A július Amerikában rossz hónapnak számít a kórházakba érkező betegek számára. Nem a hőhullám, az áramkimaradások és az üzemanyagárak miatt, hanem azért, mert a legjobban képzett és a legjobban becsült orvosrezidensek akkor távoznak a kórházakból és belépnek helyettük az újak.
Egy új vizsgálat, az első átfogó tanulmány megerősíti azt a trendet, ami a kórházak éves halálozási rátáját és szövődményes eseteit jellemzi. Az USA-ban minden évben belép az ún. „júliusi hatás”, amely a rezidenseket képző kórházak kb. 100.000 egészségügyi személyzetét érinti.
A tanulmány 39 korábbi vizsgálat adatait tekinti át, mely vizsgálatok során rögzítették az olyan kimeneteleket, mint az elhalálozás és az orvosi beavatkozások okozta szövődmények. A tanulmány szerzői azt állapították meg, hogy július hónapban a halálozási ráta 8-34 % közötti mértékben megemelkedik.
Dr. John Young, a Kalifornia Egyetem munkatársa világos magyarázattal szolgál: „Arra a metaforára gondolok, mint amikor egy futball csapat egy nagy nyereménnyel kecsegtető versenyben vesz részt. A végső támadás közepén az edző négy új játékost állít pályára a meccset végig játszó „veteránok” helyére. Ezek az új játékosok korábban soha sem játszottak az ellenfél ellen, míg a többi játékos, akiknek már van némi tapasztalatuk az ellenféllel vívott harcban, eltérő pozíciókba áll be (pl. a csatárból védő lesz). Ez az új csapat korábban még sohasem edzett együtt. Ez az, ami júliusban a rezidenseket oktató kórházakban történik az egészségügyi személyzettel.”
A korábbi 39 vizsgálatot az alábbiakat jellemezték:
-
27 vizsgálat számolt be elhalálozásról (69 %),
-
19 vizsgálat hatékonyságról számolt be (a beteg kórházi tartózkodásának hossza, a beavatkozás időtartama, kórházi költségek – 49 %),
-
23 vizsgálat jelentett morbiditást (59 %), és
-
6 vizsgálat számolt be orvosi műhiba kimenetelről,
miközben mindegyik vizsgálat a beteg kórházi ellátására fókuszált.
A nagyobb minőséggel megtervezett és nagyobb számban kivitelezett vizsgálatok megnövekedett mortalitást és csökkent hatékonyságot mutattak július folyamán, a rezidensváltás idején.
Dr. Young megjegyzi, hogy ilyen drámai változás a személyzet állományában más iparágakban ritkán történik meg, legalábbis nem rendszeres módon. Amint elérkezik a július, a legtapasztaltabb rezidensek maguk mögött hagyják azokat, akik a munkanaplóba, vagy a betegek kórtermi naplójába még nem jegyeztek be annyi klinikai szolgálatban töltött órát. Az idősebb rezidensek távozása egybeesik az újonc rezidensek, vagy az új orvosok belépésével, akik életükben először vállalnak felelősséget a betegekért.
A váltás megtörheti a kórházak betegellátását, növelheti a sebészi beavatkozások szövődményeit, vagy az orvosi műhibák számát, különösen, ha az új orvosok, akik még nem járatosak a kórház gyógyszerrendszerében, tévesen írják elő a gyógyszerek dozírozását. A váltás csökkenti a hatékonyságot is, sokkal több szükségtelen, vagy duplikált vizsgálatot rendelnek el, és a betegeket hosszabb ideig tartják a kórházakban, mint sem az szükséges lenne.
Cáfolásként, egyes kórházak biztosítják, hogy a legtapasztaltabb orvosok a nyári hónapok során telefonos készültségben álljanak, készek legyenek azonnal beugrani és tanácsot adni, vagy felügyelni azokat a kollégákat, akiknek betegellátási képességében kevésbé bíznak meg. Más központok ún. „részletes orientációs üléseket” tartanak annak érdekében, hogy biztosítsák, minden orvos képzett legyen a helyes gyógyszerfelírásban és a betegellátási procedúrákban.
Azon kórházak számára, akik nem rendelkeznek helyben ilyen programmal, a tanulmány megmutatja, milyen fontos, hogy bevezethessék azt. Azok a betegek ugyanis, akik júliusban lesznek betegek, ugyanúgy meg kell, hogy kapják a más hónapokhoz hasonló szintű orvosi ellátást.
