben szenvedő, rádiófrekvenciás abláción átesett betegek leghosszabb időtartamú utókövetéséről számol be. Mivel a diszplasztikus Barrett-nyelőcső kórképben szenvedő betegeknél a legnagyobb a malignus elfajulás kockázata, ezek az adatok alapvetően szükségesek ahhoz, hogy megértsük az ablációs terápia értékét. Az ilyen betegekkel az orvosnak előbb mindig meg kell beszélnie, hogy ez a kezelési mód számukra megfelelő-e.” – mondja Dr. Nicholas J. Shaheen, a publikáció vezetője szerzője és az Észak-Karolinai Egyetem (Chapel Hill) munkatársa.
A Barrett-nyelőcső a gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) egyik legsúlyosabb szövődménye, a reflux előrehaladott állapotában a nyelőcső alsó szakaszának laphámja elpusztul és helyét az ún. metaplasztikus hengerhám foglalja el, amely a bélfal hámjához hasonlatos. A reflux megfelelő kezelése esetén csak a Barrett-nyelőcső betegek kisebb részénél fejlődik ki a nyelőcsőrák egy ritka, de gyakran halálos típusa. Ha a malignus elfajulás megkezdődik, a rákmegelőző elváltozások – melyet dysplasiának is neveznek – már gyakran megtalálhatók a Barrett-nyelőcső kórképben szenvedő betegeknél. Az ilyen betegek hagyományos kezelési módja a nyelőcső sebészi eltávolítása. A beavatkozás ugyan hatékony, de mivel nagy műtétről van szó, a szövődmények aránya jelentős és előfordul, hogy a műtét következtében meghal a beteg.
Az RFA egy minimálisan invazív kezelési alternatíva a diszplatikus Barrett-nyelőcső kórképek esetén, melynek során a nyelőcső prekancerózus sejteket tartalmazó belső hámrétegét rádiófrekvenciás hullámok alkalmazásával pusztítják el, a hullámok kifejtette hőhatás mintegy elégeti a sejteket. Ha a prekancerózus hengerhámsejteket elpusztították, a normál laphám rendszerint regenerálódik a nyelőcsőben.
A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a 119 fő, RFA technikával kezelt beteg több mint 90 %-ánál sikeres volt az abnormális, rákmegelőző állapotban lévő sejtek és az intestinalis metaplasia eradikációja (kiirtása), mégpedig egy átlagosan 3 évnél hosszabb utókövetéses időszak során.
Abból az 56 betegből, aki a vizsgálatban már elérte a 3 éves utókövetési időszak végét, a dysplasia 55-nél megszűnt (98 %); az intestinalis metaplasia (hengerhám átterjedés) az 56 betegből 51-nél korrigálódott (91 %). Annak ellenére, hogy a vizsgálati protokoll szerint bármely betegnél, akinél kiújult a Barrett-nyelőcső, engedélyezett volt az ismételt RFA beavatkozás, a betegek 85 %-a dysplasia-mentes maradt és több mint 75 %-uk mentes maradt az intestinalis metaplasiától is az utókövetés első éve után, mégpedig mindenféle kezelés nélkül.
Átlagosan négyből három betegnél válik szükségessé az RFA endoszkópos procedúra elvégzése ahhoz, hogy az összes prekancerózus szövetet teljes mértékben el tudják távolítani. A 3 éves utókövetést követően tapasztalható volt, hogy mind az alacsony, mind a magas fokban dysplasiás betegek (az RFA beavatkozás előtt) nagy százaléka dysplasia-és intestinalis metaplasia mentes maradt a kezelés után. Azoknál a betegeknél is, akiknél a Barrett-nyelőcső kiújult, az ismételt RFA beavatkozás segítségével elérhető volt az intestinalis metaplasia komplett eliminációja.
„A vizsgálatból nyerhető információk azt sugallják, hogy a rádiófrekvenciás abláció a prekancerózus sejtek nyelőcsőből történő eltávolítását eredményezi és ez az eltávolítás tartós, legalábbis a 3 éves utókövetési időszak vonatkozásában. Folytatjuk az utókövetést a betegeknél annak érdekében, hogy az RFA kezelés hosszú távú kimenetelét jobban meg tudjuk határozni.” – összegezte véleményét Dr. Shaheen.
