Néhány kutatás kifejezett összefüggést fedezett fel a fogak teljes elvesztése és a kognitív funkciók romlása, valamint a demencia (időskori elbutulás) kifejlődésének a magasabb kockázata között. Ennek egyik oka lehet az, hogy a kevés fog vagy a már hiányzó természetes alsó és felső fogsor megnehezíti a rágást, amely lecsökkenti az agyhoz irányuló véráramlást.
Az idősödéssel együtt jár a szájüregben lévő csontok sorvadása is. A test vázrendszerét érintő csontritkulás (osteoporosis) és a fogakat tartó csontok állományvesztése egymással szorosan összefüggő folyamatok. Az osteoporosisban szenvedő idős emberek általában több fogukat veszítik el, mint a csontritkulásban nem szenvedők. Mind a vázrendszer csontjainak a ritkulása, mind az állcsontok állományvesztése tünetmentesen zajlik, és a diagnózist általában akkor állítják fel, amikor a betegség már kialakult.
Az állcsontpusztulás kezdeti jele a fogínysorvadás, amikor a fognyakról visszahúzódik a fogíny és a gyökér szabaddá válik. Ez a folyamat egyben a szabad fogfelszín potenciális szuvasodását is elősegíti. A fogíny problémáinak, gyulladásának a kezdeti tünetei pedig – fogmosáskor ínyvérzés, az íny vörösessége, enyhe duzzanata – már korán felhívják a páciens figyelmét arra, hogy fogorvoshoz kell fordulnia.
Azok az idős emberek, akik rendszeresen ápolják a fogaikat, sokkal hatékonyabban tudják kontrollálni a fog körül kialakuló betegségeket és ez érvényes mind az osteoporosisban, mind a csontritkulásban nem szenvedő emberekre.
Napjainkig nem létezett olyan, a rágási képesség jelentőségét vizsgáló közvetlen kutatás, amely az idősebb korosztály (nemzeti) reprezentatív mintáján alapult volna.
Idén a híres svéd Karolinska Intézet Odontológiai (fogászati) Osztályának és Idősödés Kutató Központjának (ARC) a kutatói, együttműködve a szintén svéd Karlstad Egyetem kutatóival, lefolytattak egy vizsgálatot, amelybe 557 fő, 77 éves vagy annál idősebb, randomizáltan (véletlenszerűen) kiválasztott svéd embert vontak be. A kutatás során vizsgálták ezeknek az idős embereknek a fogvesztését, a rágási képességét és a kognitív funkciók működését.
A kutatói team megállapította, hogy azoknál az idős embereknél, akiknél rágási nehézségek jelentkeztek a kemény ételek – ide tartozik pl. az alma is - fogyasztása során, szignifikánsan magasabb volt a kognitív funkciók romlása kifejlődésének a kockázata. Ez a korreláció akkor is megmaradt, amikor a kutatási eredményeket olyan változókkal is kiigazították, amelyekről gyakorta számolnak be az orvosok úgy, mint a kognitív képességre ható tényezőkről. Ide tartozik többek között a nem, az életkor, az iskolai végzettség és a mentális egészségi problémák.
A kutatók a kognitív funkciók romlása és a demencia kockázatának a kifejlődése vizsgálatakor nem találtak összefüggést a között, hogy az idős emberek rágási képességét a természetes maradó fogak megőrzése vagy a mesterséges műfogsor (protézis) használata biztosította-e.
