Az akut vesebetegek (rövidebb idejű veseműködés-kiesésben szenvedő betegek) gondozását ellátó kórházakból elbocsátott és a rehabilitációt célzó, hosszú távú ellátásra szoruló dializált vesebetegek köréből nagy arányban kerülnek vissza a betegek a dializáló gépekre – állapították meg amerikai kutatók vizsgálódásaik során.
A kétéves kutatásba 206 fő, hosszú távon dialízisre szoruló beteget vontak be. E betegek 45 %-ából, azaz 93 főből – akiknél akut veseelégtelenség volt a diagnózis – 30 %, azaz 28 fő gyógyult meg annyira, hogy lekerültek a dializáló gépekről, míg 70 %-uk, azaz 65 fő továbbra is dialízisre szorult, s náluk végstádiumban lévő krónikus veseelégtelenséget diagnosztizáltak.
A krónikus veseelégtelenség súlyosbodása egy idő után nélkülözhetetlenné teszi az életmentő kezeléseket, s jelenleg két módon lehet életben tartani a beteget: művese-kezeléssel, azaz dialízissel, vagy vese-transzplantációval (veseátültetéssel).
A dialízist célszerű már akkor elkezdeni, amikor még nincsenek súlyos panaszok. Ha a vizelethajtók hatástalanoknak bizonyulnak, ha aktív mozgásra nehézlégzés jelentkezik, a méreganyagok hányingert, hányást, fogyást, fokozódó gyengeséget okoznak, akkor azonnal meg kell kezdeni a dialízist, ami nem jelent mást, minthogy a beteg vérét géppel megtisztítják a mérgező anyagcsere-termékektől, biztosítják szervezete ionháztartásának működését, a szervezet többlet víztől való megszabadítását, és ezen keresztül a vérnyomás normalizálását.
A dialízis jelentősége abban áll, hogy így lehet kezelni és megelőzni a veseelégtelenség következtében jelentkező agyműködésbeli zavarokat, szívburokgyulladást, magas vérsav-szintet, szívelégtelenséget stb.
A kutatásban részt vett legtöbb dialízis-függő betegnek vissza kellett mennie az akut vesebetegek gondozását ellátó kórházakba, meghaltak, vagy kórházi tartózkodásukat követően gondozó otthonokban kerültek elhelyezésre.
A kutatás vezetője szerint mind a háziorvosok, mind a betegek hozzátartozói gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy a hosszú távú dialízis- kezelés után mik lesznek a beteg kilátásai. „A kutatást e kérdésnek a tisztázása céljából folytattuk le.” – magyarázta a kutatás vezetője, aki a Cincinnati Egyetem orvosprofesszora, és aki a cincinnati Veterán Kórház veserészlegének vezetőjével karöltve irányította a kutatást.
A dialízis akut vesebetegségből történő felgyógyulásban betöltött szerepe még mindig nem tisztázott, de a kutatás eredménye igazolja az akut veseelégtelenség és a végső stádiumban lévő krónikus vesebetegség közötti közvetlen kapcsolatot. A professzor szerint, ha sikerülne új utakat találniuk a vesedialízis-ellátás tökéletesítésében, az segítene az elhalálozások arányát csökkenteni ezek között a betegek között.
