A
krónikus vesebetegségben szenvedő tünetmentes
betegek - súlyos magas vérnyomásos betegek –
esetében semmilyen előnnyel nem jár, ha kiteszik őket
a szűkült artéria sebészi áthidalása
kockázatos procedúrájának, vagy ha a
szűkült artériában a véráramlást
artéria-megnyitással járó sebészi
beavatkozással segítik elő.
A
magas vérnyomást csökkentő gyógyszerek, a
koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek – mint pl. a
statinok -, az aszpirin, vagy más, vérrögösödést
gátló gyógyszerek adásának
kombinálása ugyanúgy képes kontroll alatt
tartani a kóros állapotot, azonban azok nélkül
a kockázatok nélkül, amelyek a sebészi
beavatkozásokkal járnak együtt.
A
fenti eredményekre vezető kutatás lefolytatásához
angol kutatóorvosok 806 embert véletlenszerűen olyan
betegek közül választottak ki, akik
ateroszklerózisos renovaszkuláris betegségben
(veseartéria szűkület) szenvedtek, és végeztek
el rajtuk revaszkularizációs (fent említett két
sebészeti eljárás) sebészi beavatkozást
gyógyszeres terápiával kombinálva,
illetve kizárólag gyógyszeres terápiában
részesítették őket.
Az
ezt követő 5 éves időszakban vizsgálták
őket és úgy találták, nincs különbség
a csoportok között a vérnyomás kontroll, vagy
a vesefunkciók tekintetében. Mindkét csoport
betegeinek ugyanannyi darab veséjük volt és
ugyanúgy szívproblémáktól is
szenvedtek, és közöttük a halálozási
arány is hasonló mértékű volt. A
vesefunkcióikban sem találtak különbséget.
Mindkét csoportban egy év eltelte után a
vérnyomásértékek átlagosan 7
Hgmm-rel estek, öt év eltelte után pedig átlagosan
12 Hgmm-rel. Mindkét csoport betegeinek kb. 50 %-a, azaz fele
átesett egy komolyabb kardiovaszkuláris eseményen
és mindkét csoport betegeinek 40 %-a meghalt.
Azonban
azok közül, akik revaszkularizációs sebészi
műtéten estek át (veseartéria áthidalás,
vagy stent beültetéssel történő tágítás),
23 beteg nagyon súlyos mellékhatásoktól
szenvedett. Ezek közül 2 ember meghalt és másik
háromnak a lábujjait, vagy a lábszárait
kellett amputálni.
Az
ateroszklerózisos renovaszkuláris betegség
(veseartéria szűkület) legáltalánosabb oka
az, hogy a veséket vérrel ellátó ereken
belül plakkok épülnek fel, amelyek miatt aztán
az artériák később szűkülni kezdenek és
merevekké, vagy keményekké válnak. Ez
magas vérnyomás kialakulásához és
esetenként súlyos vesekárosodáshoz
vezethet.
Néhány
betegnél azonban előfordulhat, hogy a revaszkularizációs
sebészi műtétek számukra előnyökkel
járnak, beleértve azokat a betegeket, akik
szívelégtelenségben szenvednek és azokat
is, akiknek vesefunkciójuk rohamosan rosszabbodik.
Az
amerikai Harvard Orvosi Egyetem egyik társprofesszora szerint
a veseartéria szűkület, vagy az artériák
elkeskenyedése a magas vérnyomás betegségben
szenvedő mintegy 25 millió amerikai állampolgár
1-2 %-ánál van jelen. Amerikában évente
csaknem 20.000 db vese angioplasztikára, azaz a veseartéria
feltárásos sebészi műtétjére
kerül sor, amely összességében mintegy 200
millió dolláros költséget jelent az
amerikai szövetségi állam számára –
és ezek csak 2000. évi adatok voltak, amelyek azóta,
9 év elteltével csak még kedvezőtlenebbek
lettek. Ennek ellenére csak nagyon minimális információ
áll az orvosok rendelkezésére arról, hogy
az angioplasztika beavatkozás jelent-e különbséget
a vesefunkciók megőrzése és a vérnyomás
kontrollálása szempontjából.
A
fenti, legújabb angol kutatás eredménye azt
sugallja, hogy nincs különbség. A Harvard Egyetem
társprofesszora szerint amíg ők várnak az
amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet által
elvégzendő, CORAL-nak elnevezett kutatásra e témában,
aközben minden újonnan érkező információ
és bizonyíték – mint a fenti angliai kutatás
eredménye is - amellett szól, hogy a betegeket inkább
magas vérnyomást csökkentő gyógyszerekkel
kezeljék, mintsem ballonos angioplasztikát végezzenek
el rajtuk.
Az
amerikai orvosok szerint az angliai kutatásokat is azonban
fenntartásokkal kell kezelni. Kétkedésük
oka az, hogy szerintük azok a betegek, akiket az orvosok
belátásuk szerint beválasztottak a 806 ember
közé, nem biztos, hogy azok közül kerültek
ki, akikről egyébként az orvosok úgy gondolták,
hogy számukra az angioplasztika elvégzése
előnyökkel járna. Viszont az amerikai orvosok számára
is az mindenképpen megfontolandó, hogy - mivel az
angioplasztikát kísérő komplikációk
aránya magas – azoknál a betegeknél, akiknek a
magas vérnyomása kontrollálható, a
legjobb, ha először a magas vérnyomást csökkentő
gyógyszeres terápiát alkalmazzák, és
ezt az angliai kutatási eredmény alátámasztja.
