A sportban a fájdalomcsillapító gyógyszerek használata legális doppingszernek minősül?

Dr. Geyer már egy évtizede foglalkozik a WADA által kifejlesztett dopping-kontroll dokumentáció (nyomtatványok) és vizeletminták értékelésével, a fájdalomcsillapító gyógyszerek jelenlétének a bizonyítékát keresve.

A WADA-t, magyarul a Világ Doppingellenes Ügynökségét 1999-ben egy nemzetközi független ügynökségként – svájci magánjogi alapítványként - alapították. Az Ügynökség székhelye Svájcban (Lausanne), míg központja Kanadában (Montreal) van. Az Ügynökség alapítói és finanszírozói között egyformán megtalálhatók a világ kormányai és sportmozgalmai. A szervezet kulcstevékenységei között az alábbiak szerepelnek:

• Tudományos kutatások,
• Oktatás,
• Az antidopping kapacitás fejlesztése, valamint
• A WADC, azaz a Világ Doppingellenes Kódjának a monitorozása.

Ez utóbbi, a WADC egy olyan dokumentum, amely az összes sportág és a világ összes országának az antidopping politikáját hozza összhangba (harmonizálja). A WADA egy olyan világ vízióján dolgozik, amelyben az összes sportoló doppingmentes sportkörnyezetben versenyezhet.

Dr. Hans Geyer megállapította, hogy nagyon sok sportág sportolói a fájdalomcsillapító gyógyszerekből nagy adagot vesznek be, mind versenyen kívül, mind a verseny ideje alatt. A doktor véleménye szerint a sportban ezeknek a gyógyszereknek az ellenőrzése lehetetlen. Hozzáteszi, hogy az analitikai adatoké is, továbbá elmeséli, hogy közvetlenül a játékosok közölték vele, hogy a fájdalomcsillapító gyógyszerekkel való abúzus (visszaélés) igen széles körben elterjedt.

„Egy kézilabda világbajnokság során a legjobb játékosok mondták el nekem, hogy annak a csapatnak az 50 %-a, amely megnyerte a bajnokságot, diclofenac-ot szedett – éppen ezért fel kell tennünk a kérdést, mi romlott el? Talán az edzések túl kemények? Talán egy normális személy fájdalomcsillapítók nélkül nem tud ezekben a játékokban részt venni? Ez nagyon komoly vészhelyzetet jelez.” – mondja Dr. Geyer.

A diclofenác (diklofenák) egy nem szteroid gyulladás- és fájdalomcsökkentő készítmény. Alkalmazzák orálisan, rektálisan, intramuscularisan (izomba adva), intravénásan és lokálisan.

„Köztudott, hogy a német Andreas Erm, aki a 2003. évi párizsi atlétikai világbajnokságon az 50 km-es távgyaloglás versenyszámban bronzérmet szerzett, a verseny alatt többször is kapott fájdalomcsillapítókat – mondhatja valaki azt, hogy ebben az esetben ez nem teljesítménynövelő szer?” – teszi fel a kérdést Dr. Geyer, majd így folytatja: „Andreas Erm szervezete azon a napon nem volt képes ilyen sebesség mellett 50 km-t táv gyalogolni, de mégis megnyerte a bronzérmet, mivel fájdalomcsillapító tablettákkal kezelték!”

• A dopping szürke zónája

Dr. Geyer véleménye szerint az olyan versenyzők, mint a német Erm, semmi rosszat nem tettek. Kétségkívül szükség van rá, hogy a versenyzőket kezeljék abban az esetben, ha fájdalmat éreznek. De a doktor aggódik a fájdalomcsillapító gyógyszerek versenyen kívüli használata miatt. A sportolók képesek lehetnek az edzésteljesítményüket javítani, mivel egy keményebb edzésszak után a gyógyszerek használata mellett nincs szükségük olyan hosszú felgyógyulási időre, mint a gyógyszerek nélkül.

„Ez szürke zónának minősül. Véleményem szerint a fájdalomcsillapító ágensek igenis megfelelnek a doppingszerként definiált anyagok összes követelményének, mivel normál esetben a fájdalom a szervezet védekező mechanizmusának számít és a fájdalomcsillapító gyógyszerek pont ezt a védelmet „kapcsolják ki”, éppúgy, mintha a kimerültséget kapcsolnánk ki, amely szintén a szervezet egyik védekező mechanizmusa.” – magyarázza a doktor. „A fájdalomcsillapító gyógyszerek valóban fokozzák a teljesítményt, de a test szöveteire negatív hatásokat fejtenek ki, talán visszafordíthatatlan hatásokat is.”

Bár a fájdalomcsillapító szereknek teljesítményfokozó hatásuk lehet, a doktor úgy véli, hogy használatuk korlátozása nem lesz lehetséges a sportban.

„Úgy vélem, hogy ezen anyagok kontrollálása lehetetlen, mivel a társadalomban könnyen hozzáférhető szerek. Éppen ezért nem lehetséges a fájdalomcsillapítókat ugyanúgy kezelni, mint más dopping-szubsztanciákat.”

• Ki a felelős?

Elég sok vita van ezeknek a gyógyszereknek az ellátásával kapcsolatosan, mivel közülük a legerőteljesebb fájdalomcsillapító gyógyszereket csak receptre lehet kapni. Dr. Geyer vitatja azt, hogy az orvostársadalomnak gyakran ne lenne más választása, mint az, hogy a jól ismert sportolók kérésének eleget téve felírják ezeket a gyógyszereket.

„Az orvosok tudják, hogy a szervezet szöveteivel, a csontokkal és a térdekkel problémák lehetnek (fájhatnak) és azt is jól tudják, hogyha engedélyezik a sportolóknak, hogy az edzéseket és a versenyzést fájdalomcsillapító gyógyszerek használata mellett folytassák, akkor igen nagy lehet az esélye annak, hogy visszafordíthatatlan vagy hosszú távú káros mellékhatások jelentkeznek. Mindezeket meg kell vitatni, mivel felvetődik az etikai felelősség és a sportorvosok motiválásának a kérdése. De tudják, ha egy sportoló az egyik orvostól nem kapja meg a gyógyszert, akkor elmegy a következőhöz és ha ráadásul még híres versenyző is, akkor mindent meg fog kapni. Ez szintén olyan kérdés, amit meg kell vitatni.” – foglalja össze véleményét Dr. Geyer.