A hír hallatán zokogásba kezdhet, aki hajlamos a sírásra: egy kutatás megállapította, hogy a könnyek hullatása csak a sírók egyharmadának a hangulatát javította.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a sírás-rívás nem az a megkönnyebbülést és érzelmi felszabadulást hozó dolog, aminek eddig hitték.
A tudósok már korábban is vegyes eredményekre jutottak, amikor a pityergést vizsgálták: Miután egy laboratóriumban a felkért résztvevők egy szomorú filmklippet megnéztek, a sírás csak nagyon ritkán derítette fel a kedélyüket - de talán nem is egy laboratórium a legjobb hely arra, hogy szívből jövő könnyeket fakasszon. Más vizsgálatok során a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy idézzenek fel a múltból valamilyen sírással kapcsolatos epizódot. Ezek a retrospektív felmérések azonban nem szükségszerűen az aktuális viselkedést tükrözik, mivel az emberi memória szelektív és az emberek nem emlékezhetnek azokra az időkre, amikor a sírástól rosszabbul érezték magukat.
A bevezetőben említett friss kutatás során - amelyről a „Személyiségkutatás Szakfolyóirata” online változatában jelent meg beszámoló – 97 fő, 18 és 48 év közötti nőt kértek fel amerikai és holland kutatók Hollandiában arra, hogy naponta vezessenek sírásukról és hangulatukról egy naplót, egy 2-3 hónapig tartó időszakban. Férfiakat azért nem vontak be ebbe a kísérletbe, mert az adatokat eredetileg egy nagyobb vizsgálat részeként gyűjtötték össze, mely vizsgálat célja a sírás és a menstruációs ciklus közötti összefüggés feltárása volt.
A résztvevő hölgyek minden este bejegyezték a naplójukba az aznapi hangulatukat, azokat a tényezőket, amelyek sírásra késztették őket, valamint azt is, hogy egyáltalán ejtettek-e könnyeket. Ha sírásra fakadtak, akkor minden egyes sírási eseményről további részleteket is fel kellett jegyezniük, mint pl. hogy mi volt a kiváltó ok, mennyi ideig sírtak, milyen intenzitással „bömböltek”, hol fordult elő, voltak-e ott jelen más emberek is, illetve hogy hogyan érezték magukat a sírás után.
A tudósok végül 1.004 db sírási epizódot elemezhettek ki: Az eredmények azt mutatták, hogy átlagos sírás-rívás 8 percig tartott, a nappaliban történt, az alany rendszerint egyedül volt, esetleg egy másik személy is jelen volt. A sírás kiváltó okai között leggyakrabban az alábbiak szerepeltek: konfliktus (veszekedés), veszteség, mások szenvedésének a látványa.
Az esetek többségében (61 %-ban) a sírók arról számoltak be, hogy hangulatukban nem történt változás, összehasonlítva azzal, hogyan érezték magukat, mielőtt könnyeik csorogni kezdtek volna arcukon. A résztvevők 30 %-a tapasztalt csak jobb hangulatot sírás után, míg 9 %-uk kifejezetten rosszabbul érezte magát.
„A sírási epizódoknak csak a kisebb része társult a hangulat javulásával – szemben a hagyományos bölcsességgel, miszerint a sírástól megkönnyebbül az ember.” – magyarázza Jonathan Rottenberg, a tampai Dél-Floridai Egyetem pszichológia társprofesszora, a publikáció vezető szerzője.
A vizsgálat megállapította, hogy a sírás pszichológiai értelemben vett jutalmának csak kevés bizonyítéka van. Érdekes módon, azt is megfigyelhették a kutatók, hogy azok a résztvevők, akik nagyobb intenzitással sírtak – de nem hosszabb ideig, mint mások -, részesültek „bömbölésük” legnagyobb hasznában: az ő hangulatuk javult a legjobban a sírástól.
„A sírás nem egészen olyan hasznos, ahogyan azt az emberek gondolják.” – jegyzi meg Mr. Rottenberg. Javaslata szerint ahelyett, hogy az embereket sírásra bátorítanánk, sokkal értelmesebb dolog, ha szociális „network”-jükkel (hálózat) való törődésre biztatjuk őket. „Amikor a sírás valóban segít, az valószínűleg nem a könnyeknek köszönhető, hanem annak, hogy szociális támogatást nyerünk vele és felhívjuk a fontos problémákra a figyelmet.” – magyarázza a társprofesszor.
„Egy másik személy jelenlétében való sírás feltehetően az illető jobb komfortérzetéhez vezet és aktívabb probléma megoldásához, míg a több ember jelenlétében való sírás inkább szégyenérzetet vált ki a síró személyben.” – jegyzi meg Mr. Rottenberg.
