Belga tudósok a szeptikus sokk kezelésében hatékonynak bizonyuló anyagot találtak, mely anyag egyébként az egyik legfőbb bűnös az intenzív osztályokon használt gépek tönkremenetelében.
A kutatók egerekben szeptikus sokk útján a salétrom-oxid gáz (NO) felszabadulását idézték elő, és azt fedezték fel, hogy az állatok egyes szerveiben sokkal kisebb károsodás lép fel, valamint a túlélési esélyeik is megnövekedtek. Ez minden várakozásukkal ellentétes volt, mivel általában szeptikus sokk esetén a salétrom-oxidot teszik felelőssé a vérnyomás hirtelen eséséért, ami halálhoz szokott vezetni.
A szeptikus sokk, vagy szepszis olyan kóros állapot, amelyben fertőzés miatt akut gyulladás lép fel a szervezetben, alacsony vérnyomás mellett, valamint vérrögök alakulnak ki, melyek a szervek vérellátottságát veszélyesen csökkentik. Mindezek következtében oxigén-hiány alakul ki, ami miatt a beteg szervei elégtelenül kezdenek el működni, egyik a másik után (általában a szervrendszerek működése, így a keringés és a légzés is leáll). Ilyen esetekben napjainkban még csak a szervek működését támogató terápia áll rendelkezésre.
Általánosan úgy feltételezték eddig, hogy a salétrom-oxid gáz (NO) felelős szeptikus sokk esetében a hipotenzióért (vérnyomás-csökkenésért) és a kardiovaszkuláris összeomlásért. Éppen ezért nagyon sok orvosi kutatás a salétrom-oxid keletkezésének leküzdésére fókuszál, amely egyébként a szervezetben hírvivő molekulaként is jelen van.
Paradox módon a szervezetben történő termelődésének megakadályozására irányuló erőfeszítések a szervek károsodásának súlyosbodásához és növekvő elhalálozáshoz vezettek, mind állatkísérletek során, mind szepszisben szenvedő betegeken történt klinikai kísérletek során. Mindezek következtében a tudósok arra a feltételezésre jutottak, hogy a salétrom-oxidnak szepszis esetén pozitív hatásai vannak, azonban e friss belga kutatás lefolytatásáig a salétrom-oxid gáz a kardiovaszkuláris sokk patogenezisének (kórfejlődésének) első számú „gyanúsítottja” volt.
A belga kutatócsoport ezt a paradigmát a feje tetejére állította abban a publikációban, amely a lefolytatott kutatásuk eredményéről megjelent. A kutatás során a kutatóorvosok nitritet (szerves cianid) juttattak a szeptikus sokk állapotában lévő egerek szervezetébe, melyről köztudott, hogy salétrom-oxid gázt szabadít fel. A nitrites kezelés az egerekben – éles ellentétben a salétrom-oxid gáz szintézis gátlásának állapotot súlyosbító hatásával – jelentősen gyengítette a hipotermiát (normálisnál alacsonyabb testhőmérséklet állapota), a mitokondriális károsodást, az oxidatív stresszt és diszfunkciót, a szövetelhalást és az elhalálozást. Az azonban még nem ismert, hogy milyen mechanizmusok működnek e megfigyelés mögött, az egy következő kutatás tárgyát fogja képezi.
/Mitokondriális károsodás: Az emberi szervezet legfontosabb erőművei a mitokondriumok, önálló élőlények. Különösen nagy veszélyt jelent az egészségre, hogy a mitokondriumok DNS-e rendkívül sérülékeny, a fellépő károsodások molekuláris javítórendszer hiányában nem állíthatók helyre. Emiatt a mitokondriális DNS károsodásai felhalmozódnak, és végső soron „bioenergetikai deficitet”, illetve degeneratív betegségeket okoznak./
Jelenleg ez a felfedezés nemcsak forradalmasítja azt a módot, ahogyan eddig a tudósok tekintettek a salétrom-oxid szeptikus sokkban betöltött szerepére, de a szepszis kezelésében is új utakat nyit meg. Ahelyett, hogy a salétrom-oxid hatásait próbálnák meg kivédeni, inkább imitálni, vagy megerősíteni kell azokat, annak érdekében, hogy a test szerveinek, vagy speciális részeinek megmentéséhez megoldást nyújtsanak azokban az esetekben, amikor szeptikus sokk miatt a szervezetben oxigén-hiány lép fel.
